A liberális nyelvújító lelemény határtalan. Mint a jelenleg Budapesten zajló CPAC-konferencián Frank Furedi (született: Füredi Ferenc) magyar származású brit szociológus előadásából megtudtam, az angolszász világ liberálisai megalkották a speciesism (fajizmus) és a speciesist (fajista) szavakat. Speciesist (fajista) az az ember, aki megkérdőjelezi a különböző fajok (így az ember és bármilyen állatfaj) egyenlőségét, aki az állatokat elnyomja és diszkriminálja, aki az állatokat alantas emberi célokra kihasználja, például – horribile dictu! – megeszi.
A fentiek alapján a legnagyobb fajista maga az Úristen, aki azt mondta az embernek, hogy „uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen”, fajisták mindazok, akik a Bibliát isteni kinyilatkoztatásként olvassák, a Biblia pedig maga a fajista Mein Kampf. Vagyis a fajizmus egy újabb szörnyszó, amivel a normalitást képviselőket meg lehet bélyegezni, vagy akár gyalázatos keresztény-ellenességre is fel lehet használni. Egy újabb revolver a liberális arzenálban, amivel tüzelni lehet konzervatívokra, keresztényekre és bárkire, aki a nagy liberális világátalakító kísérletben nem kíván részt venni, hasonlóan a rasszizmus, a nacionalizmus és a szexizmus szavakhoz.
A liberálisok egyik fontos jellemzője – így Frank Furedi –, hogy mindenféle határ eltörlésére törekszenek. Rasszok közötti határok, nemzetek közötti határok, nemek közötti határok – ezek szerintük mind lebontandók. Aki pedig ezekkel a határlebontásokkal nem ért egyet, az rasszista, nacionalista, szexista. A legújabb liberális elmebaj, ami Amerikában már felütötte a fejét, az emberek és az állatok közötti határ lebontása, ami akár odáig is vezethet, hogy egy ember és egy állat közötti szexuális kapcsolatot is teljesen rendjén valónak találunk. Aki pedig ezt ellenzi, illetve nem találja rendjén valónak, az fajista.
És még mielőtt lesajnálóan mosolyognánk vagy éppen a térdünket csapkodva röhögnénk a legújabb liberális agybajon, jusson eszünkbe, hogy vajon ötven, vagy akár csak harminc évvel ezelőtt mit szóltunk volna ahhoz a felvetéshez, hogy bárki szabadon nemet válthasson, sőt, két nem helyett akár hetven nem közül választhasson, ha kedve tartja. Vagy ha valaki azt mondta volna, hogy törvénybe kellene foglalni, hogy férfiak is szülhessenek? Valószínűleg lesajnáló mosolygást vagy térdcsapkodó röhögést váltott volna ki egy ilyen felvetés. És térdcsapkodás előtt tegyük fel azt a kérdést is, hogy vajon nem ez a legújabb liberális őrület kezd-e el beszivárogni hozzánk például azzal, hogy egyesek a jog több évezredes fogalmát alapvetően megváltoztatva állati jogokról kezdenek beszélni?
A CPAC-konferencia sokat segít önmeghatározásomban. Eddig is tudtam, hogy konzervatív vagyok, hogy jobboldali vagyok, hogy nacionalista vagyok. Most már azt is tudom, hogy fajista vagyok. Ami röviden abban foglalható össze, hogy a legyet agyoncsapom, a disznóhúst megeszem, lóval nem élek szexuális életet, és álláspontom szerint az állatoknak nincsenek jogaik. Röviden: normális vagyok.
Borítókép: Dunaharaszti sajtfarm (Fotó: Havran Zoltán)
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
