Az osztrák autóklub elnöke és a Népszava nyilván tisztában vannak azzal, hogy nem a külföldiek tankolnak drágán, hanem a magyarok olcsón. Kereskedelmi nyelven szólva a magyar rendszámú autók tulajdonosai kedvezményt kapnak a listaárból, éppen úgy, ahogyan például a gyermeküket kísérő szülők olcsóbban utazhatnak a MÁV járatain, mint az egyedül utazó felnőttek. Lehet, hogy ez nem tetszik az osztrákoknak, de ettől a különböző kedvezmények nyújtása különböző csoportoknak még egy legitim kereskedelmi eszköz. Lehet ezt diszkriminációnak nevezni, lehet, hogy az Európai Bíróság is annak fogja minősíteni, de addig még sok víz lefolyik a Dunán, és mi addig is olcsóbban tankolunk.
Az osztrák autóklub elnökének a véleménye nem meglepő, de a lőtéri kutyát sem érdekli. Nagy Gabriellán sem csodálkozunk, tudjuk, hogy Gyuri bácsitól kapja a fizetését, és hát aki fizet, az húzatja. Amin azonban érdemes elgondolkodni, hogy egy Magyarországon, magyar nyelven megjelenő napilap miért osztrák és horvát (a horvátok is nagyon felháborodtak) álláspontot jelenít meg kritika nélkül, és miért nem a magyar érdekeket védi? Miért van az, hogy a Népszavában és a minden ellenkező hír ellenére is nagy számban olvasható ellenzéki lapban bármilyen ügyben legitim érdekként jelenik meg az osztrák, a horvát, a román, a lengyel, az ukrán, az amerikai érdek, miközben a magyar érdek valamiféle szégyellnivaló undormányként, amelytől távol kell tartania magát az embernek, mint a leprától? És miért van az, hogy az állítólag baloldali Népszava – amely olvasóinak többsége is egyetért a szabályozással – a globális elit álláspontját visszhangozza egy olyan kérdésben, amit minden baloldalinak üdvözölnie kellene?
