A Mad Scientist X aktái

A történelemben az emberiség rengeteg módon, rengeteg stílusban állított elő alkoholos italokat. Tudjuk, hogy az első szőlőt Noé ültette, ahogy az első sörök ott voltak az első földműves kultúrákban. A stílusok közötti átjárás pedig az egész középkor sörkultúráját meghatározta, sőt, olykor manapság is láthatjuk, ahogy kereskedelmi főzdék a legmeghökkentőbb, de olykor vaskosan történelmi gyökerű nedűket főzik. Ilyen a Mad Scientistnek a MadX sorozata is, melyek teljesen „természetes” módon, sokszor a levegőben található vad élesztők közreműködése révén nyerik el végső formájukat.

Aki valaha próbált már otthon bort készíteni, annak nem újdonság, hogy borélesztő hozzáadása nélkül is leerjed a szőlőlé. Ugyancsak tudhatja mindenki, aki készített már szörpöt, hogy tartósítószer nélkül bizony leerjed, ahogy a kovászkészítés sem véletlenül működött otthonainkban a koronavírus alatt.

A Mad Scientist, hűen nevéhez, mégis belekezdett jó pár éve abba a projektbe, mely találóan a MadX nevet kapta. Itt, egy az üzemtől hermetikusan elválasztott részlegen csupa fahordó sorakozik, melyekbe nagyjából azonos alapsöröket ízesítenek a legkülönlegesebb módokon (pl. Flandriai Vörös Ale, Golden Sour Ale, Brett stb.) de itt készítik a mead-jeik egy részét is, melyek olyan mézsörök, amelyek különleges hordós érlelést is kapnak.

Maga ez az eljárás bizony az, amivel több évszázada készülnek sörök. Hiszen, noha úgy tűnhet, hogy a savanyú, olykor enyhén ecetes, komplex, mindenféle addíciót tartalmazó kisüzemi sör az elmúlt évek, évtizedek terméke, valójában sokáig, a megfelelő élesztők lokális, adott dominanciájáig, és a tisztítás, a hűtés és a technológia fejlődéséig (azaz nagyjából a 18–19. századig) az ilyen tételek lehettek többségben. De ha nem is többségben, minden bizonnyal nagyobb szeletük volt a nemzetközi sörös világban, mint akár napjainkban.

Jelen cikkünkhöz több, ilyen elvetemültnek tűnő tételt is végigkóstoltam, melyek mellett az üzemben, közvetlenül hordóról is lehetőségem volt számos még titkos, folyamatban levő kísérleti projektet megízlelni és alapvetően meg vagyok róla győződve, hogy a Mad Scientist jelenleg az egyik legnagyobb odafigyeléssel készíti termékeit. Ugyanakkor jelzem itt is, hogy a MAD X tételei nem az egyszeri, nagyüzemi lageren szocializálódott embereknek készültek, ők biztosan csalódni fognak. Ezek a termékek sokkal inkább a különlegességeket kedvelők, a kísérletezőkedvűek és a legmegátalkodottabb gasztrobloggerek játszótere.

A termékek megjelenése sokszor kisebb és nagyobb pezsgősüvegeket takar, emiatt, ha valaki beruházna egybe, érdemes egy palacklezárót is vásárolnia a főzdétől, mert, hogy egyben nem fogja egymaga meginni az adott tételt, azt (meadeket leszámítva) garantálom, míg ott (a mézsöröknél) nem is érdemes a már emlegetett nagyüzemi lagerekhez hasonlóan ledönteni őket, hanem mindkét esetben, mint egy minőségi bornál, a kortyolgatást, hosszas ízlelgetést javaslom.

Első kóstolt tételünk a Fantastic Yeasts And Where To Find Them Elderflower 2022 nevű bodzavirágos Golden Sour Ale volt. A nedű ugyan csak 6%-os volt, ám egy rendkívül komplex tételt kortyolgathattam el. A sör megjelenése gyönyörű aranysárga volt, megfelelő habbal. Illata hozta a bodzavirág, különösen a szárított bodzavirág mélyebb, gyógyteásabb karakterét, miközben a tejsavas karakter és egy enyhe ecetesség, vagy inkább kovászosuborkásság is jött a tételből. Ám ezeket az ízeket nagyon szépen tompította és hozta harmóniába a markáns fahordós íz és a bodzavirág.

