Ennél sokkal összetettebb és nehezebb igazán szép pezsgőalapborokat készíteni és a kész bort pezsgővé varázsolni. Nem elég hozzá ragyogó termőhely, megfelelő szőlőfajták, lehetőleg mély és hűvös érlelőpincék és még sok egyéb összetevő – talán a leglényegesebb a jó ízlés és ízlelés. Nem véletlenül süvegelik meg világszerte a kiváló pezsgőmestereket.
Legnagyobb bánatomra a hazai pezsgő-beszédben mintha soha nem hangozna el a legfontosabb kifejezés: házasítás. Mert egy komoly pezsgőház presztízsét leginkább az alapozza meg, hogy a saját kínálatát évről-évre úgy tudja kialakítani, hogy a saját és vásárolt szőlőjének termőhelyeit messzemenően kihasználva tudja a legjobbját palackba tölteni.
Ehhez minden évjáratban rengeteg alapbor kell, mert hordónként vagy éppen tartályonként kell összeállítani sok-sok fárasztó kóstolás és válogatás után azokat a borokat, amiből végül egy-egy évjárat vagy egy-egy cuvée elkészül.

És hol van még az élesztő kérdése, a dosage (hozzáadott cukor mértéke), ami majd a palackban létrejövő második erjedés, azaz a pezsgősítés során létrehozza a széndioxid gyöngyöket (perlage), ami a pezsgő lényege. Nem beszélve a seprőn tartás idejéről, ami a palackban a legszebb aromákat és textúrákat tudja létrehozni.
Óriási, szinte megszámlálhatatlan mennyiségű változó vesz részt a folyamatban, ami évjáratonként más- és más karaktert fog létrehozni. Ebből mégis ki kell hoznia a pezsgőmesternek azt az egyedi arcot, ami évtizedekre vagy éppen évszázadokra képes meghatározni egy-egy pezsgősház identitását. A házasítás művészetének szokták nevezni azt, ami Champagneban zajlik. Pont ezért.
De mi is kell ahhoz, hogy ezt évről-évre meg lehessen tenni? Leginkább rengeteg erre alkalmas alapbor. Hogy ne az évjárat, hanem valóban a pezsgőmester tudja meghatározni azt, milyen is lesz majd egyik vagy másik márka stílusa.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!