Fudan Egyetem – barát vagy ellenség?

Nem kell egyetem felállítása ahhoz, hogy valakik titkosszolgálati tevékenységet folytassanak hazánkban.

A Fudan Egyetem versenyképes gyakorlati tudást ad a hallgatók számára Fotó: REUTERS/Aly Song Forrás: REUTERS

A világhírű kínai Fudan Egyetem − a magyar kormánnyal kötött stratégiai megállapodás alapján − Budapesten létesíti első, Kínán kívüli campusát. Ez az információ annyira megmozgatta egyes ellenzéki politikusok fantáziáját, hogy a terv megvalósításában máris nemzetbiztonsági kockázatot vélnek felfedezni.

Még a megfontolt, okos nézeteket megfogalmazó Schiffer András is úgy véli, hogy ezzel a lépéssel a kormányzat nem erősíti hazánk függetlenségét. Szerinte az a külpolitika, amely a nyugati és a keleti hatalmaknak is meg akar felelni, gyengíti a pozícióinkat, és a kínai egyetem megjelenése esetén ő is tart a nemzetbiztonság sérülésétől.

Az embernek óhatatlanul eszébe jut a Soros-egyetemként is aposztrofált, amerikai székhelyű és budapesti központú Közép-európai Egyetem (CEU), amelynek a tevékenységével kapcsolatban nem is oly rég hatalmas viták bontakoztak ki. A CEU szerette volna függetleníteni magát a rá is vonatkozó magyar törvényektől, s mivel ezt nem tehette, üldöztetést, hatalommal való visszaélést emlegetett. Ennél is tovább ment, amikor felrótta a magyar kormánynak, hogy engedélyezi a „kommunista Kína” egyeteme campusának a budapesti létesítését.

Elég érdekes, amikor egy az Amerikai Egyesült Államokban is akkreditált tanintézmény lekommunistázza azt a nagyhatalmat, amely jelen állás szerint az USA hatalmas államadósságából csaknem ezeregyszáz milliárd dollárnyi részt birtokol. Ugyancsak különös, amikor ez a tanintézmény fennen hirdeti a nyílt társadalmak megteremtésének a szükségességét Közép- és Kelet-Európában, mivel – Soros György szerint – az egykori szovjet befolyás alatt álló országokat a nacionalizmus veszélye fenyegeti.

Nos, nézzük ezt a furcsa felállást. Adva van egy nagy nyugati szövetséges, amely a balliberális színezetű globalista nézetek terjesztője és támogatója, miközben Magyarország és a visegrádi négyek éppen a nemzetállami függetlenség megtartásán fáradoznak. Ellentétes törekvések a szövetségi rendszeren belül. Ebből kiindulva − a balliberális észjárás logikája szerint − tekinthetnénk úgy a CEU-ra, mint a nyitott társadalom erőinek a közép-európai előretolt helyőrségére, s beszélhetnénk nemzetbiztonsági kockázatról.

Másrészt adva van Kína, amely sosem tartozott a nagy hódító, gyarmatosító államok közé, s hadtörténelmét inkább jellemezte a védekező, mint a támadó magatartás. Vele nem állunk szövetségesi viszonyban, viszont nem is próbál ideológiai termékével „megajándékozni” bennünket.

Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, a Fudan Egyetem beruházásáért is felelős kormánybiztos nemrég szellemesen jegyezte meg a nemzetbiztonsági kockázattal kapcsolatban, hogy nem kell egyetem felállítása ahhoz, hogy valakik titkosszolgálati tevékenységet folytassanak.

A kínai egyetem 2024-től gazdasági, műszaki és orvostudományi képzéseket indít Budapesten. Ha ezeket bárki fedőtevékenységnek tartaná, akkor nyugodtan annak tarthatja a kínai vendéglők, kereskedések és egyéb vállalkozások tevékenységét is. Legyenek ők is nemkívánatosak?

Mindent egybevetve jó lenne tudni, hogy háborús vagy békés viszonyok között élünk-e? Ha az előbbiben, akkor felvetődik a kérdés, hogy milyen az az ellenség, akinek a szándékai nem ellenségesek? És milyen az a barát, akinek a szándékai nem barátiak?

(A borítóképen a Fudan Egyetem; Fotó: Reuters/Aly Song)