„Arad, Brassó, Temesvár, magyar szívünk visszavár” – hangzott a Horthy korszakbeli jelszó, mellyel az egész nemzet együtt rezdült. Még egyszámjegyű volt az életkorom, midőn az üknagyapám által építtetett temesvári bérházban a felettünk lakó, hófehér hajú, idős szomszéd hölgynél rendszeresen vendégeskedhettem. Ritka borokkal kínált, akkoriban nehezen hozzáférhető édességek is kerültek az asztalra, 1976-78-at írtunk, nem köszöntött még be az a korszak, amikor egy fő egy hónapra egy kiló cukrot, egy kiló lisztet, 10 deka vajat és fél liter olajat vásárolhattunk jegyre, de árubőség sem volt, déli gyümölcsöt átlagember egy évben egyszer-kétszer, ha látott, import italokat nemcsak kóstolni, de látni is alig lehetett.
Tízéves a tágan értelmezett Erdély legjelentősebb boros rendezvénye, a RoVinHud
„Erdély a borok hazája. Nincs Európában a szőlőművelésre alkalmasabb, Istentől inkább annak teremtett föld Erdélynél."