Rengeteget hallhatunk mostanában az egyetemek, más felsőoktatási intézmények nemzetközi listákban elért helyezéseiről, a legjobbak közé való bekerülésről vagy éppen annak az ellenkezőjéről. Bevallom, én nem igazán kedvelem ezeket a listákat. Sokkal többre tartottam azt az időszakot, amikor annak idején a saját csoportom – általában a kissé komótosabb – fiú tagjai rendszeresen összegyűltek nálam jegyzetmásolás vagy tanulás ürügyén. De legalább ilyen jókat beszélgettünk, sőt, söröztünk is annak idején az Alföldiben vagy a Károlyi kert padjain. A saját gyerekeim már nem igazán ismerték az egy évfolyamra járókat. Az egyetemi időszakuk egyik legfontosabb mozzanata a tárgyfelvétel megfelelő abszolválása, amiért sokszor éjszaka is a gép előtt ülnek, nehogy lekéssenek valamiről. Rohannak és nincs idejük beszélgetni.
A legtöbb oktatási intézményben ma a hallgatókat fogyasztóként kezelik.
Tanulmányi eredményeiket folyamatosan mérni és számszerűsíteni kell. A tanárok rendszerint napjaik nagyobb részét adminisztrációval töltik, netán konferenciákon vesznek részt – csak éppen a diáksággal lett szinte ki sem mutatható mértékű a kapcsolatuk. Világszerte a legtöbb felsőoktatási intézmény profitorientálttá vált, szinte mindent ennek rendelnek alá.
Többek között ezért is szeretek Mosonmagyaróvárra járni. Mert ott mintha jó értelemben megállt volna egy kicsit az idő. Arrafelé emberibb szelek fújnak.
Magyarországon az 1818-ban alapított Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézet és későbbi jogutódja, a Magyaróvári Gazdasági Akadémia, jelenleg pedig a győri Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara 2018 őszén ünnepelte fennállásának 200. évfordulóját. Lehet, hogy egy egyetem életében ez nem túl hosszú idő, a nyugat-magyarországi város életében azonban fontos lépcsőfok.
Talán ez is hozzásegítette a város vezetőit, egyetemi oktatóit a helyben tevékenykedő gazdászok java részét is, hogy nyissanak a bor felé.
Mégpedig olyan módon, ami az egyetemistákat helyezi szinte a középpontba. Hogy miért? Mert saját elképzeléseimmel egyezően ott már tudják, hogy a bor nem egyike az alkoholos italoknak. Sokkal több annál. Kultúra, história, életérzés, társasági kapcsolatok sora.
Az átlag borfogyasztás ismérvei rengeteget változtak az elmúlt harminc évben. Mégsem dőlhetünk hátra. Mégpedig azért nem, mert a hazai borfogyasztás mértéke rohamosan csökken, az átlagos haza borfogyasztók átlagos életkora pedig rohamosan nő. Mi következik ebből? Hogy a fiatalok sokkal gyorsabban fordulnak az arányaiban sokszoros elkölthető marketing eszközökkel gazdálkodó sör- és párlatvilág felé. Ha koktélozásról beszélünk, még mindig jobb helyzetben vagyunk, mintha más szerekhez nyúlnának ennek a generációnak a tagjai.
Mosonmagyaróváron 2020 óta, idén negyedszer szervezik meg október közepén a több mint ezer, többnyire fiatal borfogyasztót megmozgató eseményt. Termelők részvételével, helyi és más borvidékekről érkező pincészetek tulajdonosai kínálják a borokat az egyetem falai között. Megtanulták a köpőcsésze használatának előnyeit és a sok-sok apró kóstolás és ízlelés örömét. De ilyenkor választják meg a város és az egyetem borát is. Apróság? Lehet. De a várost és a szűk környezetet igenis megmozgatja.
Egyfajta mustra ez helyi termékekből, borokból, sajtokból, csokoládéból és leginkább belőlünk, emberekből.
