Gyakran felmerül a kérdés: uralkodóink közül miért éppen Lajos kapta a „Nagy” jelzőt? Az okot talán 19. századi történészünk, Szalay László (1813–1864) következő mondatában kereshetjük: „Királyaink közűl István és László, a védő szentek után szokta említeni a magyar nép ma is…” A népi emlékezet, melynek rostáján csak a legjelentősebbek nem hullanak ki, középkori uralkodóink közül mindössze négynek a nevét tartotta érdemesnek fenntartani: a szentté avatott István és László mellett az országot naggyá tevő, mégis belső békét biztosító, minden társadalmi réteg által kedvelt, a keresztényi és lovagi eszményeknek egyaránt megfelelni képes Lajosét, és az igazságos Mátyásét.

Fotó: Wikimedia Commons
A szerző Dr. Teiszler Éva tudományos munkatárs
Az eredeti cikk a Magyarságkutató Intézet honlapján olvasható el.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!