Cipőt a cipőboltból, fűszert a fűszerboltból, bort a borszaküzletből, sört a sörszaküzletből, húst a hentestől, halat a halastól. Sörbárban igyunk sört, borbárban bort, phoétteremben együnk phót. Mindehhez hozzátehetném, hogy steakhouse-ban meg steaket. De nem teszem hozzá, mert jómagam nem ezt az elvet követem. A steaket inkább megveszem a legjobb hentesek valamelyikénél és megsütöm otthon. Étteremben arra vagyok elsősorban kíváncsi, hogy mennyire kreatív, mennyire felkészült a konyha. Ihletforrást, vibrációt keresek, olyan fogásokat, amiket az ember nem eszik otthon.
Nagyszeben az erdélyi kulinária egyik fellegvára, nem csoda, hogy Kárpát-medencei szinten kiemelkedő steakhouse-t is találunk a középkori leheletű belvárosában. A román Gault Millau kalauz sok esetben túlságosan is bőkezű a pontok odaítélésekor, olykor viszont szűkmarkúnak tűnik, mint például a Benjamin Steakhouse esetében, mely mindössze 10,5 pontot kapott tőlük, holott teljesítménye tisztes 12 pontra tehető.
A berendezés elegáns, nagypolgári, fekete plafon, sok pácolt fa, ötletes világítótestek, hajópadló. Az asztalon a marha amerikai bontását bemutató papíralátét, só- és borsdaráló, jó minőségű extra szűz olívaolaj és balzsamecet. Kellemes, helyhez illő countryzene szól.
Az étlap nyitó mondataiból megtudhatjuk, hogy erdélyi legelőkön nevelt Angus marhák három hétig érlelt húsát készítik el Josper sütőben, ez a fő profil, de sütnek wagyuhúst is. Mindkét marhafajta fényképe és rövid leírása szerepel az étlapon.
Maghőmérsékleti precizitással írják le a sütési fokozatokat. A well done-nál, ami a séfek réme, a kulináris blaszfémia csúcsa, visszafogottan csak annyit írnak, hogy 71 Celsius-fok felett van a maghőmérséklet, a hús szürkés, továbbá, hogy nem ajánlott így kérni a steaket, mert élvezeti értéke csökken. Láttam már ennek durvább változatot is, az úgy szólt, hogy „well done – order the chicken you steak-hating bastard” (rendelj inkább csirkét, te steakgyűlölő fattyú).
A Benjamin Steakhouse-ban nem volt nehéz érvényesíteni a steakkerülő, kreativitáskereső elvemet. A minden bizonnyal pazar steakek mellett ugyanis kínálnak fantáziadús olasz és nemzetközi ételeket, többek között articsókás spenótkrémet sült paprikával és gruyere sajttal, petrezselymes citromos szardellás sült velős csontot, hízott szárnyasmájat rebarbaradzsemmel, zöld almával és házi brióssal, ázsiai ihletésű levest a tenger gyümölcseiből, édes köményes, lazacos, kapros rizottót, szarvasgombás, vargányás tagliatelle-t, új-zélandi báránykarajt mentás joghurttal. A desszertválaszték megszokott: házi fagylalt, sajttorta, lava cake és tiramisu.
Csaknem félszáz minőségi bort kínálnak Erdélyből s a Kárpátokon túlról, tartanak néhány nemzetközi nagyságot is. Nyolc tételt pohárra is kimérnek. A nagyipariak mellett kínálnak kézműves söröket két kisüzemtől, köztük a Csíki Sör Manufaktúra négy főzetét. A töményitalok között több igényes tételt találunk, főleg a whisky és pálinka műfajban.
Az árak értékarányosak. Előételek átszámítva 1600 és 3400, levesek 1200 és 3800, pasták és rizottók 2300 és 3200, főételek köret nélkül 3000 és 5000, steakek 7000 és 15 000, köretek 850 és 1200, desszertek 1200 és 1400 forint között kaphatók.
A kiszolgálás megkülönböztetetten kedves, udvarias és segítőkész. Miután kiderült rendeléskor, hogy minden fogást elosztunk, kérés nélkül hoztak még két tányért és a rendelt ételeket középre tették. Értékeltük a nem várt s főként nem elvárt gesztust.
Nem volt könnyű választani az igen jól hangzó előtelek közül, végül a lazacrillette mellett döntöttünk, mely megnyerő volt ízre és állagra egyaránt. Jobbacska pirítóst kaptunk mellé.
A kacsamellet kifogástalan sütötték meg, a hús szaftos, jó tartású, nem rágós, jó ízű. A köret zöldfűszeres ricottás marinált paradicsom és főtt őszibarack, zöldborsóhajtásokkal. Gyönyörűen tálalt, harmonikus, kreatív, egyéni tányér. A ricotta ugyebár olasz tejsavósajt, amit magyarul ordának hívunk. Magyarországon kevésbé elterjedt, Erdélyben mindennapos, az édes kapros-ordás palacsinta a legjellemzőbb székely desszertek egyike. Hús és barack mellé köretelemnek még sosem próbáltam, de elsőre megnyert a kombináció.
Desszertként narancsos rozmaringos creme brullée-t kértünk, ami a műfaj kifogástalanul elkészített, ötletes, izgalmas darabjának bizonyult. Külön kiemelném a desszert optimális állagát, amit sok vendéglőben elrontanak, elpudingosítanak, főleg Erdélyben, ahol nem ritkán a „crema de zahar ars” (égetett cukorkrém) elnevezésű népies flanszerűséget adják e címszó alatt.
A Benjamin Steakhouse toronymagasan a legmeggyőzőbb kulináris élményünk volt Nagyszebenben, pedig végigjártunk több mint fél tucat egységet a legjobbaknak tartottak közül. Egyedül a parkolás problémás a városban, legjobb letenni az autót, mielőtt beérnénk a belvárosba. Székelyföldre tartva, Nagyszebennél ér véget az autópálya, s akár Brassó, akár Segesvár fele folytatjuk utunkat, érdemes megebédelni e festői szász városban.
Elérhetőségek:
Benjamin Steakhouse és bár
Nagyszeben, Xenopol u. 1.
Telefonszám: + 40 369 454 415
Honlap: www.benjaminsteakhouse.ro
E-mail-cím: [email protected]
Nyitvatartás: hétfőtől vasárnapig: 10.00 – 22.00
