A váli komlóskert és az Uradalmi Sörmanufaktúra

Az Uradalmi Sörmanufaktúra olyan széles állandó szortimenttel van jelen a hazai sörpiacon, hogy amíg nem ástam magam mélyebben bele az üzem működésébe azt hittem, hogy „rendes” sörfőzdeként működnek, pedig a valóságban gerillaként bérfőzetve készítik termékeiket. Nevükhöz fűződik Magyarország egyik legizgalmasabb komlóültetvénye Válon, és ezzel összefüggésben az, hogy söreikben legtöbbször a komló legjavát igyekeznek megmutatni.

Az Uradalmi Sörmanufaktúra 2016-ban alakult meg. A létrehozók Vigh Dávid és Kaszap Gábor, ugyanakkor nem csak egy márkát hoztak létre, amely bérfőzeti a söreit, hanem a váli komlókertet is (2014), melyben kisméretben, de különleges magyar- és világkomlókat termesztenek, amelyekkel még abban az évben el is kezdték a Monyo üzemében az azóta tradicionálissá vált Hop Harvest – azaz frissen szüretelt komlóból készült – sörük főzését.

Fotó: Uradalmi Sörmanufaktúra

A hazai komlótermesztés hosszú, több évszázados (lassan évezredes) múltra nyúlik vissza, mely a rendszerváltáskor egyik napról a másikra tűnt el, lényegében megszüntetve és kipusztítva egykori magyar fajtákat is. A váli uradalom és a főzde érdeme ugyanakkor az, hogy több egykori magyar komlót (pl. Bácskai, F–8) is sikerült megtalálniuk és újra termelés alá venniük. 

Az évente így már hagyományosan megrendezésre kerülő komlószüretük pedig egy különleges élményt ad mindenkinek, aki meghívást kap az eseményre. 

A birtokon az állatok (ló, tehen, kutya, liba stb.) szabadon kószálnak, miközben egyes kisüzemi sörfőzdék dolgozói és az Uradalmi Sörmanufaktúra barátai közösen szüretelik azt a komlót, amelyből majd az azévi szüreti sör készül.

Fotó: Uradalmi Sörmanufaktúra

Ugyanakkor természetesen nem csak frisskomlós söre van az üzemnek, noha a szortiment felül van reprezentálva a friss, komlós sörökkel. A cikk megírásához egy hét tételből álló sort néztünk meg. Összességében elmondható a sörökről, hogy egységes szép megjelenése van a termékeknek, azok ára abszolút elfogadható a szcénán belül, és többnyire az ivósörök piacára lő a cég. 

Ennek megfelelően egyébként, és mivel gerillák, jól látszik, hogy a sörfőzés sokkal inkább egy költséges (de megtérülő) hobbi a tulajdonosoknak, egyfajta önmegvalósítás, vagy értékgyártás és értékközvetítés, semmint egy olyan vállalkozás, amely a létfenntartást szolgálja. 

Talán pont ez ugyanakkor az oka annak, hogy a sörök minőségében és ízvilágában nem ismernek kompromisszumokat, magasra teszik a lécet minden versenytárs számára.

Fotó: Uradalmi Sörmanufaktúra

A kóstolási sort az Intro nevű American Pale Ale sörrel kezdtük. A sör, már nyitásnál betöltötte a szobát komlóaromákkal. Színe kellemes vörösessárga, megfelelő habkoronával, szép, mély ködösséggel. Illatában finom malátás alapot hoz. Ízre egy könnyed (noha 5,7%-os) és meglepően száraz sört kapunk. Kifejezetten kellemes, abszolút tudom ajánlani.

Fotó: Uradalmi Sörmanufaktúra

Második kóstolásunk az Infinity nevet hordozó New England Pale Ale volt, amely a NEIPA és az APA sör közötti átmenetet jelenti, azaz egy olyan komlóhangsúlyos, komlóaromás nedű, amely cserébe nem igazán keserű. A sör kifejezetten és kellemesen fakó, ugyancsak magas habbal. A felhasznált komlók aromái itt is lenyűgözőek, és nagyon jó, hogy nincs hosszantartó markáns komlókeserűje.

