Kezdjük Ephialtésszel. A gnóm szörnyeteg a hős spártaiak hátába vezette Xerxész hadait, így Leonidász és hős katonái mind odavesztek a Thermopülai-szorosban. A legenda szerint Xerxész annyi aranyat ígért Ephialtésznak, amennyit csak elbír. Még ki sem hűltek a hős spártaiak tetemei, amikor Ephialtész jelentkezett a perzsák királyánál a jutalomért. Xerxész pedig elevenen megnyúzatta a gnómot, és a bőrét kitömte arannyal. Hozzáértőknek jó figyelmeztetés ez, miképpen járnak fő szabály szerint az árulók.
Júdás feltehetőleg nem olvasta Ephialtész történetét. Ő úgy döntött, harminc ezüstért elárulja Mesterét, ráadásul a legaljasabb módon, a legbensőségesebb pillanatban, az utolsó vacsora után, és csókkal. S lőn... Majd a pénzét megkapta, azután pedig mindjárt fel is akasztotta magát, az ördögök pedig onnan, az akasztófáról vitték el a lelkét mindjárt a pokolba. Mit a pokolba, a pokol legjobb ismerője, Dante mester tudósítása szerint egyenesen a pokol legalsó bugyrába, a kilencedik körbe, ahol a jégbe fagyott Lucifer Cassius és Brutus társaságában marcangolja őt az idők végezetéig, mint a világ három legnagyobb árulójának egyikét. Mindezt harminc ezüstért.