Az 1984 kísértete járja be hazánkat

A baj azzal van, ha valaki lebeszéli az embereket az oltásról, majd beoltatja magát.

Forrás: Facebook

Gimnazista korom meghatározó olvasmányélménye volt George Orwell 1984 című regénye. Igaz, akkor még nem volt teljesen tiszta számomra, hogy Orwell egy baloldali író volt, aki korántsem a létező szocializmust kritizálta – 1949-ben Nagy-Britanniából ez egyébként is nehéz lett volna –, hanem inkább azokat a nyugati államokat, amelyek nem kívánták megvalósítani a „demokratikus szocializmust” (amit persze nehéz is lett volna megvalósítani, éppen úgy, mint a „demokratikus fasizmust”). A rendszerváltozás hajnalán, 1989-ben, Nagy Imre és társai újratemetése és a népköztársasági államforma várva várt és örvendetes sírba tételének idején én mégis úgy olvastam azt a regényt, mint ami a mi kommunista-szocialista világunkat írja le. Azt a világot, amelyikből minden erőnkkel szabadulni akartunk. 1990-ben, a vidéki Magyarországon úgy gondoltuk, hogy ez sikerült is, végleg száműztük az 1984 borzalmas, horrorisztikus világát, a kommunizmust és a kommunistákat.

Aztán hamar kiderült, hogy mégsem. A kommunisták (akik mindig másként hívják magukat, most éppen magyar demokratáknak) és az 1984 világa velünk maradt.

Az 1984 című regény egy elképzelt birodalomban, Óceániában játszódik, amely birodalom harcban áll két másik birodalom valamelyikével, hol Eurázsiávál, hol Keletázsiával. Nagyon vigyázni kell, hogy ki mikor melyiket nyilvánítja ellenségnek és melyikre hivatkozik barátként, mert a helyzet naponta változik: egyszer Keletázsia az ellenség és Eurázsia a szövetséges, másnap lehet, hogy éppen fordítva. Sőt, az új helyzet visszamenőleg átírja a múltat is. Ami az egyik napon igaz, az a másik napon már nem, és aki nem eléggé naprakész, az hamar egy átnevelő táborban találhatja magát.

Pontosan ezt az orwelli világot testesíti meg mai a magyar (?) ellenzék. Az egyik pillanatban nyitást követelnek, a másik pillanatban zárást. Az egyik pillanatban még ellenzik az oltásokat, a másik pillanatban mindenkit arra biztatnak, hogy oltassa be magát. Az egyik pillanatban hangulatot keltenek a keleti vakcinák ellen, a másik pillanatban azt mondják, mindegy, mivel, de minél gyorsabban oltsák be az embereket. Az egyik pillanatban szörnyülködnek, hogy Magyarországon olyan vakcinákkal oltanak, melyeket az Európai Gyógyszerügynökség nem engedélyezett, a másik pillanatban örömmel konstatálják, hogy az EU-ban megkezdődött az orosz és a kínai vakcina engedélyezési eljárása. Az ember csak kapkodja a fejét, közben pedig felebaráti szeretettel és sajnálattal tekint azokra az ellenzéki szavazókra, akiknek naponta változtatniuk kell az álláspontjukat annak érdekében, hogy az összhangban legyen az éppen aktuális ellenzéki politikai állásponttal.

Van azonban valami, ami állandó, pontosan úgy, mint az 1984-ben, ez pedig a pártelit képmutatása. Parizerrel fényképezkednek, közben sofőr furikázza őket a legdrágább éttermekbe. Bizalmatlanságot ébresztenek az oltásokkal kapcsolatban, majd beoltatják magukat. Azt mondják, nincsen oltási terv, közben minden tervet kikerülve igyekeznek előre furakodni a sorban, és soron kívül beoltatni magukat. Nyilvánosan kritizálják, sőt, visszautasítják a keleti vakcinákat, közben felveszik az orosz és a kínai vakcinát is.

Nincsen azzal baj, ha valaki nem kívánja beoltatni magát, vannak ilyenek, nem is kevesen. Azzal sincsen baj, ha valaki bizonyos típusú vakcinát elfogad, más típusút pedig nem. Mindenki mérlegeli a kockázatokat, és meghozza döntését. Az állítólag diktatúrát működtető miniszterelnök is ezzel kapcsolatos megértésének adott hangot nagypénteki rádióinterjújában. A baj azzal van, ha valaki lebeszéli az embereket az oltásról, majd beoltatja magát. Vagy ellenzi a kínai vakcina beadását, majd szép csendben felveszi a kínai vakcinát. Erre mondjuk, hogy bort iszik és vizet prédikál. Na, pontosan ezt csinálja a mi képmutató ellenzékünk.

Fotó: Facebook

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!