Összeomolhatnak az antarktiszi tengeráramlatok

A világ óceánjainak negyven százalékát tápanyaggal és oxigénnel ellátó antarktiszi áramlatok drámaian lelassultak az elmúlt évtizedekben, és a jelenség folytatódik. A folyamat hátterében az olvadó antarktiszi jéghegyek állnak.

Turkish scientists carry out atmospheric research on the white c Fotó: SEBNEM COSKUN

A mélytengeri áramlatok évezredeken át viszonylag stabilak voltak az északi és a déli féltekén, de a globális felmelegedés megzavarta a működésüket. Ha lassul ez a folyamat, annak egyik nem kívánt hatása, hogy csökken az óceánok szén-dioxid-elnyelő képessége. Már pedig ez a helyzet, hiszen a tengeri élővilág számára létfontosságú Antarktisz körüli áramlatok az 1990-es évek óta harminc százalékkal lassultak, és hamarosan teljesen leállhatnak – állapította meg egy május végén közölt tanulmány.

Az antarktiszi áramlatokat a kontinentális talapzattól induló sűrű, hideg víz táplálja – a háromezer méter mélyre süllyedő víz észak felé halad. A világ tengereinek negyven százalékát ez az áramlat látja el friss tápanyaggal és oxigénnel. Ám a globális hőmérsékletemelkedés miatt gyorsan olvadó antarktiszi jégtáblákról nagy mennyiségű, kisebb sűrűségű édesvíz kerül a rendszerbe. Az édesvíz felhígítja a sűrű sós vizet, ami a lefelé irányuló mozgás lassulásával jár.

– Ha az óceánoknak lenne tüdeje, ez lenne az egyik – emelte ki az áramlatok jelentőségét Matthew England, az ausztráliai Sydney-i Új-Dél-Wales Egyetem óceán- és klímadinamikával foglalkozó professzora. Amerikai és ausztrál kutatók együttműködésében született, idén márciusban a Nature folyóiratban megjelent közlemény az antarktiszi áramlatok erősségének 40 százalékos csökkenését jósolta 2050-re. Arra is figyelmeztettek akkor, hogy az áramlatok végül teljesen leállhatnak.

A Nature Climate Change című folyóiratban május végén megjelent újabb tanulmányban az ausztrál professzor és munkatársai azt állították, hogy márciusban publikált előrejelzéseiket az ausztráliai Antarktisz-medencéből – az Ausztrália és az Antarktisz közötti sarki vizekről van szó – származó megfigyelések megerősítették.

A kutatók elemezték a medencébe belépő áramlás változását 1994 és 2017 között, és harminc százalékos sebességcsökkenést regisztráltak, ami arra utal, hogy ezek a mélytengeri áramlatok stagnálni kezdtek. Az Antarktisz körüli változó keringés lelassíthatja a mélységi áramlatok globális hálózatát, a tápanyagokat és az oxigént csapdába ejtheti az óceánok mélyén, ami a tengeri élővilágra brutális hatással lehet.

– Amikor a tengeri élőlények elpusztulnak, lesüllyednek az óceán fenekére, így a mélyben tápanyagban gazdag víz gyűlik össze. Ha lelassul a keringés, amely az óceánok mélyén található, tápanyagokban gazdag vizet visszahozza a felszínre, megszakad egy létfontosságú folyamat. A tápanyagok nem jutnak el a felszín közelében táplálékot kereső élőlényekhez – üzente Matthew England.

A globális klímaváltozás egyértelmű jele az Antarktiszon. Fotó: Sebnem Coskun

A pár napja közölt tanulmány szerint évente nagyjából 276 milliárd tonna hideg, oxigénben gazdag sós víz süllyed el az Antarktisz környékén. A rengeteg friss olvadékvíz csökkenti ennek a süllyedő tömegnek a sűrűségét, ami azt jelenti, hogy a friss vízből több marad az óceán felső rétegeiben. Csakhogy így kevesebb tápanyag kerül a mélyből a felszíni vizekbe.

A kutatók arra figyelmeztettek, hogy az Antarktisz vizeibe ömlő édesvíz mennyisége valószínűleg tovább nő a következő évtizedekben, ami azt jelenti, hogy ezek a létfontosságú áramlatok hamarosan összeomolhatnak. – Az óceánok hő-, édesvíz-, oxigén-, szén- és tápanyagtartalmának ilyen mélyreható változásai jelentős hatással lesznek az óceánokra az elkövetkező évszázadokban – üzente az ausztrál professzor.

Korábbi kutatások már jelezték, hogy az észak-atlanti áramlás lassulása miatt Európa éghajlata hidegebbé válhat.

Borítókép: Olvadó antarktiszi jéghegyek (Fotó: Europress/AFP)