A 2014-ben nyitott tapolcai „Pura Vida Wine and Dine” igen gyorsan népszerűvé vált az ínyencek körében, a Gault Millau étteremkalauz szerkesztői is felfigyeltek rá, s egyből magas pontszámmal került be a rangos kiadványba. 13 pontot és az ezzel járó egy szakácssapkát kapták meg mind a 2016-os, mind a 2017-es kötetben. (Tegyük ismét hozzá, hogy bár mást olvashatunk a kalauz kezelési útmutatójában, egy átlagos vendéglő 7-8 pontos teljesítményt nyújt, a 9 pontosakat a köznapi ember már jó helynek mondja, s 11 pontnál kezdődik az a világ, ahová a lelkes amatőrök produkciói nem szoktak felérni. A magyar Gault Millau kalauz sajnos 2018-ban megszűnt.)
A hely üzemeltetői, Árkosi Attila és Árkosi Erika autodidakta módon sajátították el a gasztronómia megannyi csínját-bínját. Tapolcán jó ízléssel, lelkesedéssel egy pazar kis mediterrán oázist rendeztek be. Vendéglátós tapasztalattal már rendelkeztek ekkor, 2010-es hazatérésük előtt Dél-Spanyolországban, Marbellán is üzemeltettek évekig egy egységet.
2015 nyarán egy gasztrotúra legvégén jártunk náluk, véletlenül tértünk be, megtetszett a hely portája, senki nem szenvedett már kalóriahiányban közülünk, de így is felkaptuk a fejünket, hogy micsoda remek borbárra leltünk.
Sajnos Tapolca nem volt megfelelő helyszín a hosszú távú nyereséges üzemeléshez, az étterem Keszthelyre költözött, de ott sem tudott megkapaszkodni. 2020-ben egyeztek meg Cziráki Barbarával, aki egy omladozó parasztházból megteremtette a Balaton egyik legvonzóbb szálláshelyét, a kapolcsi négy csillagos „Hazai Provence” panziót, hogy ők fogják üzemeltetni az intézmény éttermét, a 84 bisztrót. Mint a honlapon olvasható, a tulajdonos gyakran látogatott, kedvenc helye volt a Pura Vida, amit a környék legjobbjának tartott, ez adta az ötletet az együttműködéshez.
Kapolcs elsősorban a Művészetek völgye nevű népszerű és rangos rendezvény révén került be a köztudatba, de lassan az említett panzió és a 84 bisztró is felsorakozik a település főbb nevezetességei közé.
Merthogy a gyors szakmai siker itt sem maradt el, bekerültek mind a Dining Guide Top 100-as kiadványba, pontozott étteremként a mezőny első felébe, mind pedig a Michelin-kalauzba, mely 2020-ban és 2003-ban is az ajánlott éttermek közé sorolta őket. Amire, mint azt a minap megejtett látogatásom alkalmával az üzletvezető, Árkosi Attila elmondta, nem számítottak, szavakkal nehezen leírható, eksztatikus örömük elképzelhető.
Érzékletesen írja le a sajnos mára már megszűnt Funky Pho street food bárt életre hívó Szabó András–Szabó-Gyuris Éva páros a helyről szóló könyvben azt a pillanatot, amikor azt lesték a függöny mögül, hogy Molnár B. Tamás és néhány további gasztroguru miként kóstolja és méltatja a fogásaikat a pho-tól a pacalsalátáig. Valami ilyesmit érezhettek Attiláék is, amikor a világ legrangosabb étteremkalauzába bekerültek. Önképző vendéglátósként ez páratlan siker, jómagam legalábbis nem tudok hasonlót említeni a Kárpát-medencében.
