Az átlagos és gyenge éttermi élmények mellett az utóbbi másfél évtizedben egyre gyakrabban akadnak jók, nagyon jók, kifogástalanok, sőt katartikusak is. Utóbbiak között egyesek a „meghatározó” szintig emelkednek: beépülnek az ember értékrendjébe, viszonyítási rendszerébe, és etalonként szolgálnak a továbbiakban.
Számomra ilyen élményt adott az a borkóstoló, amit Demeter Ervin, volt miniszter tartott egy közös barátunknál, Tinnyén, 1999 elején s mely minden túlzás nélkül megváltoztatta az életemet. E kóstoló hatására kezdtem elmélyedni a témában, gyűjteni és olvasni a szaklapokat, valamint a borról szóló könyveket, boros rendezvényekre járni és tudatosan kóstolni. S meghatározó volt a Szeremley Hubával való találkozás is, ugyanazon a helyszínen ugyanazon év végén, amit áttételesen szintén Ervinnek köszönhetek.
Hubával, a nagy mágussal 1999-es megismerkedésünk után több alkalommal is folytathattam hosszabb beszélgetést, Aradon, Temesváron, Budapesten és Badacsonyban, üdítő szellemi csemege volt vele eszmét cserélni vagy akár kóstolóit kísérő életbölcsesség-gyűjteményét hallgatni. Több ízben megfordultam éttermében is, melyet Szent Orbánról nevezett el.