Édes Jenny nénim! Már több mint két hete, hogy Gyallán vagyok, hol mint mindig, igen kellemesen érzem magamat
– kezdi sorait egy bizonyos Margit nevű úrhölgy, aki az Ógyallától alig 40 kilométerre fekvő Mezőkeszire adta fel ezt a különleges képeslapot 1908-ban.
Ma mindkét település Szlovákiához tartozik, de annyi legalább vigasztalhat bennünket, hogy az idén 150 éves ógyallai obszervatórium még ma is áll.
Amikor ez a tudománytörténeti szempontból is érdekes lap útra kelt, a csillagda már nemzetközi szinten elismert intézménynek számított.
1907-ben a Magyarország vármegyéi és városai című könyvsorozat Komárom vármegyei kötete is tekintélyes részt szentelt a csillagvizsgálónak.
A fejezetet maga az obszervatórium alapítója, az ógyallai nemes úr, dr. Konkoly Thege Miklós jegyezte, aki részletekbe menően ismertette, milyen komoly tudományos munka is folyt annak idején a „csillagvizsgáló toronyban”.
Hogy az 1871-ben indult megfigyelések „kezdetben a napfoltokra, a fényesebb üstökösökre, azok spektrumára, a nap-protuberantiákra és a hullócsillagok megfigyelésére szorítkoztak”, s hogy 1874-ben meg kellett építeni az első kupolát a Londonból hozatott 10 hüvelykes Browning-tükörteleszkópnak.
Ezt az évek során követték a modernebbnél modernebb távcsövek – köztük volt olyan, amit ma a budapesti Svábhegyi Csillagvizsgálóban használnak –, meg az újabbnál újabb felmérések. Ógyallán egyre több híres külföldi csillagász is megfordult, és egyetemi hallgatókat is gyakran fogadtak. Maga volt ez a földi csillagparadicsom.
