Figula Mihály nyerte idén a borászat Kossuth-díját

Pazar helyszínen hirdette ki a Magyar Bor Akadémia, hogy ki nyerte el idén az Év bortermelője címet.

Elsőként a Bor Akadémia nemrég megválasztott főtitkára, Taschner Kurt üdvözölte a sajtótájékoztatón megjelenteket, majd átadta a szót az elnöknek, Koch Csabának. A rövid köszöntő után, akárcsak a korábbi években, a jelöltek mutatták be egy-egy borukat s beszéltek eddigi munkásságukról.

Azt már az előzetes hírekből tudni lehetett, hogy a 850 szakmabelinek kiküldött ajánlások alapján összeállt négyes jelöltlista, amelyet a titulus eddigi megválasztott nyertesei egészítettek ki egy ötödikkel, igen erős, bárki is nyerte volna el e rangos címet, jó helyre kerül a kitüntetés.

Az öt jelölt öt borát dogmatikai sorrendben mutatták be, elsőként Figula Mihály szólt, aki elmondta, harminc hektáros családi birtokukat nem növelni szeretnék, hanem minél jobban kihasználni minőségi szempontból. Csiszolni, finomítani akarják az egyes tételeiket, ennek jegyében készítik a lehető legkisebb birtokegységekig lemenő parcellaboraikat, akkor is, ha ezek később esetleg egy birtokházasításban végzik. Furmint fajtabort nem kívánnak készíteni, de a nagyszülők elmesélése alapján összeállított cuvée-t igen, ennek jegyében egy nyolcvan százalék Olaszrizlingből és húsz százalék Furmintból álló harmonikus, elegáns házasítást kóstolhatott a hallgatóság. Liptai Zsolt, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet főborásza egy fajtajelleges, tartalmas Rajnai Rizlinggel érkezett. Jelezte, nem könnyű feladat kiválasztani azt az egy bort, amivel az általa képviselt birtokot bemutatni szeretné, korábbi években Pinot Noirt hozott, idén a választás a Rizlingre esett, mivel levéltári kutatásokból tudni lehet, hogy a borvidékre az Olaszrizling és a Rajnai Rizling volt a jellemző. Az Olasz műfajában a Balaton északi része viszi a prímet, így maradt a Rajnai.

 

Günzer Tamás, akinek birtoka 2019-ben már elnyerte az „Év pincészete” titulust egy Mátyás névre keresztelt Cabernet Franc – Merlot házasítást hozott, melyet édesapjáról nevezett el. Elmondta, hogy egyharmad hektárral kezdték, onnan nőttek a mai 75 hektárig, ahonnan nem akarják már a birtokot növelni, de amikor egy szomszédja eladásra kínálja fel a területét, nem tud neki nemet mondani. Azt is megtudtuk, hogy fia, aki hat éve látja el a főborász feladatkörét, jelezte, hogy lassan elég a birtokgyarapításból.

A csersavgazdag, komplex villányi házasítás után Lamport József, a Thummerer pince főborásza mutatta be az első olyan, Grand Superior kategóriás bikavérüket, melyet nem kész borok összeházasításával készítettek, hanem eleve úgy ültették a szőlőket a borvidék Grand Cru területeként emlegetett Nagyegeden, hogy egybeszüretelhessék a termést. 

A csúcsbikavér összetételét is elárulta a jelölt, negyven százalék kékfrankos, 25 százalék cabernet franc, 15 százalék merlot valamint tíz-tíz százalék syrah és kadarka.

 

Utolsóként Vesztergombi Csaba mutatta be a pincészet csúcsházasítását, az alpha cuvée-t. Mint elmondta, édesapja előtt akart e borral tisztelegni, aki viszont nem támogatta azt a gondolatot, hogy egy bor a nevét viselje, így, mivel őt tekintik a családban az alfának, mégiscsak sikerült becsempészni egy utalást rá. Érdemes azt is ideszúrni, hogy a nevet ihlető Vesztergombi Ferenc az elsők között, konkrétan harmadikként, 1993-ban elnyerte már az Év bortermelője titulust.

