Az Utódlás olyan világba repíti a nézőt, amely a Föld lakosságának kilencvenkilenc százaléka számára elérhetetlen, mi több, elképzelhetetlen. Fekete SUV-ok szállítják a szupergazdagokat a felszállás előtt várakozó magánrepülőgépekhez, százmilliárd dolláros üzleteken folyik a vita, a Fehér Házat meg egyenesben kapcsolják, ha egy kellemetlen ügyet netán el kell simítani.
A történet a Skóciából Amerikába emigrált Logan Royról (Brian Cox) és családjáról szól.
Az ország egyik legnagyobb médiabirodalmát gyakorlatilag a semmiből felépítő, kíméletlen Logan nyolcvanéves, és betegeskedik, így időszerű a cég vezetésének átadása, azaz az utódlás kérdése: négy gyereke verseng a posztért. Az ambiciózus, de lelkileg gyenge és függőségekkel viaskodó Kendall (Jeremy Strong), az apja által nőként semmibe vett Shiv (Sarah Snook) és a család hasznos idiótája, Roman (Kieran Culkin), valamint a Logan korábbi házasságából született infantilis, politikai ambíciókat dédelgető Connor (Alan Ruck), akit inkább távol tartanak a cégtől. Ezt a csapatot egészíti ki Shiv férje, a szorongó és teljesíteni akaró Tom (Matthew Macfadyen) és a szerencsétlenkedő unokatestvér, Greg (Nicholas Braun).
Régi tévhit a televíziózásban, hogy egy sorozatot szerethető szereplői tudnak csak eladni, érdekessé tenni akár több évadon keresztül, hiszen a néző csak úgy tud azonosulni az egyes karakterekkel, ha kötődik hozzájuk érzelmileg.
Jesse Armstrong sorozata éppen azért zseniális, mert képes igazán rossz, ellenszenves, sőt egyenesen irritáló emberek történetét érdekfeszítővé tenni: a Roy család minden tagja taszító, önző, alattomos és gyarló, figuráik mégis olyan jól vannak megírva, hogy több évadot is fel lehetett rájuk építeni. A szereplők mozgatórugója a hatalom iránti fékezhetetlen éhség, a kontroll megtartása, a testvéreket ugyanakkor egyszerre motiválja a bizonyítási vágy és a szeretethiány. Az egyik pillanatban még ha halványan megcsillan is köztük a szeretet, a következőben egészen biztos, hogy hátba szúrják a másikat. A gazdagok – vagy legalábbis ezek a gazdagok – egyáltalán nem olyanok, mint mi, de pontosan ez késztet arra, hogy kíváncsian várjuk, mi lesz a következő lépésük.
Logan Royt általában Rupert Murdochhoz hasonlítják, hiszen a valós médiamogulhoz hasonlóan ő is külföldön alapított céggel, a semmiből vált a médiapiac megkerülhetetlen uralkodójává.
A sorozat nihilista, de a kapitalizmus végnapjairól alkotott víziója mégis élvezetes, mert madártávlatból néz le a világra az Olimposz tetejéről. Az alaphelyzetet ezerszer láttuk már: az öreg király keresi az utódját, pozíciójáért pedig összecsapnak a számba vehető jelöltek. Egy XXI. századi New York-i irodaházas környezetben nincsenek látványos akciók, a mai dömpingben mégis nehéz lenne találni jobban megírt sorozatot: Jesse Armstrong és írótársai feladták a leckét szatírából. Az Utódlás okos, maró és cinikus: az egyik leglenyűgözőbb amerikai túlzásról készült portré, amely ügyesen merít a görög tragédiákból, de még Shakespeare Lear királyából is.
A párbeszédek mellett ki kell emelni az átlagon felül teljesítő színészi gárdát.
A főszereplő (a Loganhez hasonlóan szintén skót) Brian Cox sok évtizede megbízható karakterszínésze Hollywoodnak, ám leginkább apróbb szerepekből ismert, a csapat többi tagja pedig a szinte teljes ismeretlenségből érkezett. Cox zseniálisan alakítja a kegyetlen, ellentmondást nem ismerő, manipulatív és hatalmát elengedni képtelen családfőt, mellette igazán nagyszerű Jeremy Strong, az apja ellen fellázadó, hangját kereső, ám belső vívódásokkal terhelt Kendall összetett szerepében. Sarah Snook remekül hozza az alattomos és számító nővért, de Kieran Culkin is tökéletesen formálja meg a gyerekes, nagyképű, ám lelkileg sérült fivért, akit a néző minden második jelenetében legszívesebben felképelne.
