Az átlag borfogyasztás ismérvei rengeteget változtak az elmúlt harminc évben. Mégsem dőlhetünk hátra. Mégpedig azért nem, mert a hazai borfogyasztás mértéke rohamosan csökken, az átlagos haza borfogyasztók átlagos életkora pedig rohamosan nő. Mi következik ebből? Hogy a fiatalok sokkal gyorsabban fordulnak az arányaiban sokszoros elkölthető marketing eszközökkel gazdálkodó sör- és párlatvilág felé. Ha koktélozásról beszélünk, még mindig jobb helyzetben vagyunk, mintha más szerekhez nyúlnának ennek a generációnak a tagjai.
Mosonmagyaróváron 2020 óta, idén negyedszer szervezik meg október közepén a több mint ezer, többnyire fiatal borfogyasztót megmozgató eseményt. Termelők részvételével, helyi és más borvidékekről érkező pincészetek tulajdonosai kínálják a borokat az egyetem falai között. Megtanulták a köpőcsésze használatának előnyeit és a sok-sok apró kóstolás és ízlelés örömét. De ilyenkor választják meg a város és az egyetem borát is. Apróság? Lehet. De a várost és a szűk környezetet igenis megmozgatja.
Egyfajta mustra ez helyi termékekből, borokból, sajtokból, csokoládéból és leginkább belőlünk, emberekből.
Afféle fórumként alakul át ilyenkor egy napra a város gyönyörűen felújított központ része. Fiatalok és idősebbek jönnek-mennek igényes borospohárral a kezükben, eszmét cserélnek és ezzel az emberi létezésnek az egyik legboldogabb cselekvését űzik.
Bőven van még mit tennünk, hiszen igényes és előremutató bortermelés csak igényes fogyasztó réteg mellett alakulhat ki. Leállni soha nem lehet, hiszen minden évjárattal új fejezetet kezdünk a bor terén és a saját életünkben is. Még több előrelátásra, stílusérzékre és minőségorientált termelőre lenne szükségünk. A mi adottságaink és méreteink arra predesztinálnak, hogy egyedi és különleges borokat készítsünk. Ezt pedig komoly tudatossággal lehet csak elérni.
A bort ismerni, szeretni kell, élni vele és nem visszaélni. Tanítani, ismeretet adni és elkötelezettséget a bor iránt. A bor ügye a Kárpát-medencében nem egyszerűen egyike a gazdasági ágaknak.
A magyar bortermelő Európa közepén beágyazott és sokszor görcsös tradícióktól sem mentes alkata azt hiszem meghatározza ezt a fajta kötődést. És ugyan az egyetem orientációja a mezőgazdaság körében nem a szőlészet és borászat témájára épül, de miért is ne fejlődhetne akár ebbe az irányba is? Egy biztos: az ilyen alkalmak és lehetőségek rávilágítanak az egyetemek alapvető kihívásaira. Hogyan lehet megteremteni az egész életen át tartó tanulás igényét. Egy kiemelkedő iskolától elvárható, hogy olyan szellemi és kulturális hagyományokkal ismertesse meg a diákokat, amelyek kellően megalapozott erkölcsre épülő, etikusan élő embereket képes formálni. Hosszú távlatokban gondolkodva.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!