Az elmúlt időszakban kissé leült a magyar belpolitika, hiányoztak a jól megszokott műsorok a jól megszokott szereplőkkel, és a tanártüntetésnek álcázott legutóbbi kormánybuktatási kísérleten is csak annyi derült ki, hogy az igen művelt ellenzéki közvélemény még káromkodni is sokkal gyatrábban káromkodik, mint néhai Kanalas Bandi bácsi, a tiszaalpári halász, aki a közösülés aktusán és az ehhez használt férfiúi szerszám emlegetésén kívül még több tucat ízes kifejezéssel tudta a világ tudomására hozni, hogy mit gondol bizonyos dolgokról és emberekről, például a kommunistákról vagy éppen a románokról. Pedig ő még csak gimnáziumba sem járt.

Az elmúlt időszak tömény unalmát a múlt héten aztán végre megtörték azok, akik már nagyon hiányoztak: a Péterek. Az Ungár, a Márki-Zay és a Jakab.

Ungár Péter egy terjedelmes interjúban beszélt sok mindenről, de a lényeg az volt, hogy ő nagyon okos, az LMP pedig nagyon zöld. Igaz, az nem derült ki, hogy mitől lenne az LMP zöldpárt, mindössze annyit tudtunk meg, hogy a fosszilis energiát ki kell váltani szél- és napenergiával, függetlenül attól, hogy ez egyébként technikailag megoldható-e. Persze mindenkinek lehetnek vágyai, amelyek technikailag nem oldhatóak meg, de az ember ezeket 18 éves kora környékére megtanulja kezelni, például nem ugrik le a padlásról egy esernyővel, és nem akarja egy teljes ország energiaellátását szélkerekekre és napelemekre alapozni. 

Pedig ez nem lenne érdektelen egy magát zöldként definiáló párt elnöke (vagy társelnöke) esetében, technikailag is kivitelezhető, sokan csinálják is: egyszerűen fával kell fűteni, az egyrészt megújuló, másrészt nem szorulunk belőle importra. Persze azt azért megnézném, amikor Ungár Péter egy cirkulával darabolja az állami erdészettől vásárolt méteres tűzifahasábokat, majd ezeket a kazánházba talicskázza, és néhány órás időközönkét a kazánba pakolja.