Előkerült a viking király, III. Harald penningje

Egy híres viking király csaknem ezer éve készített, apró ezüstpénzére bukkant egy amatőr régész – nem Skandináviában, hanem Magyarországon. A szakemberek több verziót is lehetségesnek tartanak arra, hogy miként kerülhetett ez a pénz Tolnába.

A közösségi régészet nem új jelenség hazánkban. Hosszú évtizedek óta járják a határt olyan emberek, akik ha találnak valamit a fémkeresőikkel, azt nem eladják jó pénzért, hanem beszolgáltatják a helyileg illetékes múzeumnak. Ilyen Csikós Zoltán múzeumbarát fémkeresős, aki idén márciusban a Tolna megyei Várdomb közelében kutatta a talajt fémdetektorával. A helyszín jól ismert régészeti lelőhelyként, hiszen ott a régió akkori egyik legjelentősebb kereskedővárosa, Kesztölc középkori település maradványai találhatók. A régészek eddig több száz leletet találtak ott, köztük ruhadíszeket és érméket. Csikós Zoltán apró ezüstérmére bukkant azon a tavaszi napos, a leletet a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumban átadta K. Tóth Gábor régésznek, aki kollégájának, K. Németh András főmuzeológusnak továbbította azt.

Az érmét az 1047–1066 között uralkodó III. Harald norvég király verette.

A penning, ami a korabeli magyar denár címletnek felel meg, súlya kevesebb, mint egy gramm, átmérője 17 milliméter. A fizetőeszköz előlapján jól látható három, egymást átfedő ívből álló háromszögű jelkép, hátlapján pedig egy kettős vonalú kereszt, a keresztszárak között két mezőben három-három pont.

– A csaknem ezer éve vert norvég érme akkoriban nem volt különösebben értékes, pedig ezüstből készült. Mai pénzben körülbelül húsz dollárnak megfelelő értékű volt – mondta a leletről pár napja beszámoló neves tudományos portálnak, a Live Science-nek Varga Máté, a kaposvári Rippl-Rónai Mú­zeum régésze, numizmatikusa, a Szegedi Tudományegyetem doktorandusza.

Ez a pénz talán egy család egy napi élelmezésére volt akkor elég. Skandináv érmét most először találtak Magyarországon. De hogyan került Magyarországra?

A Képes Krónika szerint Salamon király és kísérete (tanácsadók és fontos személyek csoportja) 1074-ben „a Kesztölc nevű hely fölött” táborozott. A régészek úgy vélik, hogy akár Salamon egyik udvarnoka is elveszthette az egzotikus érmét. A király udvarába a világ minden tájáról érkezhettek emberek, diplomáciai vagy katonai vezetők, akik között bizonnyal skandinávok is lehettek. Egy másik lehetőség, hogy az ezüstérmét egy közönséges utazó hozta a középkori Kesztölcre: a kereskedővárost egy nemzetközi forgalmú főút szelte át. – A Kesztölc és a mai Székesfehérvár közötti utat nemcsak királyok, hanem kereskedők, zarándokok és messziről jött katonák is használták. Közülük bárki elveszthette a ritka ezüstpénzt – tájékoztatott K. Németh András főmuzeológus.

A régész egy harmadik lehetséges verziót is felvetett. 1107–1110 között a norvégok keresztes hadjáratot indítottak a Szentföldre. Oda hajón mentek és szárazföldön tartottak hazafelé. Középkori beszámolók szerint útjuk a mai Dunántúlon át vezetett. Elképzelhető, hogy ekkor vesztette el valaki a pénzt.

Az apró érmét időközben óvatosan megtisztították, a szekszárdi múzeumban bemutatását tervezik.

Borítókép: III. Harald (Fotó: Skynews)

A kalandos életű uralkodó III. Harald 1015-ben született. Harald születésének évében féltestvére megszerezte a norvég koronát, II. Olaf néven (1015–1028) országa egyik legismertebb uralkodója lett, ám Nagy Knut, Dánia és Anglia királya 1028-ban elüldözte. Olaf Kijevbe ment, ahonnan 1030-ban tért vissza. Az akkor alig 15 éves Harald hatszáz emberrel csatlakozott hozzá. A mindent eldöntő csatában Olafot megölték, Harald I. (Bölcs) Jaroszlávnál, a kijevi Rusz uralkodójánál talált menedéket. A kijevi fejedelem zászlaja alatt számos hadjáratban vett részt. Harcolt többek között a lengyelek, a besenyők és a bizánciak ellen. 1033 körül Konstantinápolyba távozott, ahol ötszáz emberével együtt a császár varég testőrségéhez csatlakozott. A bizánciak hadi vállalkozásaiban is részt vett – állítólag az Eufrátesz folyóig is eljutott. Később megfordult Jeruzsálemben, harcolt Szicília szigetén, később bolgár felkelők ellen vetették be. Bizáncba érve letartóztatták, majd felkelők kiszabadították. Kijevbe indult, útja onnan haza vezetett. 1047-ben lett norvég király, de ő Dánia felett is uralkodni akart, azaz újabb véres háborúk sorozata következett. A döntő ütközetre 1062-ben került sor a tengeren. A norvégok győztek, majd a két fél békét kötött. Harald azért zárta le a dániai konfliktust, mert Anglia trónjára fájt a foga. 1066-ban a norvégok súlyos vereséget szenvedtek. A király állítólag már a csata elején elesett, amikor nyíllal lőtték át a torkát. A történészek az ő halálával zárják le a viking korszakot.