Az elmúlt időszakban kissé leült a magyar belpolitika, hiányoztak a jól megszokott műsorok a jól megszokott szereplőkkel, és a tanártüntetésnek álcázott legutóbbi kormánybuktatási kísérleten is csak annyi derült ki, hogy az igen művelt ellenzéki közvélemény még káromkodni is sokkal gyatrábban káromkodik, mint néhai Kanalas Bandi bácsi, a tiszaalpári halász, aki a közösülés aktusán és az ehhez használt férfiúi szerszám emlegetésén kívül még több tucat ízes kifejezéssel tudta a világ tudomására hozni, hogy mit gondol bizonyos dolgokról és emberekről, például a kommunistákról vagy éppen a románokról. Pedig ő még csak gimnáziumba sem járt.
Az elmúlt időszak tömény unalmát a múlt héten aztán végre megtörték azok, akik már nagyon hiányoztak: a Péterek. Az Ungár, a Márki-Zay és a Jakab.
Ungár Péter egy terjedelmes interjúban beszélt sok mindenről, de a lényeg az volt, hogy ő nagyon okos, az LMP pedig nagyon zöld. Igaz, az nem derült ki, hogy mitől lenne az LMP zöldpárt, mindössze annyit tudtunk meg, hogy a fosszilis energiát ki kell váltani szél- és napenergiával, függetlenül attól, hogy ez egyébként technikailag megoldható-e. Persze mindenkinek lehetnek vágyai, amelyek technikailag nem oldhatóak meg, de az ember ezeket 18 éves kora környékére megtanulja kezelni, például nem ugrik le a padlásról egy esernyővel, és nem akarja egy teljes ország energiaellátását szélkerekekre és napelemekre alapozni.
Sajnos az nem derült ki, hogy Ungár Péter lekapcsolta-e már a lakását arról a hálózatról, amibe Pakson kívül fosszilis tüzelőanyagokat elégető erőművek nyomják bele az áramot, hogy ő maga áramfogyasztása hány százalékát állítja elő napelemekkel, és hogy vajon lejött-e már az orosz gázról, és ha igen, akkor mivel fűt.
Pedig ez nem lenne érdektelen egy magát zöldként definiáló párt elnöke (vagy társelnöke) esetében, technikailag is kivitelezhető, sokan csinálják is: egyszerűen fával kell fűteni, az egyrészt megújuló, másrészt nem szorulunk belőle importra. Persze azt azért megnézném, amikor Ungár Péter egy cirkulával darabolja az állami erdészettől vásárolt méteres tűzifahasábokat, majd ezeket a kazánházba talicskázza, és néhány órás időközönkét a kazánba pakolja.
Arra mindenesetre jó volt az interjú, hogy beindítsa a pavlovi reflexet Márki-Zay Péternél, aki lecsapott, mint gyöngytyúk a takonyra, és az LMP elnökét (vagy társelnökét) Rogán-propagandistának bélyegezte az Amerikából kapott, szabad szemmel is jól látható nagyságú kampánypénzekkel kapcsolatban elmondott mondatai miatt. Az Ungár Péter által piacpárti konzervatívnak címkézett, magát is jobboldali keresztény konzervatívként definiáló, de szemmel láthatóan a fejében bábeli zűrzavarral bíró, a legkevésbé sem konzervatív MZP-ről ezúttal is kiderült, hogy ideológiai mixében jelentős szereppel bír a kommunizmus.
A kommunisták szoktak ugyanis mindenhol belső ellenséget látni, és ez MZP-nek is egy visszatérő, kedves szórakozása, aki ezúttal Ungár Péterben találta meg a belső ellenséget.
Ehhez csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy sok sikert kívánunk a leszámoláshoz.
És ha mindez nem lett volna elég,
Jakab Péter közzétett egy videót, amelyben elmebetegként ököllel üt egy téglafalat, majd közli, hogy egy elmebeteg foglyul ejtette az országot, és az ember arra gondol, hogy kár volt Lipótmezőt bezárni, ott nyugodtan lehetne a kék eget zöldre festeni, hatalmas napelem-parkokról fantáziálni, falat verni, belső árulókkal küzdeni, spanyol királyosdit vagy éppen árnyék-miniszterelnökösdit játszani.
Igaz, akkor nem szórakoznánk ilyen jól, mert a diliházban bemutatott előadások nem nyilvánosak.
De szerencsére ezek az előadások nem a diliházban, hanem a nyilvánosság előtt zajlanak, és mi remekül szórakozunk. Hajrá, Péterek!
Borítókép: Jakab Péter és Ungár Péter (Fotó: Unger Tamás/Vas Népe)
