Mindez azonban nem minden: a valamikori parasztház helyére ugyanis a képek alapján egy teljesen jellegtelen szürke kockát (na jó: téglatestet) sikerült felhúzni, körülbelül olyat, mint amilyet a haverjai terveztek a budai Várba a történelmi épületek felújítása helyett, az igénytelenséget átkeresztelve minimalista stílusnak és letisztultságnak, és azt hazudva, hogy a szürke kocka korszerű. Amiben persze van némi igazság, hiszen olyan korban élünk, amelyben a magukat korszerűnek gondoló emberek szerint a szürke kocka az építészet csimborasszója. Nem tudhatom, hogy Tordai Bence azért nem törte magát építési engedélyért, mert attól félt, hogy a szürke kockás tervet és annak tervezőjét úgy hajítja ki a mégoly korszerű településképi bizottság is, hogy a lába nem éri a földet, vagy volt valamiféle engedélye a felújításra, csak azon jelentősen túlterjeszkedett.

Tulajdonképpen mindegy is: a lényeg, hogy a rendelkezésre álló információk szerint engedély nélküli építkezés történt. Aminek eredményeként egy olyan épület született, amely a képek tanúsága szerint a környezetével egyáltalán nem harmonizál, bumfordi, teljes egészében tájidegen, amely létrehozásának karbonlábnyoma egészen biztosan sokszorosa az eldózerolt parasztházénak, és amely valószínűleg tele van pakolva soha le nem bomló építési anyagokkal. Ez utóbbi sem feltétlenül baj, csak akkor kéretik nem fennhangon zokogni a környezetért és a klímáért, és nem próbálni eladni magunkat „zöldpolitikusnak”. Tordai tehát nemcsak úgy általában – erkölcsileg és szellemileg – alkalmatlan politikusnak, hanem – építkezése alapján is – különösen alkalmatlan „zöldpolitikusnak”.

A Párbeszéd társelnökének építkezése kristálytisztán mutatja, hogy milyen lenne az általuk vizionált és ígért „zöld” Magyarország. Zöld helyett szürke, esztétikus helyett igénytelen, környezetkímélő helyett környezetromboló. Úgyhogy köszönjük, inkább nem kérünk belőle.

Borítókép: Tordai Bence, a Párbeszéd társelnöke (Fotó: MTI/Kovács Attila)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!