Meghalt Homonnay Gergely. Az ismert DK-s blogger-aktivistára szombat délután egy római „privát klub” törökfürdőjének vécéjében bukkantak ruha nélkül. Személyes holmijai között pedig kokaint és a köznyelvben csak Ginaként emlegetett randidrogot, GHB-t találtak. Halálát a hatóság gyanúja szerint kábítószer-túladagolás miatti szívleállás okozhatta. Emberölésre, erőszakra utaló nyomok nincsenek. Idáig a szikár alaphír.
Azzal kezdem, hogy nyugodjon békében. S úgy folytatom: életében sajnos nem nagyon találta meg a maga békéjét. Egy tehetséges – de kényszeresen háborúzó, űzött, gyilkos indulatoktól fűtött ember volt. Jól írt le – rossz (olykor gonosz) gondolatokat. Talán úgy hitte: a benne dúló háborúról, zűrzavarról mi, nemzeti, konzervatív magyarok tehetünk. A mi bűnünk a háromszori fideszes kétharmad. Minket okolt minden nyomoráért. Legfőképpen: a Fideszt meg Orbán Viktort.
Többször bizony a halálunkat kívánta. Egyszer például azt találta mondani: „Esküszöm, ha netán a koronavírus tüneteit fogom produkálni, fideszesek közé fogok menni először, és nem dokihoz”. Ám a legembertelenebb megnyilvánulása minden bizonnyal az volt, amikor a miniszterelnök halálát óhajtotta: „A poloskát is wc-papírba csomagolva dobtam ki nyáron az ablakon, de ahogy az Ozban a gonosz boszorkány halálát várták, úgy várom Orbánét is, és pezsgőt fogok bontani, ha megdöglik.” Utolsó Facebook-posztja egy olyan mém volt, amelyen a háromgyermekes Varga Judit igazságügyi miniszter mögé egy homoszexuális bárt montírozott. Mint ahogy Szájer József lemondásakor is elemében volt. Akkor orgiát és (hamisan) drogokat emlegetett. Most pedig meghalt: egy drogos orgián, egy homoszexuális klubban. Talán erre utalhatott Gyurcsány Ferenc búcsúposztjának egyik mondata is: „Milyen őrület így elmenni és most?!”
A halál mindent zárójelbe tesz. Immár lényegtelen, mi mindent írt és mondott életében Homonnay Gergely. Mert meghalt. S ami biztos: mi most nem fogunk pezsgőt bontani. És nem fogunk örülni a halálának – még ha ő a miénket vágyta is. Nemcsak a kommentelők által emlegetett „karma” miatt, hanem mert mindig, minden körülmények között embernek kell maradnunk!