A Maybe Together We Can Get Somewhere egy hordóérlelt flamand vörös sör meggyel és málnával. Alkoholban ő csak 5,1%-os, ám maga az alapsör és az addíciók is egészen különlegessé teszik a tételt. A palack maga szénsavban kicsit gyenge volt, viszont hozott egy karakteres meggyborosságot. A málnát nem igazán tudtam kiérezni belőle, ám a flandriai vörös ale, ami nem összetévesztendő az Oud Bruinnal, komplex, stílusának megfelelő alapot kölcsönzött a sörnek.

A Ticket To Anywhere 2021 egy 6%-os, boroshordóban érlelt flamand vörös, meggyel. Azaz lényegében az előbb részletezett nedű egy korábbi, csak meggyel készült variánsa. Nagyon érdekes a kettőt összehasonlítani, már csak azért is mert ezt gondolom öregebbnek, mégis nagyot pukkant nyitásnál, jelezve, hogy a karbonizáltsága rendben van. Mivel az üzem az alapsöröket folyamatosan pótolja az alaphordókból, azok is organikusan érnek, így itt egy sokkal fiatalabb flandriai vöröset kapunk, amely a meggyel és az oxidációs eljárással sherry-s felhangokat hoz. Minimális ecetesség megvan a sörben, de ez szemben a borokkal, különösen a flandriai vörösöknél elfogadható. Ugyanakkor ezt szépen egészíti ki a friss, gazdag roppanós meggy.

A Raspberry & Funk 2022 egy Farmhouse Ale alapra építkező 5,7%-os málnás sör. A nyitásnál zavaró volt, hogy a pezsgőknél is megszokott kis fém sapka fordított menettel volt rádrótozva a parafadugóra, amely kellemesen pukkant a nyitásnál. A nedű színe nagyon szép narancssárgás-málnás megjelenésű, hiszen az alapsör világos. A málna maga, különösen az érett málna, amely szinte az ember kezében marad szüreteléskor, rendkívül intenzíven jön a tételből. A sör tejsavassága tökéletesen van eltalálva, miközben a sör rendkívül száraz. Így maradékcukrok nélkül a két íz egy málnajoghurt karaktert hoz. Ezt a tételt nem kell túlgondolni, az eddig kóstoltak között ő volt a legfinomabb.

Az 5%-os hordóérlelt répás, fahéjas és vaníliás tétel, a Carrot Charmer volt a következő kóstolt tételünk. Szénsavban ez a sör volt a legtelítettebb, de a nyitásnál nem futott. Itt megőrződött az alapsör világossárga színe és nagyon érdekes módon jött belőle a répa. Nem volt olyan tömény, mely az általam kedvelt Loco With The Cake volt, ám mégis jelen volt a tételben. Szép harmóniába állt ráadásul a répa a kovászosuborkás ízzel, ugyanakkor az alapsör tejsava itt is lekerekítette az összhangot.

Utolsó előtti MadX tételünk az Uborkasaláta & Funk 2022 nevű 4,2%-os sör volt, szintén farmhouse ale alappal. Az uborka legjavát találjuk ebben a palackban. Ráadásul nem a konyhailag feldolgozott uborkaillattal találkozunk, hanem amikor az uborkát leszedjük a tövéről és megcsapja az orrunkat az az érett, nyers, tömény uborkaillat, nos, pontosan ezt hozza a palack. Abszolút nem kovászosuborkás ugyanakkor a tétel, hanem tényleg az uborkasaláta irányba mutat. Érdemes lett volna, vagy lenne a jövőben fokhagymával elvinni a receptet egy fokhagymás-tejfölös uborkasaláta irányába, de így is nagyon szerethető volt ez a tétel.

A MadX sorozat zárókóstolásához az általam nagyon kedvelt Liquid Cocaine nevű Mad Scientist DIPA hordóérlelt változata következett. a Liquid X egy boroshordóban érlelt, 8,3%-os Sour Ale volt, mely egyben az Adroit Theory amerikai üzemmel készített kollab is. A sör kirobbanóan hozza az alap Dupla IPA karakterét, melyet nagyon jól egészít ki a boroshordó. Egy tipikus fehérboros karaktert kapott általa a nedű, amelynek minden kortya kellemes és nagyon mély, komplex karaktert hordoz.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a MadX kiváló érzékkel ötvözi az üzem sörfőző tudását és bízza a természetre az adott nedűk érlelésének titkát. Nem mindennapi tételek azok, amelyekkel itt találkozhatunk, de határozottan ajánlom mindenkinek ezek végigkóstolását, aki szeretne igazán különleges, hazai kisüzemi tételeket kortyolgatni.

A szerző közgazdász, sörfőző, a Sördoktor Youtube csatorna alapítója

Borítókép: illusztráció (Fotó: Mad Scientist)