Vélhetően nem képezte a tudatos koreográfia részét, de a jó értelemben vett feszültségkeltésre kiválóan alkalmas volt a várakozás, míg a győztes nevét rejtő bűvös boríték előkerült. 

Ez idő alatt a főként kékszőlőkkel foglalkozó jelöltek a kadarkával kapcsolatos tapasztalataikat idézték fel, amihez persze az elnökségi asztalnál helyet foglaló Balla Géza is hozzászólt, mint a Kárpát-medence nem hivatalos kadarkakirálya.

 

Ezek után hirdették ki a győztest. Idén első ízben kapta az Év bortermelője címet egy olyan borász, akinek édesapja már elnyerte azt 22 évvel ezelőtt. S hogy tegyünk egy szubjektív vargabetűt is, mi pont akkor, 2000-ben, éppenséggel a Figula pincészetet megcsörgetve szereztünk tudomást a pünkösdi bortúra intézményéről, mely stabil pontja lett a következő évtizedben az éves programjainknak.

Szerelmey Huba Szent Orbán éttermében elköltött ebédünk után hirtelen ötlettől vezérelve felhívtuk Figuláékat, hogy tudnak-e esetleg fogadni minket.

 (A hirtelen ötletbe azért belejátszott az is, hogy nem sokkal korábban vettünk részt egy Szöghy Ottó sommelier bajnok által vezetett és id. Figula Mihály által cerebrált kóstolón valahol Zugló külsőn a Borposta borklub szervezésében.)

 

Különös volt a válasz: „igen, jöjjenek nyugodtan, úgyis nyitott pincék van” (sic). Furcsálltuk e mondatot, értelmét a helyszínen tudtuk meg: pünkösdkor országszerte közel száz pincészet várta akkoriban a bortúrázókat, akik egy jelképes összegért kaptak egy nyakravalót a szervezőktől, valamint egy pincekalauzként funkcionáló füzetecskét, s három napon keresztül annyi pincét látogathattak meg, amennyire idejük és energiájuk volt.

A Figula pincészetnél elképesztően kedves fogadtatásban volt részünk, személyesen id. Figula Mihály foglalkozott velünk, kóstoltunk több olyan évjáratos ritkaságot is, melyek igazolták azt, hogy bizony a reduktív borok sem mind egynyári borok. 

Figula Mihály korai halálát követően fiai vették át a pincészetet, s készítettek évről évre egyre izgalmasabb borokat. Személyes kedvencem, a Sáfránkert olaszrizlingjük az első évjárat óta a legjobb magyar fehérborok közé tartozik. Boraikat nem csak az anyaországi szakma értékeli, joggal büszkék nemzetközi sikereikre, ezek közül egyet említenék, Köves házasításuk a londoni Decanter World Wine Awards történetében először kapott a magyar száraz fehérborok közül 97 pontot.

 

Végül hadd idézzük a díjazott Figula Mihály édesapját, a 2000. év borászát: „A szőlő csodálatos növény. Képes túlélni a gonosz időket, megnyugvást, hitet, örömet, vigaszt, jókedvet, uram bocsá’, kellemes bódulatot nyújtva megfáradt gazdájának. Ám, hogy szerény megélhetést is biztosítson, ahhoz a hagyományok tisztelete mellett új törekvésekre, mívesebb technológiára és értő fogyasztókra – úgymond „borivókra” van szükség. Igen, borivókra, akik érzik, értik a műveket, a kompozíciókat, hiszen a jó borok finoman hangszerelt alkotások. 

A jó bor halkan és tisztán szól, akár egy gregorián ének, mely feledhetetlenül simogatja a pincék templomi csendjét.”

A képek a szerző felvételei.

Elérhetőségek:

Figula pincészet

Balatonfüred, a Csárda utca vége 

Telefonszám: [phone]

Honlap: https://figula.hu/

E-mail-cím: [email protected]