Ötezer évvel ezelőtt biztosan lovagoltak az emberek

Közép-európai sírokból származó csontokon találták meg a régészek a legkorábbi bizonyítékát annak, hogy ötezer évvel ezelőtt az emberek már lovagoltak – ez olyan innováció, ami átalakította a történelmet.

Cowboy on horse lassoing bull calf, Enterprise, Oregon, United States, North America (Photo by Pete Saloutos / Image Source / Image Source via AFP) Fotó: Pete Saloutos / Image Source / Image Source via AFP

A lófélék eredetileg az észak-amerikai kontinensről származnak, és bár mára onnan kihaltak (az amerikai musztángok ősei az európai telepesek visszavadult lovai), Eurázsiában és Afrikában is megtalálható több fajuk. Az egyik különleges ló a botaji ló leszármazottjának tekintett Przsevalszkij-ló: a Hortobágyi Nemzeti Park területén található a világ legnagyobb, 300 egyedet számláló – félvad körülmények között tartott – állománya. A fajnak ezenfelül viszont gyakorlatilag már csak háziasított vagy velük közvetlen rokon formái élnek.

Korábbi kutatások azt sugallták, hogy a háziasított lovak eredeti hazája Kazahsztán északi részén, a Közép-Ázsiában található Botaj környékén volt. Azóta kiderült, hogy az 5500 évvel ezelőtt élt botaji ló volt az első házi ló, de nem a mai őse. A többi lehetséges származási hely – Anatólia, Szibéria és az Ibériai-félsziget – sem bizonyult igaznak.

A 2021 októberében a Nature-ben megjelent tanulmány – a csoportot Ludovic Orlando, a Francia Nemzeti Antropobiológiai és Genomikai Központ kutatási igazgatója vezette – szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a 4000 és 6000 évvel ezelőtti időszakban történhetett a lovak háziasítása. De mégis hol?

A kutatók – közöttük magyarok – kiterjesztették a keresést. Az időszámításunk előtt 50 000 és 200 között élt lovak – 273 európai és ázsiai ősi négylábú – maradványaiból összegyűjtött és szekvenált DNS-t elemezték, majd hasonlították össze a modern ló genetikai állományával. A DNS-elemzésen alapuló tanulmány szerint a lovakat 4200 évvel ezelőtt háziasították a Fekete-tenger térségének sztyeppéin, majd a domesztikált példányok elterjedtek Ázsiában és Európában.

Ennek az eredménynek némileg ellentmond az a legújabb bejelentés, hogy az ember ötezer évvel ezelőtt megülte a lovat.

Több mint kétszáz bronzkori csontvázmaradványt vizsgáltak a kutatók múzeumi gyűjteményekben Bulgáriában, Lengyelországban, Romániában, Magyarországon és a Cseh Köztársaságban, hogy megtalálják azokon a lovaglás jeleit. A Helsinki Egyetem antropológusa, Martin Trautmann és munkatársai olyan nyomokat kerestek, amelyek azt mutatják, hogy az adott személy valószínűleg lovagolt – beleértve a jellegzetes kopásnyomokat a combcsonton és a medencén.

– A csontok úgy olvashatók, mint az életrajzok – idézte az apnews.com Martin Trautmannt, aki e munka előkészítéseként későbbi időszakok, amikor a lovaglás már bizonyítottan a mindennapi élet része volt, csontmaradványain kopási mintákat tanulmányozott. A régészek korábban már találtak bizonyítékot arra, hogy az emberek lótejet fogyasztottak és több mint 5000 éves, hámokkal irányított lovakra utaló nyomokat is azonosítottak, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a lovakat akkor már biztosan megülték.

A vizsgált kétszáz maradvány között öt lovast találtak, akik körülbelül 4500–5000 évvel ezelőtt éltek a bronzkorban, és a Jamnaja-kultúrához tartoztak. – Vannak korábbi bizonyítékok a lovak befogására és fejésére, de ez az eddigi legkorábbi közvetlen bizonyíték a lovaglásra – állítja Alan Outram, az Exeteri Egyetem régésze. A Science Advances folyóiratban publikáló kutatók szerint a vadlovak háziasítása Eurázsia síkságain egy folyamat része volt, nem köthető egyetlen helyhez és időponthoz.

A jellegzetes temetkezési halmokról ismert Jamnaja-kultúra népei a mai Ukrajna és Oroszország nyugati részének sztyeppés területein éltek. Lovaik különböztek a modern lovaktól – valószínűleg könnyen megriadtak és kevésbé voltak toleránsak az emberekkel szemben –, bár a kutatók szerint ezek lehettek a modern lovak közvetlen genetikai ősei, amelyek néhány évszázaddal később jelentek meg.

Egy különleges, a Jamnaja-kultúrából származó lelet Bulgáriából. Fotó: AFP

A Jamnaja-kultúra népei azért játszottak meghatározó szerepet akkoriban, mert néhány generáció alatt hihetetlen gyorsan elterjedtek Eurázsiában – nyugat felé Magyarország volt a határ, keleti irányban egészen Mongóliáig jutottak el. Volker Heyd, a Helsinki Egyetem régésze szerint az indoeurópai nyelvek elterjedése az ő mozgásukkal függ össze. A Jamnaja-népességek migrációja jelentősen átformálta Eurázsia népességét az időszámításunk előtti harmadik évezred első felében – az apai génállomány például a mai napig észlelhető az örmények Y-kromoszóma-vonalaiban.

A kutatók szerint részben a lovakkal való különleges kapcsolatuk tette lehetővé ezt a lenyűgöző mozgást. – A lovaknak köszönhetően az akkor élt emberek újraértelmezték a távolság fogalmát. Rájöttek, hogy a korábban elérhetetlen helyek elérhetővé váltak – mondta David Anthony, az amerikai Hartwick College archeológusa, aki szerint ez nem jelenti azt, hogy a Jamnaja-kultúra népei lovas harcosok lettek volna, mivel a lovak, amelyeken lovagoltak, valószínűleg alkalmatlanok voltak a stresszes harctéri helyzetekhez.

De a lovak lehetővé tették, hogy ezek a közösségek hatékonyabban küldjenek üzeneteket, szövetségeket építsenek és tereljék az életük központi elemét jelentő marhacsordákat.

Mivel a vizsgált csontvázak csak kis százaléka mutatta egyértelműen a lovaglás jellemzőit, úgy tűnik, hogy az akkor élt emberek kisebb része volt lovas. – Ez nem azt sugallja, hogy egy egész akkori társadalom a lovaglásra épült volna – mondta Ludovic Orlando régész, a francia Nemzeti Antropobiológiai és Genomikai Központ kutatási igazgatója. Ez a felismerés a lovaglás eredetéről szól, amihez kevés dolog volt hasonló hatással az emberiség történelmére.

Borítókép: Egy ősi mesterség továbbélése. Terelés Oregonban ( Fotó: AFP/Pete Saloutos)