A pezsgő illatában a szén-dioxid jelenléte alapvető változást idéz elő, egy élénk pezsgő kóstolásakor ezt mindig éreznünk kell. Az egyes pezsgőtípusok illatjegyeiben alapvető különbségeket fedezhetünk fel. A leggyümölcsösebbek általában a pinot noir, illetve pinot meunier alapborból készülő alapborok.
Igaz, hogy a cserzőanyagot legfeljebb a rozé változatnál érezhetjük igen szolidan, de a piros bogyós gyümölcsök jelenléte szinte mindig tetten érhető.
Ezzel szemben a chardonnay alapborból készülőknél gyakoriak a virágos jegyek, citrusfélék, méz, vaj és fehér húsú gyümölcsök. Az érleltebb alapanyagból készülő évjáratos vagy a legválogatottabb alapborokból készülő úgynevezett presztízs cuvée-k illata mindig összetettebb, mélyebb, gazdagabb, mint az évjárat házasításokból készülő pezsgőké.
Ma már a hazai kínálat is komoly tételekkel gazdagodott. A magam részéről hiányolom az igazán érlelt alapanyagok nagyobb mennyiségét, de ha kinyitjuk fülünket a szakma szavára, akkor ennek is örülhetünk, ami most van. Az eladott éves mennyiség jelentősebb része még ma is édes tankpezsgő, ami jórészt decemberben fogy el. A pezsgő akkor kerül forgalomba, amikor azt érdemes meginni. A nem kimondottan különleges tételeket nem érdemes dédelgetni.
Hajlamosak vagyunk mindent pezsgőnek nevezni, amiben buborék van.
Ez egyáltalán nem helytálló, mert valójában pezsgőnek csak azt nevezhetjük, amiben egy – a bor alkoholos erjedését követő – második erjedés során elnyelt szén-dioxid tartalom keletkezik. Ami nem pezsgő, ellenben buborék van benne, az a hozzáadott szén-dioxid tartalommal palackozott habzóbor vagy gyöngyözőbor. Minőségben, eltarthatóságban és élvezeti értékében is meglehetősen nagy különbségekkel találkozunk ebben a kategóriában. Nem mondhatjuk tehát, hogy ami pezseg, az mind egyformán viselkedik a szájban és azt sem mondhatjuk, hogy az aszatlon a pezsgő az valamiféle joll joker.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!