„Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van / nemcsak a puskacsőben, / nemcsak a börtönökben, / nemcsak a vallató szobákban, / nemcsak az éjszakában / kiáltó őr szavában, / ott zsarnokság van (...)”, ez a gyáva, pitiáner, iszamós, ostoba, mindent tagadó, mindent sz…rozó, műveletlen, olvasatlan, múlttalan és jövőtlen zsarnokság van, ez csorog mindenhonnan, ez önti le paradicsomlével az emberiség halhatatlan alkotásait, mert mást nem képes létrehozni, hiszen elveszítette minden identitását, vallása nincs, nemzete nincs, már azt sem tudja, fiú-e vagy lány, és nem is akarja tudni, büszkesége a fekete üresség, amely szivárványszínű palástot terített kígyóvállaira, kutyának öltözve hág az utcán, közben bugyborékolva röhög és artikulálatlanul üvölt, ezek állnak ott mind az EP-ben, és az hajdani unió alapító atyái tenyerükbe temetik arcukat...

„(...) mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.   

De vége lesz. Hiszen mindig vége van...