A kilencvenes években nemzetünk naiv széplelkei úgy remélték meggyőzni a román politikumot arról, hogy a megalapozott, számos nemzetközi precedenssel bíró magyar jogkövetelések mindkét nép érdekeit szolgálják, hogy minden adandó alkalommal elhatárolódtak bármiféle területi követeléstől, meg sem várva, hogy a tárgyalófél ezt egyáltalán igényelje. Egyesek odáig mentek, hogy nemcsak a politikai realitással, a józan bölcsességgel, geopolitikai megfontolásokkal indokolták álláspontjukat, hanem lényegében erkölcsi, értékrendi (egyébiránt mondvacsinált) okokat kerestek az irredentizmustól való elhatárolódáshoz. Köztük egy erdélyi bal-liberális közíró odáig jutott, hogy azt írja le papírra 1992 körül, hogy „Nagy-Magyarország álom s még csak nem is szép”.
Tízéves a tágan értelmezett Erdély legjelentősebb boros rendezvénye, a RoVinHud
„Erdély a borok hazája. Nincs Európában a szőlőművelésre alkalmasabb, Istentől inkább annak teremtett föld Erdélynél."