Létezik, hogy kettős mércét alkalmazunk?

Nem szeretnék a 444.hu-nál leragadni, mert azzal, hogy rájuk valamiféle ködös tilalom vonatkozik, azzal valószínűleg pont senki sem veszít semmit. Ők nem nagyon akartak Oroszországba menni, mert nem érdekelte őket az érem másik oldala sosem. Az oroszok meg eddig sem olvasták, hiszen számukra ismeretlen nevekről ismeretlen nyelven írt cikkek iránt miért érdeklődnének? Mondjuk, az FSZB, ha olvasta, hát ők meg a jövőben is megoldják. Azért van ebben valami negédes íz, amikor a CIA-s fiúk írásait az FSZB olvasgatja. 

Na, de félre a tréfával, kanyarodjunk vissza a diktatúrához!

Először is szögezzük le, hogy az orosz–ukrán háború harmadik évében járunk, amikor is Moszkva korlátozza néhány (sok) nyugati média működését Oroszország területén. 

Mi lett volna, ha…

Tehát eddig ezek a blogok, újságok, portálok szabadon mozoghattak volna Oroszország területén, szabadon dolgozhattak volna, szabadon megkérdezhettek volna bárkit az utcán arról, hogy például mit gondol a szankciókról vagy mit gondol Putyin diktatúrájáról. Vagy akár csak egy moszkvai bevásárlóközpontba is ellátogathattak volna, és megírhatták volna, hogyan hazudnak nyugati multimárkák távozásukról, és hogyan maradnak mégis ott a hatalmas orosz piacon. Vagy megnézhették volna, hogy Putyin tényleg épített-e házakat, lakásokat azoknak, akikét lerombolta, lebombázta a háború. Segített-e Oroszország azokon, akiket a háború földönfutóvá tett? Igen vagy nem? Megtudhattuk volna mi is tőlük, hogy hát mégis mi a helyzet. K önnyebb Londonból, Berlinből vagy akár Budapestről, a kényelmes fotelből eldönteni, hogyan élnek a moszkvaiak vagy a vidéki oroszok, mint odamenni és megnézni, és igazat írni. Ezek a lapok ennyire nem voltak kíváncsiak az érme másik oldalára. Most, hogy korlátozzák őket, azokért a jogaikért visítanak, amit eddig önként NEM gyakoroltak. 

Putyin diktátor?

Ennek ellenére hajlok rá, hogy mondjuk ki: Putyin diktátor, de most aztán tényleg.

Ám akkor azok a politikusok, akik betiltanak orosz, belorusz, kínai lapokat Brüsszelben, Európában, Amerikában, ők hogyan állnak ezzel? Mennyivel különbek ők?