Az étlapon a spanyol nyelvterület fogásai sorjáznak pizzákkal és prémiumsteakekkel kiegészítve.
BORBÉLY ZSOLT ATTILA
2022. 03. 22. 12:29
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Midőn Molnár B. Tamás és Bittera Dóra elindította a kétezres évek elején a Magyar Nemzet-beli emlékezetes sorozatát, amiben kérlelhetetlen következetességgel mutatták be a magyar vendéglátás rögvalóságát, tételesen, hogy miként is állunk a szakácsképzés ügyében, a minőségi alapanyag-ellátásban, az éttermi kínálat szezonalitásának, kreativitásának, korszerűségének kérdésében, egyik fő referenciájuk a Michelin-kalauz volt.
Azóta több írásuk és interjújuk árnyalta a képet, utaltak arra, hogy az utóbbi időben gyengült a legendás kalauz szakmai presztízse, de tetszik, nem tetszik, a Michelin még mindig az egyik legfontosabb, ha nem „a” legfontosabb viszonyítási pontja a szakácsszakmának.
Magyarország eddig a Main Cities of Europe című kiadványba került csak be, az ellenőrök kizárólag budapesti helyeket teszteltek.
Miután az idénre ígért hazánkkal foglalkozó netes változat a vidéki települések csúcséttermeit is magába foglalja majd, a Dining Guide januárban számba vette azokat a fővárosi és vidéki helyeket, melyek esélyesek arra, hogy bekerüljenek a kalauzba.
A köztudatban a Michelin kapcsán szinte mindenki a csillagokra asszociál, holott a kalauz ötszintű értékelési rendszert alkalmaz, s a mindennapi ember számára az ajánlott, ún. tányéros helyek a leginkább megközelíthetők és érthetők.
Ezt követi a Bib Gourmand-minősítés, mely a kiemelkedő minőségű, jó ár/érték arányú éttermeket díjazza, majd következnek a sokan emlegetett csillagok. Egy csillagos hely kisebb kitérőt érdemel, két csillagos nagyobb kitérőt, három csillag külön utazást is az adott településre. Elvégre egy autógumigyár vállalkozásáról beszélünk, s a mögöttes cél az volt a kalauz alapításakor, hogy kopjanak a gumik.
A Dining Guide által felsorolt éttermek többségében volt alkalmam megfordulni, akad néhány, mely egyelőre még a célpontlistámon van s végül két olyat is leltem, melyeknek megnyitása elkerülte a figyelmem. Az egyik az UMO, a másik a Barrio. Utóbbit ebben a hónapban sikerült meglátogatni.
A beltér megnyerő, hangulatos, mi a télikertben kaptunk helyet. Az étlapon a spanyol nyelvterület fogásai sorjáznak pizzákkal és prémiumsteakekkel kiegészítve.
A borlap kiemelkedő, több mint száz magas minőségű tételt kínálnak, ezeknek körülbelül harmada magyar, a többi spanyol, francia, olasz, osztrák, dél-amerikai bor.
A „Barrio pálinkák” közül a birset kóstoltuk, jólesett, illatra, aromára felismerni benne a békéscsabai Árpád főzde nemes nedűjét, melynek forrása utólag megerősítést nyert a palack által is. A sörválaszték szűk, de korrekt, Estrella, Bakalar és Erdinger söröket kínálnak. Nem bánnánk, ha a magyar kézműves sörfőzés csúcstermékei közül is beválogatnának néhányat.
Nem meglepő, hogy egy dél-amerikai profilú hely étlapon tartja a ceviche-t, ezt a kultikus marinált, nyers halas fogást. Mely esetében a nyersesség viszonylagos, ugyanis a citrusos marinád a főzéshez hasonló biokémiai elváltozásokat idéz elő a hal textúrájában. Itt gigantikus perui főtt-, továbbá mifelénk is honos roppanós kukoricaszemekkel, zöld korianderrel, a szokásosnál sűrűbb, izgalmas, rafinált fűszerezésű szószban tálalták a halat. Jobbhoz nem volt még szerencsém a műfajban, pedig ahol e fogást étlapon látom, biztosan megrendelem.
Az eredetvédett alapanyagokból készült „DOP” Margherita pizza kifogástalan volt, mind a tészta, mind a feltétek tekintetében. Az olasz konyha magyarországi nagykövetének is tekinthető Fausto di Vora egyik interjújában olvastam az ezredforduló táján, hogy ő az egyszerű, kisszámú feltéttel készült pizzákat szereti.
Minek tagadjam, a kilencvenes években az volt vonzó a pizzákban számunkra, ha minél többféle feltéttel látták el őket. S ahogy a száraz vöröseket a száraz fehérek váltották az ízlésemben, úgy fokozatosan kikötöttem az egyszerűbb pizzaváltozatok mellett, melyek, tegyük hozzá, az autentikus olasz éttermekben sokkal gyakoribbak.
Kitűnő volt a dél-amerikai konyha klasszikus előétele, az empanadas is, töltött táskáknak mondhatnánk őket. A töltelék lehet növényi, bár gyakoribbak a húsos változatok. Némi hezitálás után marhahúsosat, csirkéset és ricottásat kértünk, utóbbi helyett kukoricásat kaptunk, de nem bántuk a cserét, kiválónak bizonyult mindhárom.
A mellé adott paradicsommártás fűszerezetlen és sótlan volt, ezen hamar segítettünk. A pizzához kért szurokfű és csilis olaj erősítette karakterben az egyébként üde, friss szószt.
Megkóstoltunk a lepényben felszolgált spanyol véres hurkát, azt is szerettük. Desszertünk jól sikerült citromos pohárkrém volt, amit málnamártással, kekszmorzsával gazdagítottak, áfonyával és virágszirmokkal díszítettek.
Fotó: A szerző felvétele
A kiszolgálás kedves, udvarias, bűbájos, olyannyira, hogy szóvá sem tettük az említett empanada-cserét, s amikor búcsúzáskor megkérdeztük, hogy a minden asztalhoz indításnak kivitt olajbogyó-válogatás alapból jár-e, mert mi nem kaptunk, és őszintén mondtuk az elnézés kérésre, hogy „nem tesz semmit”.
A természetes, őszinte mosoly, a segítőkészség és a látható igyekezet sokkal többet számít az üdvözlőfalatnál.
Öröm volt látni, hogy a belváros forgatagától távol eső hely telt házzal működik, nem sokkal nyitás után. A dolgok akkor kerültek a helyükre, amikor az üzletvezetői és/vagy tulajdonosi pozíciónak magabiztosságával fellépő úrral váltottam néhány mondatot, s rövid beszélgetésünk keretében bemutatkozott.
Igen, ha Konrády Zoltán nyit egy helyet, akkor az kétségkívül számot tarthat az ínyencek érdeklődésére. Ő jegyezte a KNDRY nevű legendás steakházat, ahol nemcsak á la carte adtak kiváló fogásokat, hanem a kedvező árú déli menü keretében is. A hely sajnos megszűnt, sőt a lokáció következő bérlője, a szintén meggyőző teljesítményt nyújtó Mylow bistro sem működik már.
De itt van helyette a Barrio, mely kiemelkedő élményünk volt. Visszavágyunk, több izgalmas fogás is megkóstolatlan maradt a tőkehallal töltött paprikától a pizza spanyol, „fugazzeta” nevű változatán át a borjúbrízig.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
