Nem lennénk most a Lehet Más a Politika (LMP) helyében: a közös baloldali pártlistáról három képviselőjük került az Országgyűlésbe, míg az egyéni választókerületekben egy nyertesük van, ám a frakcióalakításhoz legalább öt képviselő kell. A hiányzó egy szem politikust a Demokratikus Koalíció (DK) kegyéből kaphatja meg a párt, erről előzetes megállapodást kötöttek a választások előtt. Most pedig várhatják, hogy Gyurcsány Ferenc betartja-e a szavát. De vajon érdekében áll-e?

Török Gábor politikai elemző a minap arról beszélt, hogy nem nagyon lát semmilyen utat a baloldal előtt, hiszen már kipróbálták a részleges és a teljes összefogást, valamint a külön indulást is. Ez azonban nem teljesen igaz: Gyurcsány Ferenc 2011-ben, a Demokratikus Koalíció megalakulása környékén egy nagy közös demokrata pártról álmodozott, amely egybefogja a baloldalt. Ez nyilván nem azonos a mostani összefogással, amely külön pártokból, külön elnökségekből áll össze, hatfelé tartó érdekekkel.

A vasárnapi választási vereség egyik következménye lehet a már említett nagy közös párt irányába történő elmozdulás, amelybe erőszakkal vagy szép szóval, de be kell tagolni a többi politikai formációt.

Ezen folyamatnak pedig az első lépése – lehetne – az LMP hátába beleszúrt kés. A párt ugyanis megszűnt létezni, néhány parlamenti képviselőn és nagyvárosi önkormányzati képviselőn kívül lényegében nem maradt ember, nem maradt alapszervezet, és üzenet sincs – már azonkívül, hogy „zöldpolitika”, amit mindenki úgy ért, ahogy akar. Az LMP ugyanolyan virtuális párt lett, mint a Párbeszéd, amelynek léte csupán azon múlik, hogy kapnak-e széket a politikusai a parlamentben.