A pusztító erdőtüzeket, áradásokat és más szélsőséges időjárási eseményeket túlélő emberek megrázó események szemtanúi lehetnek. Ha valakit közvetlenül veszélyeztettek a szélsőséges időjárási körülmények, és tehetetlennek érezte magát, az ő esetében szintén megnő a poszttraumásstressz-szindróma (PTSD) kialakulásának kockázata. – A Katrina és Rita hurrikán következményeit ebből a szempontból is nagyon alaposan tanulmányozták – mondta a Dw.com-nak Andreas Meyer-Lindenberg pszichiáter. A Német Pszichiátriai, Pszichoterápiás és Pszichoszomatikus Szövetség elnöke 2005-ben pszichológiai elsősegélynyújtóként dolgozott az Egyesült Államokban, miután a Katrina hurrikán szörnyű pusztítást okozott több államban, és több mint 1800 ember életét követelte.
Nem minden szélsőséges időjárási jelenségnek kitett személynek vannak vagy lehetnek mentális egészségi problémái, de az efféle események után jelentősen megnőtt az ilyen tüneteket produkálók száma. A Katrina pusztítása által érintettek csaknem felénél PTSD alakult ki. A túlélők egyebek mellett depresszióról, szorongásról számoltak be. (A legtöbb ilyen jellegű kutatást Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában végezték. Afrikából hiányoznak az adatok.)
– PTSD-ről akkor beszélünk, ha egy rendkívül fenyegető eseményt maga a személy vagy közeli ismerőse, rokona tapasztalt meg, és ez áll a problémái középpontjában – mondja Meyer-Lindenberg. Tipikus tünet, hogy a katasztrófát újra és újra átélik visszaemlékezések, álmok és emlékek formájában. A túlélőknek ezért kerülniük kell mindent, ami előhozhatja az emlékeket. Ez megakadályozhatja, hogy az áldozatok azzal foglalkozzanak, amit átéltek. Gyakran azonban képtelenek terápia nélkül leküzdeni a poszttraumás stresszt.
– Ha egy adott országnak van tapasztalata a szélsőséges időjárásról, és jobban tudja kezelni ennek következményeit, az természetesen tompíthatja az ilyen események hatását– mondta Andreas Meyer-Lindenberg. A szélsőséges időjárási események elleni hatékony védelem azonban olyan forrásokat igényel, amelyek a szegényebb országokban gyakran hiányoznak.
Pénzre van szükség a katasztrófa utáni pszichológiai elsősegélynyújtáshoz is. A túlélők pszichológiai stabilitása szempontjából létfontosságú, hogy a katasztrófa után mielőbb megfelelő alvóhelyre, ennivalóra és tiszta ivóvízre van szükségük. Amíg ezek nincsenek meg, minden más felesleges. Ezt követően alapvető az áldozatok megnyugtatása azzal, hogy meghallgatják őket, ha beszélni akarnak. Semmi esetre sem szabad azonban arra kényszeríteni őket, hogy beszéljenek arról, amit átéltek. Az embereknek a lehető leggyorsabban el kell érniük a rokonokat. Különösen a gyerekeknek rendkívül fontos, hogy minél előbb egy ismerőssel lehessenek.
