Meghalt Homonnay Gergely. Az ismert DK-s blogger-aktivistára szombat délután egy római „privát klub” törökfürdőjének vécéjében bukkantak ruha nélkül. Személyes holmijai között pedig kokaint és a köznyelvben csak Ginaként emlegetett randidrogot, GHB-t találtak. Halálát a hatóság gyanúja szerint kábítószer-túladagolás miatti szívleállás okozhatta. Emberölésre, erőszakra utaló nyomok nincsenek. Idáig a szikár alaphír.
Azzal kezdem, hogy nyugodjon békében. S úgy folytatom: életében sajnos nem nagyon találta meg a maga békéjét. Egy tehetséges – de kényszeresen háborúzó, űzött, gyilkos indulatoktól fűtött ember volt. Jól írt le – rossz (olykor gonosz) gondolatokat. Talán úgy hitte: a benne dúló háborúról, zűrzavarról mi, nemzeti, konzervatív magyarok tehetünk. A mi bűnünk a háromszori fideszes kétharmad. Minket okolt minden nyomoráért. Legfőképpen: a Fideszt meg Orbán Viktort.
Többször bizony a halálunkat kívánta. Egyszer például azt találta mondani: „Esküszöm, ha netán a koronavírus tüneteit fogom produkálni, fideszesek közé fogok menni először, és nem dokihoz”. Ám a legembertelenebb megnyilvánulása minden bizonnyal az volt, amikor a miniszterelnök halálát óhajtotta: „A poloskát is wc-papírba csomagolva dobtam ki nyáron az ablakon, de ahogy az Ozban a gonosz boszorkány halálát várták, úgy várom Orbánét is, és pezsgőt fogok bontani, ha megdöglik.” Utolsó Facebook-posztja egy olyan mém volt, amelyen a háromgyermekes Varga Judit igazságügyi miniszter mögé egy homoszexuális bárt montírozott. Mint ahogy Szájer József lemondásakor is elemében volt. Akkor orgiát és (hamisan) drogokat emlegetett. Most pedig meghalt: egy drogos orgián, egy homoszexuális klubban. Talán erre utalhatott Gyurcsány Ferenc búcsúposztjának egyik mondata is: „Milyen őrület így elmenni és most?!”
A halál mindent zárójelbe tesz. Immár lényegtelen, mi mindent írt és mondott életében Homonnay Gergely. Mert meghalt. S ami biztos: mi most nem fogunk pezsgőt bontani. És nem fogunk örülni a halálának – még ha ő a miénket vágyta is. Nemcsak a kommentelők által emlegetett „karma” miatt, hanem mert mindig, minden körülmények között embernek kell maradnunk!
Embernek maradni: ez az, ami számos DK-s harcostársának, rajongójának – a jelek szerint – megugorhatatlan feladat. Alig jelent meg a gyászhír, máris érkezett egy halálkufár, Czeglédy Csaba, s a következőket írta: „Lehet, hogy soha nem fogjuk megtudni, mi okozta valójában Homonnay Gergely halálát, azonban sokat elárul a mai magyar viszonyokról, hogy többekben rögtön felmerült: azért halt meg, mert a hatalom útjában volt. Egy közeli barátja éjjel meg is írta: Gergő nagyon félt.”
Pedig mindez nem a magyar viszonyokról árul el sokat, hanem a Czeglédy-féle halálkufárokról, akik a halált is lájkokra, szavazatokra váltják. No meg azokról a szellemi mélyszegénységben élőkről, akiknek a maffiaszervezetben elkövetett, hatmilliárdos kárt okozó költségvetési csalással vádolt Czeglédy (és néhai Homonnay) dörgedelmei jelentik a mindennapi szellemi betevőt. Akiket a DK keretlegényei nap nap után arra kondicionálnak, hogy mindenről (is) Orbán tehet. Ők azok, akik megrendülés és gyász helyett máris megtalálták Homonnay Gergely „gyilkosát”. (Azért sem gyászolnak és rendülnek meg, mert az is elvenné az idejüket az Orbán-gyűlölettől.) Akik szerint nyilván fideszes kivégzőosztag masírozott Rómába, hogy megöljön egy macskás bloggert. Akik szerint egy rakás kábítószergyanús anyaggal a zsebében két, egész éjszakás orgia után egy homoszexuális bár vécéjében csakis gyilkosság áldozata lehet az ember...
Soha ne legyünk olyanok, mint ők!
Borítókép: Erzsi macska és Homonnay Gergely (Fotó: Facebook)
