Az antarktiszi jég alatt létezhet ugyan élet, de a tudósok eddig úgy gondolták, hogy ez nagyon ritka. A legtöbb ökoszisztéma fotoszintetizáló organizmus, ezért a sötét birodalmában nem lenne elég táplálék az élet sokféleségének fenntartásához – írja a Híradó.hu.
Azonban 2018-ban Gerhard Kuhn és Raphael Gromig forró víz segítségével átfúrták a kétszáz méter vastag Ekström selfjeget, majd száz méterrel lejjebb, a tengerfenékből mintát vettek.
A sötét környezetben élő szervezetek töredékeire bukkantak.
A tengerfenékmintát elküldték Davis Barnes tengerbiológusnak.
A jégpáncél alatt megtalált darabokat megvizsgálták, és kiderült, hogy különböző állatoktól származnak. Barnes összesen 77 különböző fajt azonosított. Ez a mennyiség jóval több, mint amennyire számítottak.
Az azonosított fajok között volt például sok mohaállat.
– Ilyen szélsőséges körülmények között ennyi élő felfedezése hatalmas meglepetés. Azonban emlékeztet arra, hogy az antarktiszi tengeri élet mennyire egyedi és különleges
– hangsúlyozta Barnes.
A tengeri élővilágnak, különösen a moszatoknak, szivacsoknak és medúzáknak elméletileg a nyílt tengertől való távolsággal egyre ritkábbnak kellene lenniük. Ez azért van, mert algákkal táplálkoznak, amelyeknek napfényre van szükségük, valamint túl érzékenynek gondolták ezeket az élőlényeket a mínusz 2,2 Celsius-fokos hőmérséklethez.
Azonban kiderült, hogy olyan mikroorganizmusokból táplálkoznak, amelyeket az óceáni áramlatok a jégtakaró alá sodornak. A sarki tengerfenéken található élőlényeket nem korlátozza a táplálékszerzés, sokkal többet sodor arra az áramlat, mint amennyit elfogyasztanak.
A kormeghatározáskor kiderült, hogy ezek a fenéklakók nem új jövevények az Antarktisz fenekén.
– Annak ellenére, hogy a legközelebbi nyílt víztől három–kilenc kilométerre élnek, csaknem 6000 éve folyamatosan ott élhetnek a jégtakaró alatt
– mondta Gerhard Kuhn. – Ez lehet a legzavartalanabb élőhely a Földön – tette hozzá.
Az ökoszisztéma faji sokfélesége is köszönhető ennek a zavartalanságnak. A jég alatt nincsenek viharok, árvizek és tüzek, így a fajok számára elegendő idő és stabil környezet áll rendelkezésre az élethez.
A tengerbiológus azonban hangsúlyozta, hogy ezek az érintetlen élőhelyek lehetnek az elsők, amelyek az ember okozta éghajlatváltozásnak áldozatul esnek.
Az antarktiszi jégtáblák visszahúzódásával ezek az élőhelyek eltűnhetnek.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)