A kultúrmarxista módszerekben semmi új nincs, visszaköszön belőlük a magyarok számár jól ismert kádári, aczéli „három T”, azaz a tiltott, tűrt, támogatott… Miközben már a négyéves gyermekeknek támogatott módon adják ezeket a kiadványokat, van olyan önkormányzat, ahol tilos a Bibliát középületekben, azaz például könyvtárakban, időotthonokban, és a városházán hozzáférhetővé tenni. Vaggeryd városa szerint azért, mert a keresztény kultúra terjesztése nem önkormányzati feladat (Az LMBTQ-é az? Költői kérdés.).
Magyarországgal ellentétben Svédországban már a társadalom egészséges ellenállása nyomokban sem tapasztalható az elhajlások irányába, sőt, egy mesekönyvben már nem elég, ha mondjuk egyneműek a szülők, ennél keményebb üzenetek kellenek. Ha a szülő nincs résen, a gyermekszobák biztonságot adó puha közegében aztán a minden kritikai befogadást nélkülöző gyermek magába szívhatja a nemi szerepek felcserélődését, kibővülését, összemosását és család ősi fogalmának teljes összezavarásának képi világát. Vajon miért van szükség a torz normává való szelídítésére, és négyéves gyermeknek történő feltálalására (újabb költői kérdés)? A szerzők elsődleges szándéka a történettel feltehetően a szörnyeteggel való megküzdés szorongásoldó hatásmechanizmusának használata volt, de az igazi szörnyűség nem a krokodil, hanem az, hogy ehhez a gyermekek arcába kell dörgölni az LMBTQ-lobbi elvárásai alapján az átlagostól való eltérést, azaz a devianciát is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!