Az Uradalmi Sörmanufaktúra 2016-ban alakult meg. A létrehozók Vigh Dávid és Kaszap Gábor, ugyanakkor nem csak egy márkát hoztak létre, amely bérfőzeti a söreit, hanem a váli komlókertet is (2014), melyben kisméretben, de különleges magyar- és világkomlókat termesztenek, amelyekkel még abban az évben el is kezdték a Monyo üzemében az azóta tradicionálissá vált Hop Harvest – azaz frissen szüretelt komlóból készült – sörük főzését.
A hazai komlótermesztés hosszú, több évszázados (lassan évezredes) múltra nyúlik vissza, mely a rendszerváltáskor egyik napról a másikra tűnt el, lényegében megszüntetve és kipusztítva egykori magyar fajtákat is. A váli uradalom és a főzde érdeme ugyanakkor az, hogy több egykori magyar komlót (pl. Bácskai, F–8) is sikerült megtalálniuk és újra termelés alá venniük.
Az évente így már hagyományosan megrendezésre kerülő komlószüretük pedig egy különleges élményt ad mindenkinek, aki meghívást kap az eseményre.
A birtokon az állatok (ló, tehen, kutya, liba stb.) szabadon kószálnak, miközben egyes kisüzemi sörfőzdék dolgozói és az Uradalmi Sörmanufaktúra barátai közösen szüretelik azt a komlót, amelyből majd az azévi szüreti sör készül.
Ugyanakkor természetesen nem csak frisskomlós söre van az üzemnek, noha a szortiment felül van reprezentálva a friss, komlós sörökkel. A cikk megírásához egy hét tételből álló sort néztünk meg. Összességében elmondható a sörökről, hogy egységes szép megjelenése van a termékeknek, azok ára abszolút elfogadható a szcénán belül, és többnyire az ivósörök piacára lő a cég.
Ennek megfelelően egyébként, és mivel gerillák, jól látszik, hogy a sörfőzés sokkal inkább egy költséges (de megtérülő) hobbi a tulajdonosoknak, egyfajta önmegvalósítás, vagy értékgyártás és értékközvetítés, semmint egy olyan vállalkozás, amely a létfenntartást szolgálja.
Talán pont ez ugyanakkor az oka annak, hogy a sörök minőségében és ízvilágában nem ismernek kompromisszumokat, magasra teszik a lécet minden versenytárs számára.
A kóstolási sort az Intro nevű American Pale Ale sörrel kezdtük. A sör, már nyitásnál betöltötte a szobát komlóaromákkal. Színe kellemes vörösessárga, megfelelő habkoronával, szép, mély ködösséggel. Illatában finom malátás alapot hoz. Ízre egy könnyed (noha 5,7%-os) és meglepően száraz sört kapunk. Kifejezetten kellemes, abszolút tudom ajánlani.
Második kóstolásunk az Infinity nevet hordozó New England Pale Ale volt, amely a NEIPA és az APA sör közötti átmenetet jelenti, azaz egy olyan komlóhangsúlyos, komlóaromás nedű, amely cserébe nem igazán keserű. A sör kifejezetten és kellemesen fakó, ugyancsak magas habbal. A felhasznált komlók aromái itt is lenyűgözőek, és nagyon jó, hogy nincs hosszantartó markáns komlókeserűje.
Harmadik kóstolt sörünkkel a Mistyvel már sokszor találkoztam csapról és most dobozból sem okozott csalódást. Megjelenésében nagyon hasonló volt az előbbi Infinityhez, ugyanakkor illatában egy kicsit West Coast IPA beütése volt, a maga túl alkoholos ízével, és egy kevés karamellmalátás karaktert is felfedezni véltem. Ez az adott főzet most nem nyűgözött annyira le, de ez lehetett a doboz hibája, csapról, korábbi emlékeim szerint nagyon jó volt.
Negyedik tételünk a Rusty volt, ami egy rozsos DDH NEIPA, azaz duplán hidegkomlózott sör, ahol a jellegzetes NEIPA alkotóelemet a búzamalátát rozsra cserélték. A sör színe is hozza ezt a rozsdás asszociációt a kellemes vörösessárgával, mely mélyebb, mint az első tételnél az Intronál volt. Habja hasonlóan az előzőekhez kifogástalan, míg illata kellemesen fűszeres a rozstól. Az alkohol az én ízlésemnek túl magas, elnyomja a sör alapkarakterét, de elfogadom, hogy a közízlés magas alkohollal szereti a NEIPA söröket.
Ötödik tételünk egy nehézpályás versenyző; a Vortex egy DDH Dupla NEIPA sör 7,4-es alkoholszázalékkal és 60 fölötti IBU-val, azaz ennél a sörnél már markáns komlókeserű társul az eleve magasabb alkoholédességhez. Illatában (noha nem tudjuk mi van a sörben) megtippelek egy Mosaic és El Dorado komlókombót, esetleg egy kis Willamettet (azaz megtippelem a kedvenc komlóimat). A sör tökéletesen el van találva, az ízek szépen összecsiszolódtak, se az édesség, se a keserű nem hat bántónak. A Vortex a főzde egyik legjobb söre.
Hatodjára rátértünk a barna sörökre, és a piacon levő egyik legjobb balti porter került terítékre így: a D8. A balti porter nevével ellentétben lager sör, ráadásul már a dualizmus idején is kedvelt sörtípus volt Magyarországon.
Az Uradalmi értelmezésében egy sűrű stoutos megjelenést kapunk, szép piszkosfehér habbal, diós, magvas, kicsit melaszos, mézeskalácsos illattal.
Ugyanakkor van egy kellemes kelttésztás-aranygaluskás illata is. A kortyérzetében közepes karbonizáltságot kapunk, míg ízében a Müncheni Dunkel és a Schwarzbier világában mozog inkább, abszolút nem a baksörök felé kacsintgat, így ez is egy kiváló ital.