Fotó: Uradalmi Sörmanufaktúra

Harmadik kóstolt sörünkkel a Mistyvel már sokszor találkoztam csapról és most dobozból sem okozott csalódást. Megjelenésében nagyon hasonló volt az előbbi Infinityhez, ugyanakkor illatában egy kicsit West Coast IPA beütése volt, a maga túl alkoholos ízével, és egy kevés karamellmalátás karaktert is felfedezni véltem. Ez az adott főzet most nem nyűgözött annyira le, de ez lehetett a doboz hibája, csapról, korábbi emlékeim szerint nagyon jó volt.

Fotó: Uradalmi Sörmanufaktúra

Negyedik tételünk a Rusty volt, ami egy rozsos DDH NEIPA, azaz duplán hidegkomlózott sör, ahol a jellegzetes NEIPA alkotóelemet a búzamalátát rozsra cserélték. A sör színe is hozza ezt a rozsdás asszociációt a kellemes vörösessárgával, mely mélyebb, mint az első tételnél az Intronál volt. Habja hasonlóan az előzőekhez kifogástalan, míg illata kellemesen fűszeres a rozstól. Az alkohol az én ízlésemnek túl magas, elnyomja a sör alapkarakterét, de elfogadom, hogy a közízlés magas alkohollal szereti a NEIPA söröket.

Fotó: Uradalmi Sörmanufaktúra

Ötödik tételünk egy nehézpályás versenyző; a Vortex egy DDH Dupla NEIPA sör 7,4-es alkoholszázalékkal és 60 fölötti IBU-val, azaz ennél a sörnél már markáns komlókeserű társul az eleve magasabb alkoholédességhez. Illatában (noha nem tudjuk mi van a sörben) megtippelek egy Mosaic és El Dorado komlókombót, esetleg egy kis Willamettet (azaz megtippelem a kedvenc komlóimat). A sör tökéletesen el van találva, az ízek szépen összecsiszolódtak, se az édesség, se a keserű nem hat bántónak. A Vortex a főzde egyik legjobb söre.

Fotó: Uradalmi Sörmanufaktúra

Hatodjára rátértünk a barna sörökre, és a piacon levő egyik legjobb balti porter került terítékre így: a D8. A balti porter nevével ellentétben lager sör, ráadásul már a dualizmus idején is kedvelt sörtípus volt Magyarországon. 

Az Uradalmi értelmezésében egy sűrű stoutos megjelenést kapunk, szép piszkosfehér habbal, diós, magvas, kicsit melaszos, mézeskalácsos illattal. 

Ugyanakkor van egy kellemes kelttésztás-aranygaluskás illata is. A kortyérzetében közepes karbonizáltságot kapunk, míg ízében a Müncheni Dunkel és a Schwarzbier világában mozog inkább, abszolút nem a baksörök felé kacsintgat, így ez is egy kiváló ital.

A D8-at követte záró tételünk a 12%-os Imperial D8, mely egy rozsmalátával megbolondított Imperial Balti Porter. A nedű itt is gyönyörű, már-már olajos, egy kellemes kisebb méretű habbal. Illata rendkívül mély, jól eltalált. Ízében mesteri a recept, az édesség talán-talán túl lóg ugyanakkor a sörön, hiába volt magasabb a komlókeserű az alapsörhöz képest. 

Alapvetően a csokoládés ízélményt hozza a sör, és szinte könyörög a tétel egy barrel aged projektért, azaz érdemes lenne ezt a főzetet egy égetett szeszes hordóba felejteni pár évre, valószínűleg úgy hozná ki legjobban a belső értékeit. 

Összességében tehát azt mondhatjuk sommásan, hogy az Uradalmi Sörmanufaktúra, hazai pályán előzi a legtöbb sörfőzdét mesterien megkomponált és kivitelezett receptjeivel. Aki még nem ismerte őket, annak erősen javallott rákóstolni az Uradalmi sörökre, különösen az ősz közepére-végére várható idei Hop Harvest 2023-ra.

A szerző közgazdász, sörfőző, a Sördoktor Youtube csatorna alapítója

A boríótkép forrása: Uradalmi Sörmanufaktúra