időjárás 25°C Konstantin 2022. május 21.
logo

Nem a krokodil a veszélyes

Bugnyár Zoltán (MWH, Uppsala)
2022.01.19. 12:15 2022.01.19. 12:42
Nem a krokodil a veszélyes

Az ajándék lónak ne nézd a fogát mondást a szülőknek el kell felejteniük és résen lenni, ha nem akarják, hogy a gyermekeik életébe már pár évesen beszivárogjon az LMBTQ-propaganda – legalábbis Svédországban már régóta ez a rögvalóság.

Kisfiam ritkán kap postai küldeményt, ezért külön örültünk, hogy a városi könyvtár igazi levelet küldött neki. A szépen kinyomtatott papíron az állt, hogy negyedik születésnapja alkalmából gratulálnak neki és szeretettel hívják, látogasson el a könyvtár gyermekrészlegére, ahol átvehet egy neki szóló ajándékot. Micsoda remek ötlet könyvtárba hívni a kicsiket, ezekben a posztmodern időkben – gondoltuk –, amikor már a bölcsödében is táblagépet adnak a gyerek kezébe az óvópedagógusok! Kipihenve a szülinapi zsúr fáradalmait, pár nappal később felkerekedtünk, hogy megkaphassa a gyermek a bibliotéka ajándékát. A könyvtáros kedvesen fogadott bennünket, de ez mindig így szokott lenni, és amikor meglobogtattuk a levelet, akkor pedig gyorsan elővett a mögötte lévő szekrényben lévő három stócból egy-egy mesekönyvet. Azt mondta a hölgy, a három könyv közül az egyik az övé lehet, majd mindháromról mondott pár mondatot, hogy tudjon választani a gyermek. A fiam a krokodilosat választotta, hiszen éppen dinoszauruszos korszakát éli, és tudja, a hüllők ősei a dinók kortársai voltak. 

Fotó: A szerző felvétele

Örömmel indultunk haza, ahol aztán – szerencsére – átlapoztuk a könyvet, a gyerek nélkül. Már az első oldalpáron kiderült, hogy a kis négyéves Ester elveszti a szüleit az áruházban, amikor apuka 1. (Ludde) épp dzsekit próbál, apuka 2. (Matteo) pedig overállt mutogat a rózsaszínhajú anyának (nincs neve). Bizony, három szülője van a gyereknek – nem tévedés – , akik együtt járnak vásárolni (de hiába a három szülő, a gyerekre senki sem figyel). Az egyedül mozgólépcsőző kislány kalandja aztán innen válik ijesztővé. Magányát egy hatalmas krokodil töri meg, aki üldözőbe is veszi, de a végén legyőzi Ester a szörnyeteget és a szülei is rátalálnak. A boldog kifejletben – az utolsó oldalon – pedig a kislány elégedetten sütizik három „szülőjével” és az ártalmatlanított krokodillal, az áruház kávézójában. 

Fotó: A szerző felvétele

Talán emlékszünk még a Meseország mindenkié LMBTQ-mesekönyv körüli felháborodásra, és a probléma élét elvenni akaró elbagatellizálásokra. A kiadványt védők váltig állították, hogy semmi rossz nincs benne, és a nagyobb gyermekeknek meg kell ismerkedniük az eltérő szexuális beállítottságokkal. Álságos módon tagadták, hogy óvodásokat is megcéloztak volna a kiadvánnyal, annak ellenére, hogy eleinte a könyvhöz kínált online munkafüzeten ott állt, hogy óvodapedagógusoknak és alsó tagozatos tanítóknak szól, amit később kozmetikáztak, és már csak pedagógusoknak címkézték. Azt mondták, senkinek sem kötelező megvennie és gyermekének abból mesélnie. Nem, valóban nem kötelező, ez itt, a haladó nyugaton is jól látszik. Sokkal alattomosabb a módszer, észrevétlenül kúszik be a gyermekek horizontjára. Amíg a könyvtár ifjúsági részlegén már arcpír nélkül, a bejárattal közvetlen szemben, a legfeltűnőbb helyen van a félfalnyi LMBTQ-részleg, egy hatalmas, a teljes ablakot beterítő szivárványos zászlóval, addig a gyermekkönyvtárban csak fondorlatosan, pult alól kerül elő az LMBTQ-tartalom. 

A kultúrmarxista módszerekben semmi új nincs, visszaköszön belőlük a magyarok számár jól ismert kádári, aczéli „három T”, azaz a tiltott, tűrt, támogatott… Miközben már a négyéves gyermekeknek támogatott módon adják ezeket a kiadványokat, van olyan önkormányzat, ahol tilos a Bibliát középületekben, azaz például könyvtárakban, időotthonokban, és a városházán hozzáférhetővé tenni. Vaggeryd városa szerint azért, mert a keresztény kultúra terjesztése nem önkormányzati feladat (Az LMBTQ-é az? Költői kérdés.). 

Magyarországgal ellentétben Svédországban már a társadalom egészséges ellenállása nyomokban sem tapasztalható az elhajlások irányába, sőt, egy mesekönyvben már nem elég, ha mondjuk egyneműek a szülők, ennél keményebb üzenetek kellenek. Ha a szülő nincs résen, a gyermekszobák biztonságot adó puha közegében aztán a minden kritikai befogadást nélkülöző gyermek magába szívhatja a nemi szerepek felcserélődését, kibővülését, összemosását és család ősi fogalmának teljes összezavarásának képi világát. Vajon miért van szükség a torz normává való szelídítésére, és négyéves gyermeknek történő feltálalására (újabb költői kérdés)? A szerzők elsődleges szándéka a történettel feltehetően a szörnyeteggel való megküzdés szorongásoldó hatásmechanizmusának használata volt, de az igazi szörnyűség nem a krokodil, hanem az, hogy ehhez a gyermekek arcába kell dörgölni az LMBTQ-lobbi elvárásai alapján az átlagostól való eltérést, azaz a devianciát is. 

De végül is mit várhatnánk attól az országtól, ahol a nemrégiben kinevezett transznemű oktatási miniszter, nem titkolja, normává akarja tenni eltérő szexualitását. Igen, a gyermekek szellemi, testi és lelki fejlődéséért elsőrangúan felelős kormányzati tisztviselő vélekedik így. „Transznemű emberek mindig léteztek és létezni fognak, de most már nem szégyenkezünk emiatt, mi vagyunk az új normalitás” – mondta el a közmédiának Lina Axelsson Kihlblom, aki élete első felét férfiként élte, most pedig nőként az a küldetése, hogy további teret biztosítson az LMBTQ-lobbinak a gyermekek teljes pályás letámadására.

Borítókép: A könyv borítója (Fotó: A szerző felvétele)

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!