Miután az Osiris-REx űrszonda több milliárd kilométert megtett a Bennuig és vissza, 102 ezer kilométerre a Földtől – ez körülbelül egyharmada a Föld–Hold-távolságnak –, kidobta a mintakapszulát a Föld légköre felé. Radarral, infravörös és optikai műszerekkel követték a levegőben és a földön a kapszulát a kijelölt leszállóhelyre – ami 58×14 kilométeres, téglalap alakú terület volt.
A mentőcsapat jó állapotban találta meg a 17,7 kilométer/órás sebességgel becsapódó kapszulát, amit helikopterrel szállítottak az egyik közeli hangárban kialakított ideiglenes tisztaszobába, ahol folyamatosan nitrogénnel kezelték. (A nitrogénes átöblítésre azért volt szükség, hogy a minta a földi szennyeződésektől mentes maradjon a tudományos elemzésekhez.)
A Bennu-mintát – a becslések szerint 250 gramm kőzetről és porról van szó – bontatlan tartályban repülőgéppel vitték a NASA houstoni Johnson-űrközpontjába hétfőn. A tartályban őrzött mintából hamarosan a világ számos kutatója kap. A cél természetesen az, hogy a szakemberek jobban megértsék a bolygóképződés folyamatát, valamint a szerves anyagok és a víz eredetét, amelyek élethez vezettek a Földön. Hasonlóan fontos cél, hogy többet tudjanak meg a potenciálisan veszélyes aszteroidákról.
– Gratulálunk az Osiris-REx csapatának a tökéletes küldetéshez – a történelem első amerikai aszteroidamintájának visszatéréséhez –, amely segít megérteni Naprendszerünk eredetét és kialakulását. Arról nem is beszélve, hogy a Bennu egy potenciálisan veszélyes aszteroida. A minta tanulmányozása segít abban, hogy jobban megértsük az utunkba kerülő aszteroidák típusait – mondta Bill Nelson, a NASA igazgatója.
