Ködös idő és mínusz 2 fok fogadta a Tisza-parton Batta Attilát és barátját, akik november 13-án, vasárnap hajnalban kezdték meg a horgászatot Tiszakanyár térségében.
Attila két bottal pecázott, az egyikkel pontyot, a másikkal süllőt szeretett volna fogni. A ragadozós boton 5-6 centiméteres kishal volt a csali, amelyre délelőtt 10 óra körül érkezett a kapás.
Egy erőteljes húzásra lettem figyelmes, két méterre álltam a bottól, gyorsan odaléptem, és elkezdődött a 15 perces fárasztás. Amikor először feljött a a hal a víz tetejére, akkor süllőre gondoltunk, aztán később már amurra, mert annyira harcias volt
– mesélte a Pecaverzumnak Attila.
Az igazi meglepetés akkor érte a pecásokat, amikor a meredek partoldalban sikerült a halat szákba terelni.
Attila barátja volt, aki segített, hogy a hal biztonságosan kikerüljön a vízből, és ő volt, aki először felkiáltott, hogy ez bizony egy dunai galóca!
Ráadásul egy hatalmas példány, a tömege 5,5 kilogrammnak bizonyult, a hosszát nem mérték, de 70 centiméteresre saccolták.
Miután elkészültek a fényképek, a fokokozottan védett halfajt (amelynek 100 ezer forint a természetvédelmi értéke) visszaengedték a Tiszába.
A sikeres horgász a fogás óta rengeteg gratulációt és megkeresést kapott.
Volt, aki azt mondta, hogy ez olyan, mintha megnyertem volna az ötös lottót háromszor
– árulta el Attila, akit a Debreceni Egyetemről is megkerestek.
Az egyik oktató arról számolt be neki, hogy érkeztek már hozzájuk galócafogásokról jelzések a Felső-Tiszáról, de „ennyire lentről” még nem.
A kapitális dunai galóca pontos fogási helyét is megadta a horgász. A 599-600-as folyamkilométernél, a II. Rákóczi Ferenc Tisza-hídnál került horogra.
Attila arról is beszámolt, hogy a hal szákba kerülését követően kishalakat öklendezett fel, ez az információ a kutatóknak lehet hasznos, hiszen ebből következtetni lehet táplálkozási szokásaira.
A fokozottan védett dunai galóca a Duna vízrendszerének endemikus faja, melynek hazánkban eddig csak a Felső-Tiszáról, a Dunáról, a Dráváról, a Sajóról és a Fekete-Körösről voltak előfordulási adatai.
„Ez hatalmas szenzáció! Gyönyörű példány, élőben még sosem láttam ekkorát” – ezt Sallai Zoltán halkutató, a Magyar Haltani Társaság (MHTT) elnökségi tagja nyilatkozta a Pecaverzum megkeresésére.
A teljes cikk ide kattintva érhető el.
