időjárás 10°C Amália 2022. október 7.
logo

A kapitalizmus végnapjainak briliáns szatírája az Utódlás

Terján Nóra
2022.08.11. 13:00 2022.08.11. 14:36
A kapitalizmus végnapjainak briliáns szatírája az Utódlás

Az Utódlás című HBO-sorozat kapta Los Angelesben a legtöbb, összesen huszonöt jelölést az amerikai televíziós akadémia díjára. Korábban már kiérdemelte a legjobb drámai sorozat Emmy-díját, sőt az Arany Glóbuszt és az Amerikai Televízió- és Rádióművészek Szövetségének szakmai elismerését is a viszonylag ismeretlen Jesse Armstrong szériája, amelyet harmadik évadja végére egyesek az új Trónok harcaként emlegetnek – csak éppen vér, szex, sárkányok és látványos akciók nélkül. 

Van benne valami: ám míg a Westeros trónjáért folyó háború a csatatéren dőlt el, most tárgyalótermekben, vidéki vadászházakban, tengerparti nyaralókban és jachtokon folyik az intrika.

Az Utódlás olyan világba repíti a nézőt, amely a Föld lakosságának kilencvenkilenc százaléka számára elérhetetlen, mi több, elképzelhetetlen. Fekete SUV-ok szállítják a szupergazdagokat a felszállás előtt várakozó magánrepülőgépekhez, százmilliárd dolláros üzleteken folyik a vita, a Fehér Házat meg egyenesben kapcsolják, ha egy kellemetlen ügyet netán el kell simítani.

A történet a Skóciából Amerikába emigrált Logan Royról (Brian Cox) és családjáról szól. 

Az ország egyik legnagyobb médiabirodalmát gyakorlatilag a semmiből felépítő, kíméletlen Logan nyolcvanéves, és betegeskedik, így időszerű a cég vezetésének átadása, azaz az utódlás kérdése: négy gyereke verseng a posztért. Az ambiciózus, de lelkileg gyenge és függőségekkel viaskodó Kendall (Jeremy Strong), az apja által nőként semmibe vett Shiv (Sarah Snook) és a család hasznos idiótája, Roman (Kieran Culkin), valamint a Logan korábbi házasságából született infantilis, politikai ambíciókat dédelgető Connor (Alan Ruck), akit inkább távol tartanak a cégtől. Ezt a csapatot egészíti ki Shiv férje, a szorongó és teljesíteni akaró Tom (Matthew Macfadyen) és a szerencsétlenkedő unokatestvér, Greg (Nicholas Braun).

Régi tévhit a televíziózásban, hogy egy sorozatot szerethető szereplői tudnak csak eladni, érdekessé tenni akár több évadon keresztül, hiszen a néző csak úgy tud azonosulni az egyes karakterekkel, ha kötődik hozzájuk érzelmileg.

 Jesse Armstrong sorozata éppen azért zseniális, mert képes igazán rossz, ellenszenves, sőt egyenesen irritáló emberek történetét érdekfeszítővé tenni: a Roy család minden tagja taszító, önző, alattomos és gyarló, figuráik mégis olyan jól vannak megírva, hogy több évadot is fel lehetett rájuk építeni. A szereplők mozgatórugója a hatalom iránti fékezhetetlen éhség, a kontroll megtartása, a testvéreket ugyanakkor egyszerre motiválja a bizonyítási vágy és a szeretethiány. Az egyik pillanatban még ha halványan megcsillan is köztük a szeretet, a következőben egészen biztos, hogy hátba szúrják a másikat. A gazdagok – vagy legalábbis ezek a gazdagok – egyáltalán nem olyanok, mint mi, de pontosan ez késztet arra, hogy kíváncsian várjuk, mi lesz a következő lépésük.

Logan Royt általában Rupert Murdochhoz hasonlítják, hiszen a valós médiamogulhoz hasonlóan ő is külföldön alapított céggel, a semmiből vált a médiapiac megkerülhetetlen uralkodójává. 

A sorozat nihilista, de a kapitalizmus végnapjairól alkotott víziója mégis élvezetes, mert madártávlatból néz le a világra az Olimposz tetejéről. Az alaphelyzetet ezerszer láttuk már: az öreg király keresi az utódját, pozíciójáért pedig összecsapnak a számba vehető jelöltek. Egy XXI. századi New York-i irodaházas környezetben nincsenek látványos akciók, a mai dömpingben mégis nehéz lenne találni jobban megírt sorozatot: Jesse Armstrong és írótársai feladták a leckét szatírából. Az Utódlás okos, maró és cinikus: az egyik leglenyűgözőbb amerikai túlzásról készült portré, amely ügyesen merít a görög tragédiákból, de még Shakes­peare Lear királyából is.

A párbeszédek mellett ki kell emelni az átlagon felül teljesítő színészi gárdát. 

A főszereplő (a Loganhez hasonlóan szintén skót) Brian Cox sok évtizede megbízható karakterszínésze Hollywoodnak, ám leginkább apróbb szerepekből ismert, a csapat többi tagja pedig a szinte teljes ismeretlenségből érkezett. Cox zseniálisan alakítja a kegyetlen, ellentmondást nem ismerő, manipulatív és hatalmát elengedni képtelen családfőt, mellette igazán nagyszerű Jeremy Strong, az apja ellen fellázadó, hangját kereső, ám belső vívódásokkal terhelt Kendall összetett szerepében. Sarah Snook remekül hozza az alattomos és számító nővért, de Kieran Culkin is tökéletesen formálja meg a gyerekes, nagyképű, ám lelkileg sérült fivért, akit a néző minden második jelenetében legszívesebben felképelne.

„Cégünk hanyatló birodalom a hanyatló birodalmon belül” – hangoztatja Kendall Roy. Valóban: ha Amerika bukását a vizuális művészet egyetlen darabjával kellene szemléltetni, az Utódlás erős jelölt volna a feladatra. 

Jesse Armstrong arisztokratikus víziója a késő kapitalista pokol szellemes portréja Shakespeare­ tragé­diájának szemüvegén keresztül nézve.

 Ahogyan a kulcsszereplők állandóan váltogatják, kihez hűségesek éppen, mi is elgondolkodunk: vajon hogyan jutottak idáig? Hová tűnik az emberség, ha talajt veszít?

Borítókép: Az Utódlás olyan világba repíti a nézőt, amely a Föld lakosságának kilencvenkilenc százaléka számára elérhetetlen (Forrás: HBO)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.