Belvedere étterem – kulináris sziget Buziásfürdőn

Kifejezetten hangulatos, elegáns, barátságos, otthonos, egyedi hely, ahol jó érzés elüldögélni.

A kilencvenes években nemzetünk naiv széplelkei úgy remélték meggyőzni a román politikumot arról, hogy a megalapozott, számos nemzetközi precedenssel bíró magyar jogkövetelések mindkét nép érdekeit szolgálják, hogy minden adandó alkalommal elhatárolódtak bármiféle területi követeléstől, meg sem várva, hogy a tárgyalófél ezt egyáltalán igényelje. Egyesek odáig mentek, hogy nemcsak a politikai realitással, a józan bölcsességgel, geopolitikai megfontolásokkal indokolták álláspontjukat, hanem lényegében erkölcsi, értékrendi (egyébiránt mondvacsinált) okokat kerestek az irredentizmustól való elhatárolódáshoz. Köztük egy erdélyi bal-liberális közíró odáig jutott, hogy azt írja le papírra 1992 körül, hogy „Nagy-Magyarország álom s még csak nem is szép”.

Persze megvolt neki az ellenpontja is, Borbély Imre, Hargita megye akkori parlamenti képviselője, aki a következőképpen fogalmazott e témakörben: „a történelmi jog elévülhetetlen. A határrevízió magyar követelésének morális megalapozottsága, jogossága azóta sem változott, és e tekintetben a jövőben sem változhat semmi. Sőt. A történelmi joghoz hozzáadódik a jobb gazda metafizikai előjoga a földhöz, a gondosabb szülőnek az előnye a nevelésre. A kis-antant (…) országok hozzáállása az egykor megkapott területekhez továbbra is felelőtlen, még mindig magán hordozza az orgazda kapkodva lefölöző attitűdjét.”

Nagyjából ezt az orgazda-attitűdöt érhetjük tetten, ha végigmegyünk a száz éve még pompázatos, akár Bad Ischlhez hasonlítható Herkulesfürdőn, de említhetjük Buziásfürdőt is, az Osztrák-Magyar Monarchia legjelentősebb fürdővárosainak egyikét, mely első okirati említésének hétszázadik évfordulóját épp idén, 2021-ben ünnepelte.

1910-ben a város 7000 lakosának három hetede vallotta magát németnek, ugyanennyi románnak, egy heted magyarnak. 2011-ben 4746 lakosából mindössze 91 volt német és 176 magyar.

A város sem adja azt a hangulatot, amit valamilyen szinten más elcsatolt fürdővárosok, Palics vagy Szováta megőriztek, itt a rendszerváltás után több, mint három évtizeddel még mindig a posztkommunista kopottasság jellemző.

A település vendéglátóipari egységeinek zöme a központban található, ezek közül a két legnépszerűbb egymástól nem messze, de jól elkülönülve, azonos címen működik.

A képek a szerző felvételei

A Belvedere kifejezetten hangulatos, elegáns, barátságos, otthonos, egyedi hely, ahol jó érzés elüldögélni. A terem két végében zongora, a falon festmények, hajópadló, az ablakban üres borosüvegek. Az asztalon cserépben élő orchidea, rozmaringos olívaolaj. A borslisztszórót le lehetne cserélni borsdarálóra. Nyáron igényes teraszt is működtetnek.

Az étlap a mediterrán és nemzetközi fogásokat néhány román étellel egészíti ki. Kínálnak a pizzák, pasta-k, megszokott csirke- és sertéshúsok mellett padlizsánkrémet, bruschettákat, burgereket, népszerű csorbákat, kacsamellet, steakeket, sertéscsülköt, oldalast. Az itallapon két tucat palackos tétel szerepel a tágan értelmezett Erdélyből és a Kárpátokon túlról, jobb pincészetektől. Kimérve csak háromféle bort kínálnak. A sörök nagyipariak, a kommersz tömények között sem lelünk sok izgalmat.

Az árak értékarányosak, helyenként meglepően kedvezőek. Az előételek ára átszámolva (egy személyre vetítve) 1200 és 2800, leveseké 600 és 800, pasta-ké 1700 és 2400 (beleértve a tenger gyümölcseivel készültet), pizzáké 1500 és 2200, húsételek többségéé körettel együtt 2000 és 3000, desszerteké 750 és 1200 forint között mozog.

A fehérboros fekete kagyló hatalmas adag (1 kiló héjastul) és kifejezetten finom. Nem spórolták ki belőle a fokhagymát és a vajat, leve annyira kellemes ízű, hogy az utolsó cseppig kikanalazzuk. Adtak mellé négy szelet pizza-alap stílusban készült focaccia-t. A kacsacomb házias, egy cseppet rágós, de bőre ropogós, egészében jó ízű. A krumplipüré korrektebb menzákat idéz, ennél, főként a kagyló után, jobbat vártunk. A köretkiegészítésként kért zöldspárga túlkészült, szottyadt lett. A túrófánk szépen formázott, finom, jobbacska ipari málnalekvárral és édesített tejfellel kínálják.

A kiszolgálás kedves, udvarias, mosolygós. Olyannyira, hogy miután a fél literes szénsavmentes ásványvíz helyett az ifjú hölgy kihoz egy 0,33-as szénsavasat, megköszönjük s nem kérjük a cserét.

A Belvedere az apróbb hibák dacára jó élmény volt, akár a 30 kilométerre fekvő Temesvárról is ki lehet ide ruccanni egy ebéd vagy vacsora erejéig.

Kiemelt kép: A szerző felvétele