„Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér” – tartja a régi magyar közmondás, amit általában anyagi síkon szoktak értelmezni, de érvényes ez az igazság a szellemiekre. Szabó Dezső írt kegyetlenül igaz és őszinte sorokat arról, hogy ha valakit a Fennvaló nem áldott meg íráskészséggel, akkor az jobb, ha távol tartja magát az irodalomtól.
Érvényes e gondolat a vendéglátás terén is, kétszeresen, egyrészt nyilván költségvetési szinten, de legalább annyira a profil szintjén.
Mivel tisztelem az ambíciót és a sablonokból való kitörni akarást, nem írom le negatív kontextusban azoknak az anyaországi és erdélyi éttermeknek a nevét, ahol elmélyült tudás nélkül próbálkoznak kreatív tányérokat az asztalra varázsolni, gyenge, esetenként katasztrofális eredménnyel. A prímet egy szászsebesi étterem vitte e műfajban, ahol a mangó-kaviár, mint desszertelem gumicukorszerű borzalom volt, s akkor nem szóltam a piros, sárga és zöld rettenetes, szintetikus ízű tányérfestésről ugyanazon „kompozíció” keretében.
A hagymájáról híres Kibéden működő Dósa Grill kiváló ellenpélda. Szervesen, lépcsőről lépcsőre fejlődő egység, ahol minden önazonos. Ott jártam idején volt szerencsém szót váltani a tulajdonosokkal is, közvetlen, nyitott, kommunikatív, jóra törekvő embereket ismertem meg bennük. Tőlük tudtam meg, hogy az étterem ötletét az adta, hogy a családi tulajdonban és működtetésben álló vágóhíd, húsfeldolgozó és hentesbolt mellett megálló gépkocsik közönsége sokszor maradt még húsz percet, fél órát az autó tetején piknikezni a frissen vásárolt felvágottakból. Előbb csak egy grillteraszt hoztak létre, majd felhúztak egy impozáns épületet, éttermi kínálattal.
A roston sültekre specializálódott vendéglő autóbehajtója felett gyönyörű székely kapu, rajta, jobboldalt, faragott felirat: „Isten segedelmével állíttatta Dósa Árpád és családja az Úr 2020-ik esztendejében”.
De azt is belefaragták a madárdúc alá, hogy „Szíves vendéglátó e kapu gazdája, ki a fáradt utast tárt karokkal várja”. A hatalmas, gerendás és nyers téglás beltérben pácolt fából ácsolt, marhabőrrel letakart padok és szárított levendulával díszített asztalok, a terasz muskátlis, szemet gyönyörködtető. Van kandalló is, továbbá rusztikus tálaló, a falon szürkemarha-szarvak. Magyar nyelvű rádió szól, mely többnyire popzenét sugároz, helyi népzeneválogatásnak jobban örülnénk.
A magyar és székely konyha közkedvelt fogásait a román vendéglátás néhány klasszikusával egészítik ki. Az alapanyagok jelentős részét a saját vágóhíd szolgáltatja, friss húsból az ellátás folyamatos. Kínálnak tojásreggeliket és pizzákat is. Tartanak erdélyi-, pacal- és parasztcsorbát, sertés- és csirkehúsokat, saját készítésű kolbászt, továbbá miccset grillezve, rántanak sajtot, húst és gombát (utóbbit grillezik is, túróval töltve), a desszert műfajban kínálnak többek között krémest, vargabélest és mascarpone-s csokitortát.
