A „Merkur” nevet viselő székely üzletlánc megannyi helyi terméket forgalmaz, nemcsak zöldséget, pityókát, hanem felvágottakat, sajtokat, de akár mustárt vagy házi csokit is. Jelmondatuk: „A helyit eszem, a helyinél veszem, mert helyin az eszem”. Nem véletlen, hogy az üzemeltetők együttműködtek a helyi konyha fontosságát központba állító „Taste of Transylvania” fesztivál szervezőivel, mi több, az egyik színpadot a „nevükre vették”.
A műsort itt Nemesvölgyi Attila, a fővárosi „Babka” és „Babka deli” tulajdonosa vezette, aki találóan jegyezte meg, hogy kisszínpadnak becézik a Merkurt, miközben akár méretét, akár a nézőközönségnek ülőhelyet biztosító domboldalt tekintve lehetne nagyszínpadnak is hívni.
A Csűrben és a Merkur színpadon párhuzamosan zajlott a program, így sokszor kemény feladatnak számított azon dilemma feloldása, hogy melyik remek főzőshow-t válasszuk. Nem volt könnyű dönteni a Michelin-csillagos Salt étterem séfjének, Tóth Szilárdnak és a „Székely konyha és kert” Szőcs Előd, illetve Orbán Ferenc alkotta kétfős csapatának műsora között, de mivel tavaly az első perctől az utolsóig végigélvezhettem Tóth Szilárd nem kevés humorral fűszerezett fellépését, az utóbbit választottam.
Orbán Ferenc elmesélte röviden kalandos életútját. Érettségi után a helyi sajtó berkeiben dolgozott, majd a harmincas éveinek legelején úgy döntött, hogy szakács lesz. Kiment Nagy-Britanniába, többedik nekifutásra Marco Pierre White „Wheelers” nevű éttermében kapott munkát, ahol mosogatóból a junior sous chef státuszáig emelkedett a ranglétrán. Hazatérve tanácsadóként dolgozott, majd Székelyföld legjobb éttermében, az e rovatban is bemutatott Forkban helyezkedett el, majd visszatért a sajtó világába, jelenleg a tízéves múltra visszatekintő „Székely konyha és kert” nevű gasztronómiai szaklap főszerkesztője.
Egy különleges túróspuliszka-átiratot készített el a színpadon, amelyről elmondta, hogy egy gyermekkori traumát oldott fel általa, ugyanis amikor e fogás került az asztalra annak idején, a rossz emlékű Ceausescu-rendszerben, sosem volt megelégedve a túró és puliszka arányaival. A lap hasábjain megjelent recept felvezetőjében is utal erre. Hadd idézzem szó szerint:
Ez a túróspuliszka recept egy történelmi igazságtalanságot igyekszik jóvá tenni. A klasszikus túróspuliszka összetételét minden korban az éppen aktuális gazdasági helyzet határozta meg, magyarán szegénység idején alig került túró a puliszkához, bőség idején is pedig csak alig valamivel több. A juhtúró sérelmére elkövetett hátrányos megkülönböztetések évszázados sorát igyekszik ez a recept kiigazítani.
Már a főbb hozzávalók mennyisége is jót ígér: negyed kiló kukoricadara és 0,8 kg érett juhtúró a kiindulópont. Kell még a fogáshoz 0,3 liter zsíros tejföl, 5 tojás és 5 dkg vaj.
A vajat, a tojásokat, a tejszínt és a juhtúrót egy fém keverőtálban gőz fölött melegítjük és folyamatosan kavargatjuk, amíg fényes emulziót alkot a massza és eléri a 40 fokos hőmérsékletet. Ráöntjük az előzőleg elkészített és egy tepsiben szétterített puliszkára, majd 120 fokos sütőben 25-30 perc alatt megsütjük, amíg a felső réteg kocsonyássá válik. Mint megtudtuk, az ihletet e változathoz a cheese cake adta. Miután kihűlt, hűtőszekrényben célszerű megdermeszteni, tálalás előtt 200 fokos sütőben tetszőleges formára vágva 6-7 percig sütjük a puliszkát. A fesztiválon sültpaprika-saláta ágyon kóstolhattuk, de adhatunk hozzá tetszés szerint vegyes levélsalátát, vagy bármi mást ízlésünk és fantáziánk szerint.
Szőcs Előd, Csíkszereda két legjobb éttermének a Rubiqnak és Platz bisztrónak a kreatív séfje külön standdal volt jelen a fesztiválon. A két jeles séf nemcsak a színpadon dolgozott együtt, hanem a mindennapokban is összeköti őket a munkájuk, hiszen Előd a szóban forgó szaklap szakácsa. Közösen dolgoztak azon a szakácskönyvön is, amelyből a Vágó standnál kóstolhattunk három fogást, s amelyből Előd egy gyömbéres, szerecsendióvirágos, petrezselyemgyökeres pisztránglevest főzött a közönség nem kis örömére.