Afféle fórumként alakul át ilyenkor egy napra a város gyönyörűen felújított központ része. Fiatalok és idősebbek jönnek-mennek igényes borospohárral a kezükben, eszmét cserélnek és ezzel az emberi létezésnek az egyik legboldogabb cselekvését űzik.
Bőven van még mit tennünk, hiszen igényes és előremutató bortermelés csak igényes fogyasztó réteg mellett alakulhat ki. Leállni soha nem lehet, hiszen minden évjárattal új fejezetet kezdünk a bor terén és a saját életünkben is. Még több előrelátásra, stílusérzékre és minőségorientált termelőre lenne szükségünk. A mi adottságaink és méreteink arra predesztinálnak, hogy egyedi és különleges borokat készítsünk. Ezt pedig komoly tudatossággal lehet csak elérni.
A bort ismerni, szeretni kell, élni vele és nem visszaélni. Tanítani, ismeretet adni és elkötelezettséget a bor iránt. A bor ügye a Kárpát-medencében nem egyszerűen egyike a gazdasági ágaknak.
A magyar bortermelő Európa közepén beágyazott és sokszor görcsös tradícióktól sem mentes alkata azt hiszem meghatározza ezt a fajta kötődést. És ugyan az egyetem orientációja a mezőgazdaság körében nem a szőlészet és borászat témájára épül, de miért is ne fejlődhetne akár ebbe az irányba is? Egy biztos: az ilyen alkalmak és lehetőségek rávilágítanak az egyetemek alapvető kihívásaira. Hogyan lehet megteremteni az egész életen át tartó tanulás igényét. Egy kiemelkedő iskolától elvárható, hogy olyan szellemi és kulturális hagyományokkal ismertesse meg a diákokat, amelyek kellően megalapozott erkölcsre épülő, etikusan élő embereket képes formálni. Hosszú távlatokban gondolkodva.
Ezektől a pincészetektől is kóstolhatunk majd október 14-én:
Cseri Pince Secundus Pannonhalmi Barni’s Riesling 2019 Pannonhalma
Ez a tétel is a moseli nyomokon jár, ami egyáltalán nem áll rosszul neki. A tisztaság, a finom seprős érlelés halvány kenyérhéjas karaktere, savainak elevensége és a kis cukor igazi könnyed finomságot hozott létre. Hordóban nem volt. Tudom, nem mindenki van oda ezért a stílusért, pedig az egyik legjobb társasági bortípus.
Hangyál Pince Örömtánc Pinot blanc 2021 Pannonhalma
Ritka példája a szép, komolyan vette hazai pinot blanc boroknak. Valamiért mifelénk nem annyira kedvelt, pedig sima selymes tapintása szép savakkal és jó arányokkal társulva igazán szép bort ad.
Luka Enikő Madárlátta Merlot 2019 Sopron
Régóta nagy kedvenc ez a bor, mert a szokásos merlot-bársonyosság helyett egy kissé markánsabb karaktert hordoz. Jó savak, jó arányok, szinte peckesen áll a pohárban. Hűvös elegancia lengi körül illatban és ízében egyaránt. Hosszú bor, rengeteg pirosbogyós erdei gyümölccsel.
Áts Károly Pincészete Tokaji Aszú 2016 Tokaj
Sokszor hasonlítgatjuk az aszús évjáratokat, nyolc-tíz év távlatából érdemes már az érés adta finomságokra is ráhangolódni. Ez a bor viszont még kimondottan fiatal, talán pont ezzel vesz le rendszerint a lábamról. Üdesége, mint egy kamillával telt mező, könnyedsége kitűnő savszerkezetének köszönhető. Textúrája selymes, utóíze nagyon hosszú és maradandó élményeket hagy maga után. Gyógyfüvek és mandulavirág keveréke.
Borítókép: Illusztráció, Magyaróvár
