Abban álláspontom szerint nem lehet és nincs is vita, hogy 102 évvel ezelőtt Magyarországra egy végtelenül igazságtalan békediktátumot kényszerítettek rá, amelynek során elrabolták területeink kétharmadát és magyarok millióit kényszerítették idegen járom alá.
Az is tény, hogy az első, majd a második világégést követően más népeket is ért igazságtalanság. Gondolok itt az egykori Osztrák–Magyar Monarchia déli vidékeinek néhány népére, mint a szlovénokra, horvátokra, bosnyákokra, macedónokra, koszovói albánokra, akiket betereltek egy Jugoszlávia nevű mesterséges államalakulatba, amellyel lényegében szerb uralom alá hajtották őket.
Vagy a felvidéki szlovákságra (tótokra), akiket Prága irányítása alá helyeztek, de a kárpátaljai ruszinok sem jártak túl jól azzal, hogy előbb szintén cseh fennhatóság alá kerültek, majd kitalálták, hogy ők lényegében „kárpátukránok”, és előbb Moszkvának, majd Kijevnek rendelték alá őket.
Szintén komoly büntetést kaptak a németek is, akik 12 évnyi náci terror következményeképp negyven évig kettéosztottságban, fallal elválasztva kellett hogy éljenek, ráadásul két, egymással ellenséges államalakulatban.
Ám elérkezett 1989–90, és a világ elkezdte orvosolni ezeket a problémákat, folyamatosan kárpótolva az igazságtalanságokat elszenvedő népeket.
Németországot újraegyesítették – hogy ez megvalósulhasson, abban mi, magyarok is nagyon komoly szerepet játszottunk –, a szlovákok, a horvátok, a szlovének, a bosnyákok, északmacedónok, sőt a koszovói albánok is így vagy úgy, de elérték a hőn áhított felszabadulást, függetlenséget, önállóságot.
Egyetlen népcsoport maradt Európa szívében, amely semmilyen kárpótlást vagy enyhítést, netán kedvezőbb elbírálást nem kapott, ez pedig a magyar.
Félreértés ne essék, az ember nem valamiféle területi revízióra gondolna – annak ma már valóban nincs realitása –, de az, hogy sem az erdélyi, sem a kárpátaljai, sem a felvidéki, sem a délvidéki magyarságnak nem adnak semmiféle önrendelkezést, autonómiát, még ott sem, ahol a magyar lelkek aránya nemhogy az 50, hanem sok esetben a 70, sőt a 80 százalékot is meghaladja, végtelenül igazságtalan, minden demokratikusan és jogszerűen gondolkodó civilizált emberben megütközést kell hogy keltsen!
Ráadásul, ha a magyar miniszterelnök ki merészel mondani egy történelmi tényt, jelesül, hogy Magyarországnak is volt tengere, csak elvették tőle, arra reakcióként nem helyeslés, hanem egy revizionizmust, irredentizmust hazudó hiszti, illetve mindenféle történelmi ismeretek hiányát tükröző mellébeszélés következik.
