Rengeteget hallhatunk mostanában az egyetemek, más felsőoktatási intézmények nemzetközi listákban elért helyezéseiről, a legjobbak közé való bekerülésről vagy éppen annak az ellenkezőjéről. Bevallom, én nem igazán kedvelem ezeket a listákat. Sokkal többre tartottam azt az időszakot, amikor annak idején a saját csoportom – általában a kissé komótosabb – fiú tagjai rendszeresen összegyűltek nálam jegyzetmásolás vagy tanulás ürügyén. De legalább ilyen jókat beszélgettünk, sőt, söröztünk is annak idején az Alföldiben vagy a Károlyi kert padjain. A saját gyerekeim már nem igazán ismerték az egy évfolyamra járókat. Az egyetemi időszakuk egyik legfontosabb mozzanata a tárgyfelvétel megfelelő abszolválása, amiért sokszor éjszaka is a gép előtt ülnek, nehogy lekéssenek valamiről. Rohannak és nincs idejük beszélgetni.
A legtöbb oktatási intézményben ma a hallgatókat fogyasztóként kezelik.
Tanulmányi eredményeiket folyamatosan mérni és számszerűsíteni kell. A tanárok rendszerint napjaik nagyobb részét adminisztrációval töltik, netán konferenciákon vesznek részt – csak éppen a diáksággal lett szinte ki sem mutatható mértékű a kapcsolatuk. Világszerte a legtöbb felsőoktatási intézmény profitorientálttá vált, szinte mindent ennek rendelnek alá.
Többek között ezért is szeretek Mosonmagyaróvárra járni. Mert ott mintha jó értelemben megállt volna egy kicsit az idő. Arrafelé emberibb szelek fújnak.

Magyarországon az 1818-ban alapított Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézet és későbbi jogutódja, a Magyaróvári Gazdasági Akadémia, jelenleg pedig a győri Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara 2018 őszén ünnepelte fennállásának 200. évfordulóját. Lehet, hogy egy egyetem életében ez nem túl hosszú idő, a nyugat-magyarországi város életében azonban fontos lépcsőfok.
Talán ez is hozzásegítette a város vezetőit, egyetemi oktatóit a helyben tevékenykedő gazdászok java részét is, hogy nyissanak a bor felé.
Mégpedig olyan módon, ami az egyetemistákat helyezi szinte a középpontba. Hogy miért? Mert saját elképzeléseimmel egyezően ott már tudják, hogy a bor nem egyike az alkoholos italoknak. Sokkal több annál. Kultúra, história, életérzés, társasági kapcsolatok sora.