A fiának nem ajánlotta a jogi pályát, de Vékás Lajos mégis ezt választotta. Az ELTE-n 1963-ban végzett. A korábbi megtorlás benne volt a levegőben, a tanárok és a hallgatók is tudták, hogy kivel mi történt. Utólag vallották be, hogy mennyi mindenről nem beszélhettek őszintén.
Tanársegédnek marasztalták az egyetemen. Gondolta, kipróbálja magát a katedra túloldalán. Meggyőződése volt: ahhoz, hogy kiváló egyetemi oktató legyen, az oktatás mellett kutatni és publikálni is kell. Pályája egyenletesen ívelt felfelé. 1990-ben lett az ELTE rektora. Utólag belátta, merészség és bátorság kellett ahhoz, hogy Magyarország első egyetemének vezetését éppen a rendszerváltás évében pályázza meg. Azt sejtette, hogy a politikai változások az egyetemeket is érintik, de hogy milyen léptékben, arra nem készülhetett fel. 1990 és 1993 közötti rektorságának legfőbb érdemének azt tartja, hogy nagyobb megrázkódtatások nélkül sikerült átmenteni az intézményt, annak értékeit a politikai viharokon. Ehhez higgadtság és megfontoltság kellett.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!