Nem volt véletlen, hogy Görgei Artúr vezérőrnagy, a honvédsereg ideiglenes fővezére 1849. március 18-án Beniczky őrnagyot küldte előre 450 főnyi különítményével – ami a pozsonyi 15. honvédzászlóalj három századából, a Beniczky-féle önkéntes csapat két század vadászából, a Jánosi (Jánossy) Szilárd főhadnagy vezette 32 fős, felvidéki (10.) Vilmos- és jászkun (12.) Nádor-huszárok kombinált szakaszából, valamint a pozsonyi tüzérüteg két (máshol: három) darab hatfontos lövegéből állott – a Miskolc–Putnok–Rimaszombat menetvonalon, ugyanis Beniczky felső-magyarországi születésű lévén, kiváló helyismerettel bírt, akárcsak embereinek többsége. Görgei emlékirataiban erről a következőket olvashatjuk: „A Miskolcról az északi megyékbe küldött kis száguldó csapatomnak, mely eddigre a szlovák [az 1. kiadásban: tót] népfölkelést Eperjesről már elzavarta, meghagytam, hogy portyázásait elsősorban Komárom felé végezze. Ezzel egyrészt az Ipoly völgyében portyázó ellenséges harácsoló különítmények munkáját szándékoztam megszüntetni, másrészt jelentéktelen különítményem arcátlan csapongásaival azt akartam elhitetni az ellenséggel, hogy a különítmény nyomában nagyobb haderő közeledik, és Komárom várát akarja felszabadítani az ostromzár alól.”
Beniczky elsőként birtokba akarta venni Losoncot, de a császáriak megelőzték, ugyanis az 1849. március 15-i és 17-i helyi gerillatámadás kivizsgálásra csapatokat rendeltek a városba. Kemény, téli időjárás volt 1849. március 24-én ezen a vidéken. Reggel 9-10 óra tájt masírozott be Balassagyarmat irányából Losoncra a 13. Wimpfen-sorgyalogezred egyik zászlóaljának 400 katonája Franz Zaitsek alezredes vezetésével. A város elöljárósága hódolattal fogadta a parancsnokot, s kérte a város megkímélésre. Zaitsek alezredes a magyar csapatokról érdeklődött, mire sietve közölték vele, hogy Görgei Mezőkövesden áll, s honvédek legközelebb Rimaszombatban vannak. Délelőtt 11-12 óra körül Besztercebányáról megérkezett zeneszóval Almássy Károly ezredes hadoszlopa, az 1. Civalart-ulánusezred 160 lovasa és két század (21.) Baumgarten-baka. Társzekereik a város közepén álltak, és megkezdődött a bekvártélyozás. A Wimpfen-zászlóalj parancsnoka előőrsöket állíttatott ki Rimaszombat és Fülek felé, így nyugodtan ebédhez láttak. A zord időjárás a magyaroknak kedvezett. A fehér köpenyt viselő huszárok a hófúvásos időben észrevétlenül közelítették meg és emelték ki a császári előőrsöket. A rajtaütés Osgyán felől, három irányból történt. A losonci harccselekményekről egy korabeli beszámoló festett érzékletes képet: „Egyszerre […] két magyar huszár jelenik meg a piacon, s ezek után a Rimaszombatból vezető úton 31 vágtat be, végig futják a várost, pisztolyt sütnek, s kardjaikkal hadonásznak, s iszonyú lármával töltik be az utcákat... a császáriak részéről megfúvatott a riadó; de már ekkor minden késő vala. Egy huszárkáplár [Helyesen: őrmester], Döbrei [Helyesen: Debrődi] János, már másodszor jelent meg a piacon, midőn a császári gyalogság által elfoglalt vendégfogadó ablakából lövés történt, mely őt földre téríté. A zavar és rendetlenség közepette a császári parancsnok lóra kapott, és embereit rendezni akará. Végre a dzsidások egy része összeszedte magát, s támadást készült intézni a mindenfelé rohanó huszárok ellen; midőn ezek vezére, egy [fő]hadnagy, cselhez folyamodván, erős hangon ily vezényletet kiált németül: Huszárok! első osztály rohamra, második osztály ágyúfödözettel Indulj!... a császári katonaság erre megállapodott, s mivel a huszárokon legalább hatféle [sic!] egyenruha volt, valószínűnek látszék előttük, miképp azok nagy számmal lehetnek. S hozzá véve a huszárok támadási merényét, s az egész várost betölteni látszó robajokat, nem lehet csodálni, hogy amazok inkább védelmi, mint támadási helyzetbe tevék magukat. Ezen felől a fölkelő csapat részére egy hat fontos sugár-, s egy vetágyú érkezett, s egyik a »Magyar királyhoz« címzett gyógyszertárnál, másik a katolikus templomnál állíttaték föl, mit rögtön tüzelés követett. Egyik a vendéglő ablakaiból kilövödöző gyalogságot véve célba, másik a szemközt álló dzsidásokat kartácsolta. Végre mintegy 400 honvéd is megjelent Beniczky Lajos vezérlete alatt, s utcai csata volt kifejlendő, midőn a dzsidások ki nem állhatván a heves kartácsolást, visszavonulni kényteleníttettek. – Kik is az iker Losonc-Tugár város piacán röppentyűket bocsátanak de ez a hóval borított födeleknek nem árthatott. Midőn a dzsidások, s a gyalogságnak is egy része kivonultak; a fogadó emeletében mintegy 100-an föladták magokat, s többen elfogatván s lefegyvereztetvén, a csatának vége lett. A zsákmány gazdag volt, különösen 27 000 pfrt, 40 ló, s foglyul mintegy 300 ember esett, s a tisztek minden málhája, lovaik és szekereik. A csata és harácsolás után a forradalmi sereg rögtön kivonult a városból. A császáriak [Balassa]Gyarmatra húzódtak. És csakhamar híreszteltetett, miként a losoncziak elárulták őket, a csatában maguk a polgárok is részt vettek, s a honvédeket és ágyúkat a templomba rejtették el jó eleve.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!