Ünnepre készülve rendszerint eszembe jut az örök kérdés, amit talán nem is kell igazán megválaszolni. Honleányi indíttatásból azt mondom: tokaji, a prkatikum oldaláról nézve pedig pezsgő. Évekkel ezelőtt markánsan kiálltam amellett, hogy miért kell nekünk majmolnunk a nagyvilágot, amikor a Teremtő olyan kitűnő nedűt adott a kezünkbe, mint az aszú, netán egy szép édes szamorodni vagy cuvée.
Ma már úgy gondolom, egyáltalán nem szégyen pezsgővel koccintani a Kárpát-medence határain belül sem. Annál is inkább, mert a manapság igen népszerű buborékos italoknak nálunk is van már kétszáz éves hagyománya.
Champagne másként és más intenzitással, de időben nem járt sokkal előttünk. De mondhatjuk egyszerűen azt is, hogy aki tud, az igenis kénytelen alkalmazkodni a fogyasztói igényekhez és elvárásokhoz. Személyes véleményem a témában pedig az, hogy egy kis buborékos italra bármikor alkalmas az idő. Mostanában kezd csak nálunk is divattá válni, hogy minden ok nélkül megigyunk egy pohár pezsgőt vagy habzóbort. Nyáron különösen könnyen találunk erre okot.
Hogyan kóstoljunk pezsgőt?
Első és közel sem hiábavaló kérdés annak eldöntése, miből kóstoljunk. Egy szép, üde pezsgő kóstolásakor külön értékelendő a perlage, azaz gyöngyözés. Minél apróbbak és sűrűbbek a pohár aljáról felfelé induló gyöngysorok, annál elegánsabb, értékesebb az italunk. Ezt a látványt leginkább a hagyományosnak mondható karcsú, magas és nagyon kis űrtartalmú flőte képes nyújtani. Kétségtelen viszont, hogy ez a pohárfajta – nem lévén rendes illatgyűjtő zónája – kevésbé alkalmas pezsgőkóstolásra. Az illat ugyanis legalább olyan fontos, mint a gyöngyözés. Sőt… A szakma éppen ezért használja a kissé hosszított, de feltétlenül befelé hajló kehellyel készülő szabvány kóstolópoharakat pezsgőélvezethez és kóstoláshoz is.
A gyöngyözésnek amúgy a szájban van igazán szerepe, ugyanis az sem mindegy, hogy kóstoláskor agresszív felhabzást érzünk-e a szájban vagy elegáns bizsergésnek adhatjuk-e át nyálkahártyánkat. Ettől a kivételtől eltekintve a pezsgő kóstolása gyakorlatilag ugyanúgy folyik, mint a csendes boroké.
Kóstoláskor tehát itt is első a pezsgő tisztasága, a szín árnyalata és intenzitása, majd pedig a gyöngyözés.
Az alapbor szőlőfajtái befolyásolják a pezsgő színét. A tiszta chardonnay-k (blanc de blancs) általában zöldes árnyalatúak, fiatal korban a szalmasárga, idősödve mélyülő, melegedő karakterrel. A pinot noir vagy más kékszőlő alapborából készülő pezsgő színe inkább fehéres, ritkán halvány rózsaszín derengéssel. Természetesen mindez nem vonatkozik a rozé pezsgőkre, hiszen ezek színe gyakorlatilag megegyezik a szokásos melegebb rozé árnyalatokkal.
