Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A pannonhalmi bencés gimnázium 1956-ban induló B osztályának emlékei gyűlhettek volna az osztálynaplóba is, amelynek mottója így buzdította írásra a fiúközösséget: „ha kitartunk emlékeink megörökítésében, osztálytörténelmet írunk”. Nem tartottunk ki, konstatálja Gereben Ferenc szociológus az „Elszálltak már, hajh, az évek…” – Egy pannonhalmi osztályközösség életútja 1956-tól 2021-ig című vaskos kötet előszavában.
S bár a krónikás kamaszkorától fogva rendíthetetlenül hisz az írásbeliségben, saját naplófeljegyzései, ezernél több levél és képes dokumentum birtokában mégis felteszi a kérdést: olyan rendkívüli osztály volt-e az 1956-ban induló B?
Természetesen nem volt rendkívüli, sokkal inkább tipikus, éppen ezért vonhatja magára a széles olvasóközönség érdeklődését. A krónikás figyelme kiterjed további osztályokra is, hogy az egyedi tapasztalatokból minél általánosabb következtetéseket vonhasson le. Emlékezetében feldereng a havas táj: első útja, amikor a vasútállomástól felgyalogolt a Várba. Félhomályos boltívek tűnnek elő a múltból, és valamiféle emelkedett elfogódottság.
Megérkezett a Hegyre, akárcsak a társai. Ami lent maradt: a történelmi események által erősen megtépázott család.
Az ötvenéves érettségi találkozóra készült önéletrajzok egyikéből idézünk: „Első emlékeim 1946–1947-re tehetők. Az esti imát Anyuval úgy fejeztük be, hogy »segítsd haza…«, s szűkebb családunk öt fogságban lévő férfi tagjának nevét soroltuk föl. A hatodik a jobb karjának elvesztése miatt kórházban volt. Az első soha nem jött haza…” Gereben Ferenc az életrajzok nyomán áttekinti könyvében, hogy kiket sodort össze a vak véletlen vagy inkább a mostoha történelem. Volt közöttük, akinek családját 1945 után a Felvidékről telepítették át, és volt, aki Erdélyből menekült. Több édesapa megjárta a hadifogságot, vagy politikai okokból volt börtönviselt, kitelepített családok sarjai is jártak Pannonhalmára.
A tragédiák terhét jelzi a félárvák nagy száma: az osztályból nyolc fiú kezdte úgy a gimnáziumot, hogy nem élt már az édesapja – egyikük teljesen árva volt –, a kilencedik a következő évben veszítette el az édesanyját. „Abban az időben az egyszülős családok általában nem a válás, hanem özvegység következményei voltak” – tekint vissza kamaszkorára a szociológus. A súlyosabb történelmi megpróbáltatásokat átélt tanulók aránya a teljes osztályon belül mintegy 45 százalékot tett ki – ezt nevezték átlagos gyerekkornak –, de a drámai eseményektől megkímélt családokban is ott kísértett a Rákosi-korszak terrorisztikus légköre. A történelmi tépettség nemzedéki jelenségnek számított azzal a súlyosbító tényezővel, hogy az egyházi gimnáziumokban túlreprezentáltak voltak a káderpolitikától megbélyegzett „osztályidegenek”.
Mi lett belőlük, hogy élnek – ha élnek – ma? Az egyéni sorsokból kiviláglik, hogy a szocialista rendszer az egyházi iskolákból kikerülő fiatalokat főképp műszaki, természettudományos, illetve mezőgazdasági pályára szánta, és a társadalomalakítás direkt lehetőségeitől (legfőképp a tanári pályától) igyekezett távol tartani őket. A diplomák nagyobbik részét csak a sokadik jelentkezés után vagy levelező tagozaton tudták megszerezni az „ikszesek”, s a diszkrimináció még ha szelídült is, érezhető volt egészen a rendszerváltozásig.
A krónikás kitér a pannonhalmi öregdiákok családi életére – aki maga nagycsaládban nevelkedett, az sem vállalt két gyereknél többet –, vallásosságára, a közösségi életből fakadó „mi-tudatra” és a csoportkohézióra.
Hogy szabályos szociometriai vizsgálat nem készült az osztályról, azt Gereben Ferenc József Attilával magyarázza, tudniillik: „ügyeskedhet, nem fog a macska / egyszerre kint s bent egeret.” Vagyis nehéz egyszerre belülről megélni és kívülről vizsgálni egy szociális képződményt. Mi az előbbire tesszük a voksunkat, és 65 év barátság után még sok közös zalakarosi fürdőzést kívánunk a pannonhalmi öregdiákoknak! (Gereben Ferenc: „Elszálltak már, hajh, az évek…” – Egy pannonhalmi osztályközösség életútja 1956-tól 2021-ig. Gondolat Kiadó, Budapest, 2022, 530 oldal. Ára: 5000 forint)
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
