Arra gondoltunk, hogy megszakítja korábbi logikai bakugrásainak láncolatát, és a mai időkre vonatkoztatható hasznos tanulságok levonásába fog. Egy pillanatig azt vártuk, hogy belátja hatalmas tévedését: rájön, hogy családos, keresztény emberként a rossz oldalra állt, és a nagypapa sorsára is gondolva elhatárolódik az egykori szovjethatalmat gátlástalanul kiszolgáló rendszer szellemi örököseitől.

Most elhatárolódhatott volna azok utódaitól, akik nemcsak az egyszerű vidéki gazdákat, hanem az értelmiség színe-javát is nincstelenné, földönfutóvá tették. Nos, ez a logikus lépés nem következett be. Nem hangzott el a beismerés, hogy méltatlanná vált a nagypapa emlékéhez, amikor összefogott a bolsevik gyökerű, nemzet- és keresztényellenes erőkkel, amikor éjt nappallá téve fáradozott a nemzeti oldal tisztességes képviselőinek besározásán.

Persze, már Márki-Zay országos szereplése is hatalmas logikai bukfenccel kezdődött. Senki nem értette, hogy miközben fennen hangoztatja keresztény elkötelezettségét, miért áll össze a történelmi egyházak meggyőződéses ellenlábasaival, azokkal a politikai erőkkel, amelyek szintén a haza javát akarják, csak egészen más értelemben.

Annak a politikai-világnézeti iránynak, amelyet ő és a mögé felsorakozó, magyar gyökereket nélkülöző, idegen megbízók kegyeit kereső tábor a kampányban (és azon kívül is) képviselt, csakis a csúfos bukás lehetett a vége. A jelenlegi hazai egészséges közszellem nem jutalmazza a színvonaltalan politikai szemfényvesztést, az idegenből ránk erőltetett balliberális ideológiai nézeteket.

Gyurcsány Ferencék feltehetően zseniális húzásnak tartották Márki-Zay Péter előtérbe állítását, hiszen egy hétgyermekes, önmagát keresztényként meghatározó közéleti szereplő sok szavazatot elvonhatott volna a nemzeti tábortól. Elvben. A gyakorlatban már kevésbé, mert az sokaknak szöget ütött a fejébe: ha valaki olyan nagy keresztény, mint Márki-Zay, akkor miért nem a keresztényeket markánsan támogató politikai oldalon áll? Az is sokakat elgondolkoztatott, hogy egy ekkora keresztény miért kardoskodik oly hevesen az ukrajnai háborúhoz való csatlakozásunk mellett? Miért nem jó neki az a béke, amely a kereszténység legfőbb eszmei értékéből, a szeretetből táplálkozik?

És ha már a család szóba került, az ellenzék jelöltje e téren is bizonyította rátermettségét. A választások napján, amikor a polgárok a gyermekvédelmi kérdésekről is szavazhattak, mit tett Márki-Zay Péter? Érvénytelenné firkálta és a kamerák előtt büszkén felmutatta a népszavazási ívet. Ezzel némileg hozzájárult ahhoz, hogy sokan kövessék példáját, és elérjék, hogy a népszavazás ne érje el az érvényességi küszöböt. Ezzel sikerült megtorpedózni a gyermekvédelmet támogató milliók szándékát. Az ellenzék számára már ez is siker, de nem világos, hogy miért az egy hétgyermekes családapának.
A DK lehangolódott elnöke a választást követő nyilatkozatában többek között leszögezte: „a gyávát nem bízzák meg a haza vezetésével”. És hozzátette: „kapitány nem attól lesz valaki, hogy megválasztják”. Gyurcsány Ferenc nem mondta meg, kire céloz, de nem kell gondolatolvasónak lenni a megfejtéshez. Ő és társai választották Márki-Zayt, akit most hibáztatni lehet a kudarcért.

Szép kis társaság. Nagy öröm, hogy nem ők vezetik Magyarországot.

A szerző író, újságíró

Borítókép: Havran Zoltán