Aradon tízszázaléknyi magyar él, egyetlen magyar étterem működik a városban, az is csak azért, mert Böszörményi Zoltánnak, a helyi magyar kulturális élet mecénásának szívügye a vendéglő fenntartása.
Kolozsváron jobb a helyzet valamivel. Itt kifejezetten magyar hely a Cafe Rhédey, a Bistro 1568, a Bulgakov, a Mikó, a Café Bleriot, a Koffer, az Insomnia, a Café Mozart, hogy a legfontosabbakat említsem. Nem véletlen, hogy ezek jellemzően szóba kerültek már e hasábokon.
Kolozsvár 324 576 lakosából legutóbb, 2011-ben 49 565-en vallották magukat magyarnak, tehát ez sem létszámarányos, de már érdemleges felhozatal. Az meg különösen örömteli, hogy ezek az egységek megállják a helyüket minőség tekintetében is egy olyan közegben, melyet színvonal és színesség szempontjából a Kárpát-medencében csak a fővárosok, Budapest és Pozsony múlnak felül.
Persze hozzátehetjük, hogy Kolozsvár, ha intézményesen nem is, de szellemi kisugárzás, történelmi múlt alapján ma is Erdély fővárosa, ha másként nem, akkor mint „fő”, azaz első számú város. Létszámban, kulturális és gazdasági erőben, s mint említettem, a vendéglátás tekintetében mindenképp. Ha netán sor kerülne valamikor középtávon Románia német mintájú föderalizálására, a tágan értelmezett Erdélyen belül életszerű lenne, hogy Bánság fővárosa Temesvár legyen, a Partiumé Nagyvárad és a történelmi Erdélyé Kolozsvár.
Ugyanakkor, visszatérve a vendéglátáshoz, a Kolozsvár környéki magyar falvakban is működnek karakteresen magyar vendéglők. A magyarfenesi Csáni étteremről volt már szó e rovatban, akkor említette egy helyben lakó jó barátom, hogy érdemes felkeresni a szomszéd községben, Tordaszentlászlón, a Csánitól mindössze két és fél kilométer távolságra működő másik két magyar helyet is, a Copfos csárdát és a Tamás bisztrót. A három közül főként az utóbbit dicsérte.
Midőn a minap Kolozsvárra szólított a kötelesség, a hivatalos program végeztével célba vettem e vendéglátó egységet s nem bántam meg. A beltér gonddal és szeretettel berendezett, a falakat népi motívumok és kerámiák, továbbá archív fotók díszítik, de helyet kapott a dekorációban egy berámázott pengőgyűjtemény is, mely egyszerre fokozza a magyar vendég otthonosságérzését és irredenta nosztalgiáját. Az asztalon élő növény, az egyszerűbb minőségű ecet és extra szűz olívaolaj mellett só-, illetve borslisztszóró, de kérésre adnak borsdarálót vegyes borssal töltve, illetve Himalája sódarálót is.
A vélhetően tudatosan visszafogott választékot nyújtó étlap gerincét a magyar konyha népszerű fogásai képezik a babgulyástól a csirkepaprikásig, kiegészítve néhány román csorbalevessel és olyan, nemzetközinek mondható étellel, mint a rántott camembert, vagy az angolos növendékbélszín. Az egyszerűbb, megszokott rostonsült és rántott ételek mellett kínálnak rucasültet és áfonyás vadspecialitást is. Az előétel rovatban csak hagyományos hidegtál szerepel, ezt lehetne kicsit bővíteni.
