Kisfiam ritkán kap postai küldeményt, ezért külön örültünk, hogy a városi könyvtár igazi levelet küldött neki. A szépen kinyomtatott papíron az állt, hogy negyedik születésnapja alkalmából gratulálnak neki és szeretettel hívják, látogasson el a könyvtár gyermekrészlegére, ahol átvehet egy neki szóló ajándékot. Micsoda remek ötlet könyvtárba hívni a kicsiket, ezekben a posztmodern időkben – gondoltuk –, amikor már a bölcsödében is táblagépet adnak a gyerek kezébe az óvópedagógusok! Kipihenve a szülinapi zsúr fáradalmait, pár nappal később felkerekedtünk, hogy megkaphassa a gyermek a bibliotéka ajándékát. A könyvtáros kedvesen fogadott bennünket, de ez mindig így szokott lenni, és amikor meglobogtattuk a levelet, akkor pedig gyorsan elővett a mögötte lévő szekrényben lévő három stócból egy-egy mesekönyvet. Azt mondta a hölgy, a három könyv közül az egyik az övé lehet, majd mindháromról mondott pár mondatot, hogy tudjon választani a gyermek. A fiam a krokodilosat választotta, hiszen éppen dinoszauruszos korszakát éli, és tudja, a hüllők ősei a dinók kortársai voltak. 

Örömmel indultunk haza, ahol aztán – szerencsére – átlapoztuk a könyvet, a gyerek nélkül. Már az első oldalpáron kiderült, hogy a kis négyéves Ester elveszti a szüleit az áruházban, amikor apuka 1. (Ludde) épp dzsekit próbál, apuka 2. (Matteo) pedig overállt mutogat a rózsaszínhajú anyának (nincs neve). Bizony, három szülője van a gyereknek – nem tévedés – , akik együtt járnak vásárolni (de hiába a három szülő, a gyerekre senki sem figyel). Az egyedül mozgólépcsőző kislány kalandja aztán innen válik ijesztővé. Magányát egy hatalmas krokodil töri meg, aki üldözőbe is veszi, de a végén legyőzi Ester a szörnyeteget és a szülei is rátalálnak. A boldog kifejletben – az utolsó oldalon – pedig a kislány elégedetten sütizik három „szülőjével” és az ártalmatlanított krokodillal, az áruház kávézójában. 

Talán emlékszünk még a Meseország mindenkié LMBTQ-mesekönyv körüli felháborodásra, és a probléma élét elvenni akaró elbagatellizálásokra. A kiadványt védők váltig állították, hogy semmi rossz nincs benne, és a nagyobb gyermekeknek meg kell ismerkedniük az eltérő szexuális beállítottságokkal. Álságos módon tagadták, hogy óvodásokat is megcéloztak volna a kiadvánnyal, annak ellenére, hogy eleinte a könyvhöz kínált online munkafüzeten ott állt, hogy óvodapedagógusoknak és alsó tagozatos tanítóknak szól, amit később kozmetikáztak, és már csak pedagógusoknak címkézték. Azt mondták, senkinek sem kötelező megvennie és gyermekének abból mesélnie. Nem, valóban nem kötelező, ez itt, a haladó nyugaton is jól látszik. Sokkal alattomosabb a módszer, észrevétlenül kúszik be a gyermekek horizontjára. Amíg a könyvtár ifjúsági részlegén már arcpír nélkül, a bejárattal közvetlen szemben, a legfeltűnőbb helyen van a félfalnyi LMBTQ-részleg, egy hatalmas, a teljes ablakot beterítő szivárványos zászlóval, addig a gyermekkönyvtárban csak fondorlatosan, pult alól kerül elő az LMBTQ-tartalom.