Tomás Serrano farmjának környéke hamarosan régészeti lelőhellyé vált, az elkövetkező években számos, 1,5-1,6 millió éve megkövesedett emlős maradványát fedezték fel. Miközben a régészek folytatták az ásatást a régióban, megdöbbentő felfedezést tettek 2002-ben, négy kilométerre Tomás Serrano farmjától, egy szakadék lejtőjében, 14 méterrel a felszín alatt, egy gyermek fogának megkövesedett maradványaira bukkantak. A szakértők később megerősítették, hogy az őrlőfog 1,4 millió éves, így ez a legrégebbi Homo maradvány a kontinensen. Az üledékrétegekből gondosan kiásott fog egykori gazdája akkoriban élt, amikor a Homo erectus éppen megtanulta a tűzgyújtást. Abban a korban távoli őseink zsákmányra vadásztak, miközben próbálták elkerülni, hogy őket vadásszák le.
A régióból származó megkövesedett leletek egyik leglenyűgözőbb adaléka, hogy nemcsak az emberré válás távoli múltjába, hanem Dél-Európa ősi tájába is bepillantást engednek. Körülbelül 1,6 millió évvel ezelőtt tó uralta a régió egyes részeit. Amikor visszahúzódott, mamutok, kardfogú tigrisek és szarvasok éltek ezen az ősi tájon Európa első hominidái mellett.
„A helyszín biológiai sokfélesége csak a mai nagy afrikai parkokhoz fogható. A szinte sivatagszerű mai vidékre nézve nehéz elképzelni, hogy egykor vízilovak és hiénák éltek és pihentek az olaj- és tölgyfák árnyékában” – mondta a BBC-nek Juan Manuel Jiménez Arenas paleoantropológus, az ORCE projekt igazgatója.
Az ásatások a következő években is folytatódtak, a régészek további megdöbbentő leletekre bukkantak: úgy tűnik, hogy az ott élt emberősök rendkívül innovatív technikával készítették kőszerszámaikat. A szakértők ezt a helyszínt „a történelem előtti idők Szilícium-völgyének” nyilvánították. Őskori jelentőségének és figyelemre méltó geológiai gazdagságának köszönhetően a vidéket 2020-ban az UNESCO Globális Geoparkként ismerte el.
A legizgalmasabbak az ott előkerült gömb alakú kőgolyók. A mészkőből kialakított tárgyak elkészítése magas kognitív képességeket, geometriai tudást, valamint a felhasznált alapanyagok fizikai jellemzőinek ismeretét jelzik. A gömbök elkészítéséhez ősünknek meg kellett keresnie a megfelelő alapanyagot (finomszemcsés mészkövet), és lelkiismeretesen meg kellett terveznie minden egyes ütést egy kalapácsszerű tárggyal. A szakértők úgy vélik, az egykori kőfaragónak pontos elképzelései voltak a végtermékről.
Tavaly egy állkapocs-töredékre bukkantak Spanyolország északi részén. A kövület a Sierra de Atapuerca hegység egyik ismert, az UNESCO világörökségi helyszínei közé tartozó régészeti lelőhelyén került elő. A Ng.24.hu arról írt, hogy a maradvány nagyjából 1,4 millió éves lehet. A kontinens egyik legősibb emberi fosszíliáját ugyanitt fedezték fel 2007-ben, az 1,2 millió éves. A 2007-es maradvány a korábban említett Homo antecessortól származhat, a fajt az 1990-es években fedezték fel.
A Neander-völgyiek 400 ezer évvel ezelőtt jelentek meg Európában. A jelenlegi elmélet szerint körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt haltak ki, nem sokkal azután, hogy a Homo sapiens megérkezett Afrikából a kontinensre. A bevezetőben említett franciaországi felfedezés azonban azt sugallja, hogy fajunk jóval korábban érkezett, és a két faj több mint tízezer évig élhetett együtt Európában, mielőtt a Neander-völgyiek kihaltak.
Borítókép: Európa első lakói időben és térben hosszú utat tettek meg (Fotó: Hemis/AFP)
