Báró Julius Jacob von Haynau táborszernagy, a magyarországi császári-királyi hadsereg főparancsnoka értesült a komáromi kitörésről, de az erőviszonyok ismeretében úgy vélte, Klapka előbb-utóbb kénytelen lesz meghátrálni és az erőd védelmére szorítkozni.
Valóban így történt. A védők Komárom falai mögé húzódtak, s augusztus 19-én újból bezárult körülöttük az ostromgyűrű. Ezúttal véglegesen. A császáriak mellett cári csapatok is cernírozták az erődöt, s Görgei Artúr tábornok feltétel nélküli fegyverletételére hivatkozva követelték az erősség átadását.
A komáromi haditanács ezt elutasította, és döntésüket még Nyikolaj Vasziljevics Iszakov cári alezredes közbenjárására sem változtatták meg, azonban a felek augusztus 21-én kétheti fegyvernyugvásban állapodtak meg.
A védők ezen idő alatt meggyőződhettek arról, hogy a Feldunai hadsereg valóban megadta magát – így Klapka tisztjei Nagyváradon és Aradon tájékozódhattak a hírek valódiságáráról –, miközben az ellenség tartózkodott az ostromgyűrű szorosabbra fogásától. Szeptember 1-jén a tiszti küldöttség visszatért Komáromba, ahol a haditanács arról határozott, hogy az erőd átadásáért cserébe ragaszkodik az őrség szabadon távozásához, s ahhoz, hogy „adassék általános közbocsánat az országnak s az összes magyar hadseregnek, a nemzeti pénzjegyek értékesithessenek, és mindazon honfiak, kik külföldre akarnak utazni, útlevelekkel láttassanak el”.