étel egyedi étterem zombor dalmát pince étlap

Dalmát pince Zomboron – Egyedi hangulat, olcsó halételek

Egy hely, amit azt adja amit ígér, teszi mindezt különleges környezetben, maradandó élményt biztosítva.

Borbély Zsolt Attila

2021. 05. 21. 11:18

„Arad, Brassó, Temesvár, magyar szívünk visszavár” – hangzott a Horthy korszakbeli jelszó, mellyel az egész nemzet együtt rezdült. Még egyszámjegyű volt az életkorom, midőn az üknagyapám által építtetett temesvári bérházban a felettünk lakó, hófehér hajú, idős szomszéd hölgynél rendszeresen vendégeskedhettem. Ritka borokkal kínált, akkoriban nehezen hozzáférhető édességek is kerültek az asztalra, 1976-78-at írtunk, nem köszöntött még be az a korszak, amikor egy fő egy hónapra egy kiló cukrot, egy kiló lisztet, 10 deka vajat és fél liter olajat vásárolhattunk jegyre, de árubőség sem volt, déli gyümölcsöt átlagember egy évben egyszer-kétszer, ha látott, import italokat nemcsak kóstolni, de látni is alig lehetett.

Leginkább az maradt meg ezekből a kedélyes találkozókból, hogy rengeteget beszélgettünk a régi időkről, nem kevés irredenta nosztalgiával. Ő mesélte, hogy a magyar rádióban a második bécsi döntést követően még román elnyomás alatt is milyen felemelő volt hallgatni a délerdélyi nagyvárosok jogos hovatartozásáról szóló fenti kétsorost. Férje megjárta az első világháborút, tőle hallott családom első ízben Mackensen tábornokról, de mesélt az ország szétprédálásával járó, Károlyi Mihály nevéhez fűződő nemzetárulásról is.

Hasonló szellemiség itatja át a területvisszaszerzések időszakából származó „Szabadka Zombor, Újvidék, honvédsereg virágra lép” kezdetű csodálatos katonadalt is.

Mára az maradt hajdani örömünkből, hogy értékelni tudjuk, hogy e városokban van még magyar élet egyáltalán. Zomboron ma is él közel 3000 magyar (a legutóbbi, 2011-es népszámlálás szerint egészen pontosan 2.851), a szépséghiba annyi, hogy egy majdnem 50.000-es településen szétszórva.

A magyar jelenlét nem érzékelhetetlen, vannak magyar intézmények, de a városban nem hallani magyar szót, ahogy Kassán, Újvidéken, Temesváron sem.

A város festői központjában érdemes egy nyugodt sétát tenni, magunkba szívni annak az építészeti környezetnek a levegőjét, amit mi teremtettünk meg.

A vendéglátóipari egységek jelentős része is itt működik, s bár bízhatjuk magunkat a Tripadvisor-ra, de érdemes inkább az éttermek, kocsmák, cukrászdák kívülről is érzékelhető kisugárzása alapján kiválasztani a nekünk valót. Mi a két módszert elegyítve előbb a listavezető Fiáker (szerbül Fijaker) étterembe tértünk be, majd külső alapján ítélve döntöttünk a Dalmatinksy Podrum (Dalmát pince) mellett, mely egy egészen sajátos vendéglátóipari egység, amihez hasonlót az elmúlt negyed évszázad kulináris kalandozásai során nem láttam még.

Kívül-belül ütött-kopott, elhanyagolt, az étlap-itallap egyetlen A4-es ív, mely igen sok kézen átment a lefóliázása óta, az egyébként udvarias, törekvő pincér egy szót sem beszél angolul, kártyával nem lehet fizetni. A hely Zombor egyik hangulatos sétálóutcáján működik, így a szedett-vedett, háromféle bútorból összetákolt teraszról szép a kilátás. Az is tagadhatatlan, hogy van egy sajátos bája a dekoráció összevisszaságának.

Az alagsorban boltíves téglafalak, kék-fehér kockás, sokat látott terítő, egy bemélyedésben felhasogatott tűzifa, falra erősített gitár, mentőöv, berámázott festmények, hajólámpa, facipők, tangóharmonika, ősrégi rádió, fonott kosár, egy másik falon szerb és nemzetközi filmsztárok fekete fehér fotói. Összességében hamar otthonossá válik számunkra a hely minden igénytelenségével együtt.

A konyha tucatnyi halételt kínál, egyszerűen elkészítve az apróhaltól az aranydurbincsig. Vannak klasszikus salátáik is, adnak sült krumplit és krumplisalátát is.

Az ár/érték arány kedvező, egy kis adag sült hal 500 forintnál kezdődik ezidőtájt, de a 30 dekás aranydurbincsra sem kérnek 2400 forintnál többet. Egy korsó csapolt Jelen sör 500 ft, palackosok 450 forintnak megfelelő dinárba kerülnek.

Többféle halat rendeltünk, főleg azokat, melyekből volt kis adag is. A halkrokettről kiderül, hogy mirelit halrudacska, de azért elfogy az is. Az apróhal finom, a tőkehal szintén s a tintahal sem rossz, bár ezt egy kicsit túlsütötték. Kaptunk krumplisalátát is, anélkül, hogy kérjük, nem bántuk. A hagymasaláta és a fokhagymás sültpaprika-saláta ízlésünk szerint való volt.

Az italválaszték nem tartogat meglepetéseket. A borlap tucatnyi tételt tartalmaz helyi nagypincészetektől. A sörök és a tömények a kommersz vonalat képviselik.

A dalmát pince egyszerű, őszinte hely, azt adja, amit ígér. Elfogadható halételeket olcsón, egyedi környezetben, maradandó élményt biztosítva.