Kárpát-medencei borválaszték otthonos, barátságos környezetben: Ménesi borbár

Az egyik legszélesebb poharazott borválasztékú fővárosi borbár.

Következő látogatásom apropóját eme igényesen berendezett, otthonos, vendégmarasztaló borbárba már egy érdekes, BYOB-rendszerben megtartott borkóstoló adta.

BYOB, azaz Bring Your Own Bottle. Magyarán minden résztvevő hoz egy üveg bort, amit vagy letakarva, vagy nyíltan együtt kóstol a társaság pontozással vagy anélkül, de lehetőleg megbeszélve egyenként minden borélményt. Pontozás esetén nyilván csak az értékelések rögzítése után kerül sor a bor megtárgyalására. E kóstolószervezési modell annyira népszerű, hogy külön Wikipédia-szócikke is van.

S ha már e témánál vagyunk és amúgy is a magyar bor a központi kérdésünk, hadd idézzük fel egy olyan BYOB-kóstoló emlékét, mely nem kis dicsőséget hozott a magyar borászatnak. Az 1958-as születésű James Suckling borszakíró 1981 és 2010 között a világ egyik legjelentősebb borszaklapja, a Wine Spectator munkatársa volt, ma is bor-, illetve szivarszakértőként dolgozik. Minden bizonnyal megannyi BYOB-kóstolón vett részt, vélhető, hogy nem emlékezett meg mindegyikről. Mindenesetre a szóban forgó este tapasztalatait rögzítette az említett szaklapban. 2005-ben történt, hogy meghívták a Los Angelesben működő híres neves Campanile étterembe (e helynek is van saját Wikipédia-oldala), ahol vakon kóstolták az összegyűlt borokat, úgy, hogy az utolsó két helyezést elnyerő bor gazdái osztoztak végül a tetemes számlán. A részvevők nem kis meglepetésére a sor végén landoló tételek igen nagy nevű pincészetektől származtak, a legutolsó egy 100 pontos 1989-es Chateau Pétrus volt, melynek ára akkor 1300 dollár körül mozgott. Ennél csak az okozott nagyobb meglepetést, hogy Gere Attiláék Kopár cuvée-je megelőzte ezeket, és szépen szerepelt. James Suckling következtetése: „Ha egy vakteszten egy magyar vörös legyőzheti a Pétrust, akkor azt kell mondanunk, hogy a bor világában a bátraké a szerencse.” A sztori összefoglalója olvasható a Borkalauz akkori kiadásában, továbbá a Gere-pincészet honlapján. Aki kíváncsi a részletekre, kattintson „alföldi merlot” jól megírt, részletes beszámolójának linkjére A művelt alkoholista borblogon. 

Visszatérve a Ménesi borbárbeli BYOB-kóstolóra, érdemes azt is felidézni, hogy a vírusjárvány idején bevezetett karantén fokozott kreativitásra késztette a vendéglátó szektor szereplőit és a fogyasztókat egyaránt. A házhoz szállításra, elvitelre való berendezkedés adja magát, ehhez nem kell „brain storming”, de a Michelin-csillagos séfek kitelepülése privát háztartásokhoz, bizony nagy ötlet volt.

Mint ahogy az is, hogy videókonferenciákon kóstolják az emberek ugyanazokat a borokat vezetett kóstolókon. Ennek egy könnyebben megoldható változatát mi is gyakoroltuk hetente a nagy bezártság idején, mindenki kibontott egy üveg prémium bort és mesélt róla Zoomon. Hátránya volt e megoldásnak, hogy mindenki csak a maga borát ihatta, előnye viszont, hogy megvolt a társas borivás élményének illúziója s megismerhetett az ember hallomásszinten olyan borokat is, amiket addig nem tartott számon.

Midőn már lazult a helyzet, s tucatnyi ember találkozhatott már beltérben, de a vendéglátóhelyek nem nyithattak még ki, a Bormedence nevű Kárpát-medencei szintű borkóstoló-sorozat szervezője, Krizmanits József életre hívta a BYOB-rendszerű „karanténkóstolókat” a Ménesi borbárban, egy-egy borfajta köré építve, melyek annyira sikeresek voltak, hogy túlélték a korlátozásokat, s most midőn lényegében régi életünket éljük, még mindig megszervezésre kerülnek időről időre.

Jómagam egy pinot noir estre voltam hivatalos. Jobban örültem volna furmintnak, hárslevelűnek vagy olaszrizlingnek, de ha már vörös, akkor legyen pinot noir. S bizony igen szép pinot-kat kóstoltunk a magyar palettáról, melyek közül nem egy meggyőzőbb volt a sor végére illesztett kaliforniai nagyágyúnál. Érdekes lett volna egy burgundiai Grand Cru vagy Premier Cru, de ilyen, kisebb vagyont érő tétel nem került a sorba.

Legutóbb egy borpárbajnak keresztelt kettős borkóstolón vettem részt a Ménesi borbárban, a köveskáli Pálffy-pince, valamint az erdőbényei Préselő tartalmas, komplex nedűit kóstolhattuk párhuzamban. Ritka szép este volt színvonalas, vetítéses előadásokkal, pazar borokkal és ízletes borkorcsolyákkal.

Alapjáraton, ha épp nincs borkóstolós rendezvény, 156 anyaországi, felvidéki és erdélyi bor közül választhatunk, pohárra is adnak 133-at, 0,75, illetve 1,5 decire kimérve, az árak az utóbbit szorgalmazzák. Ebből 150 kiemelkedő magyar tétel, a hat újvilági import nedűt kakukktojások címszó alatt szerepeltetik a választékban.

Az első vonalbeli sztárborászatok mellett olyan, inkább szakmai berkekben ismert kiváló kis pincék borait is megtaláljuk náluk, mint a pannonhalmi Cseri, a mádi Barta, a Káptalantótiban működő Sabar, a badacsonyi Málik és Folly Arborétum. A sor persze még folytatható.

A borkorcsolyák zöme hidegkonyhás, de tartanak többek között marhaburgert, grillezett garnélát, bajor kolbászokat is. Jómagam sajt- és felvágottválogatást, valamint padlizsánkrémet ettem, teljes mértékben meg voltam velük elégedve. A kiszolgálás kedves, udvarias, az árak értékarányosak. A borkóstolók mellett szerveznek élőzenés esteket is.

Egy szó, mint száz, érdemes ellátogatni a Ménesi borbárba akár a heti rendszerességű szervezett programok valamelyikére, akár csak egy spontán, magunk által összerakott borkóstolóra vagy egyszerű baráti borozásra.

Elérhetőségek:

Ménesi borbár

Budapest, Ménesi út 1.

Honlap: https://menesiborbar.hu/

E-mail-cím: [email protected]

Telefonszám: +36-70/321-5655

A fotók a szerző felvételei.