Erdély sziklakapuja

Az 1940-es évek elején kiadott képeslapon még eredeti pompájában látható az akkor még az Erdélyi Kárpát Egyesület által gondozott épület.

A földrajzi érdelemben vett Erdély határán, igen festői környezetben találjuk a Révi-sziklaszorost, ahol egy a dobogókőihez hasonló legendás menedékház üzemelt egykoron. A völgy felé magasodó épület és a hozzá tartozó csinos, verandás étterem mára a „balkáni gazdálkodás” áldozatául esett, bár azt rebesgetik felújítják, s részben újjáépítik a romokat.

Az 1940-es évek elején kiadott képeslapunkon még eredeti pompájában látható az akkor még az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) által gondozott épület, és a tőle kőhajításnyira zubogó, trópusi jellegű MÁV vízesés. 

A mohás zuhatag az Erdélyi-szigethegység legrövidebb patakjából nyeri a vizet. Ez az alig néhány méter hosszú rekorder a kristálytiszta vizű Styx, ami pedig a Zichy-barlangból ered. Barlangi vízrendszer, apró patak, vízesés és folyó találkozik itt egy helyütt Réven, ami igazán egyedi jelenség a Kárpát-medencében. Egy olyan elcsatolt természeti kincs rendszer ez, amit nem könnyű forintosítani.

Kevesen tudják, hogy miután a Révi-sziklaszoros visszatért a magyar haza keretei közé, történt egy érdekes „határincidens” errefelé. Egy kutatócsoport 1942 szeptemberében föld alatti határsértést követhetett el a Zichy-barlangban járva-kelve – vagyis inkább úszva és kúszva –, mert akkoriban a magyar–román határ a második bécsi döntés értelmében a barlangrendszer fölött húzódott. 

A résztvevők között volt maga dr. Kessler Hubert, az Aggteleki-barlang igazgatója, a budapesti Szemlő-hegyi-barlang felfedezője, valamint a ma már 96 éves nagyszalontai polihisztor, Dánielisz Endre. Milyen érdekes film születhetne ebből a történetből is!

Magát a gyógyhatású vizesbarlangot – ami nevét a turistamozgalmat támogató Zichy Ödön grófról kapta –, a múlt század legelején fedezték fel. Így tudósított 1905-ös felavatásáról az Universum közlöny: 

„A révi cseppkő barlang, ha egyszer teljesen feltáratott, világhírre méltó, hatalmas természeti kincsévé lesz hazánknak. Fokozza e fölfedezés nagy jelentőségét főleg az, hogy e ritka tünemény Nagy-Várad és Kolozsvár között, a MÁV-nak egyik fő, nemzetközi vonala mentén fekszik, közvetlen a vasút mellett. Csak fel kell tárni teljesen, hozzáférhetővé tenni, melléje egy idény-szállót építeni s a legrövidebb idő alatt állandó kül- és belföldi turistateleppé lesz!” 

Mindez részben meg is valósult, a világhírt viszont megtorpedózta a két világháború, illetve az igénytelenség „aranykora.” A most beharangozott felújítás talán új löketet ad, s visszatérnek a régi, civilizált turistaidők. Sorozatunk minden esetre vissza fog térni Révre néhány dokumentumértékű régi magyar képes levelezőlappal, sürgetendő a környék felélesztését, a menedékház restaurálását.

Az Időutazás a magyar múltba 50. részében egy régi székelyföldi karácsonyt elevenít fel nekünk egy 109 évvel ezelőtt feladott magyar képeslap.

A sorozat további epizódjait ITT tekinthetik meg.

Borítókép: Körösvölgye. A révi MÁV-esés a menedékházzal. Kiadó: Fotofilm Kolozsvár, Deák Ferenc utca 6. (Fotó: Balázs D. Attila gyűjteménye)