Mohu és DRS
A fenti mozaik- és betűszót nem egy Forma–1-es közvetítésből vettük. Az európai uniós környezetvédelmi rendelkezéseknek megfelelően Magyarországon jövő évtől bevezetik a kötelező visszaváltási rendszert (DRS – Deposit Return Scheme), amely szerint visszaválthatóvá válnak a fém, üveg és műanyag italcsomagok. Méret szerint ez a 0,1 és 3 liter közötti kiszerelésre vonatkozik. Nem tartozik bele a reggeli órákban gyorsan fogyó 5 cl űrméretű „tüske”, avagy népi nevén „csavaros kifli”, alias „kőműves-actimel”. Érinti azonban a tejtermékeken kívül az összes italos üveget, műanyag palackot és aludobozt. A rendszert a Mol tulajdonában álló Mol Hulladékfeldolgozó Zrt. (Mohu) fogja üzemeltetni. Az összes 400 négyzetméternél nagyobb kereskedelmi egységnek kötelező lesz létesíteni egy visszaváltó automatát, ahová az új matricával ellátott egyutas csomagolást vihetjük 50 forintos betétdíjért vissza. Mint minden új rendszer, ez is elsőre bonyolult, a vevőknek és az iparági szereplőknek sok kihívással és kérdéssel kell szembenézniük. Megpróbáltam összegyűjteni, milyen problémákkal kell megküzdenie a sörösöknek, legyen az nagy sörgyár, kisüzem vagy a fogyasztó.
Ne tapossa laposra!
Szabó Ibolya, a Dreher vállalati kapcsolatokért felelős igazgatója kérdésemre elmondta, hogy kritikusan fontosnak tartják az új rendszer sikerességéhez a fogyasztói kommunikációt, amelyet a Mohu tervez és koordinál. A tervezési folyamatban jelenleg is párbeszéd és egyeztetés zajlik a Mohu, a gyártók és kereskedők között. Valamennyi fél számára fontos, hogy a fogyasztó/vásárló minden szükséges információt időben megkapjon, hiszen számos új kihívás jelenik meg.
Eddig a „nyomd össze, taposd laposra” üzenetet sulykolták, 2024. január 1-jétől viszont csak az ép csomagolóeszközöket tudja visszavenni az automata, így tudja egyértelműen azonosítani az automata és a leolvasó.
A fogyasztók kényelmessé váltak az elmúlt évtizedekben, idő kell majd nekik, míg megszokják az új folyamatot. Ez az elején kényelmetlen lehet a számukra, de a nemzetközi tapasztalatok alapján ezt várhatóan hamar meg fogják szokni és egy idő után már közvetlenül érzik saját hozzájárulásokat a környezetvédelemhez.
Vásárláskor a visszaváltási díj váratlanul magasnak tűnhet, így ennek hatása negatív lehet a fogyasztókra nézve. Ugyanakkor a visszaváltáskor járó 50 forintos betétdíj egyértelművé fogja tenni a fogyasztó számára, hogy megéri a gyűjtéssel és visszavitellel foglalkoznia.
A sörfogyasztás jelentős része a 400 négyzetméternél kisebb üzletekben történik, míg az automaták az ennél nagyobb üzletekben kötelezőek. Kérdés, hogy mit jelenthet ez a kis üzletek forgalmára nézve. A koncessziós szerződésben az automatás visszaváltó pontok mellett a kézi gyűjtőhelyek működtetését is vállalta a Mohu, tehát kisebb üzletek is bekapcsolódnak ilyen módon a rendszerbe. Továbbá, ha egy ilyen üzlet elhelyezkedése, forgalma igazolja, gépet is kaphatnak a kényelmes elérhetőség biztosítása érdekében. Minden 1000 főnél népesebb településen lesz manuális és/vagy automatás visszaváltási pont.
Az átmeneti idő nehézkesebb lehet a fogyasztó számára, mert azonos kategóriájú termékek eltérő visszaváltási móddal kerülnek forgalomba.
(2024. június 30-ig forgalomba kerülhet a régi szisztéma szerinti csomagolás is. Egyéves szavatossági idővel számolva még akár 2025-ben is találkozhatunk DRS-rendszer előtti csomagolással, amin nincs jelölés és nem jár érte az 50 forint, illetve a régi rendszerű automatákban lehet csak visszaváltani – a szerk.) Az is kérdéses, hogy a visszaváltó gépek mennyire lesznek megbízhatóak és azok környezete mennyire lesz fogyasztóbarát.
Kis főzdék, sörszaküzletek – sok új teher
Az idei OMÉK keretében a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete (KSE) egy kerekasztal-beszélgetést szervezett a tagfőzdéknek, melyen a Mohu képviselője válaszolt a kérdésekre. A hallottak alapján rengeteg olyan kérdés és probléma vetődött föl, ami komoly nehézséget jelenthet egy kisebb sörfőzdének.
A rendszerhez csatlakozó cégeknek csatlakozási díjat kell fizetniük, ami újabb terhet jelent. A DRS-rendszerbe előzetesen csak azok a termékcsomagolások kerülnek be, melyeket 2023. november 15-ig regisztráltak. Mivel a kis főzdéknek az állandó portfóliója mellett rengeteg időszakos terméke is van, ezek a novemberi határidő után csak 45 napos regisztrációs idővel kerülhetnek be a rendszerbe. A kis főzdéknél a címketervek sokszor csak a termék forgalomba kerülése előtt lesznek készen, hiszen az alkoholtartalom csak a laborvizsgálat után lesz végleges. Ez a határidő a friss vagy szezonális termékeknél (NE IPA, Oktoberfestbier stb.) sem elfogadható, mert a hosszú átfutási idővel maga az aktualitás vagy a termék frissessége veszik el. Egy olyan főzdének, mint pl. a Mad Scientist, Horizont, akik hetente-havonta több új sörrel jelentkeznek a piacon, ez óriási pluszmunkát és költséget jelenthet. Érdemes volna egyfajta uniformizálás, egységesítés a regisztrációban csomagolástípus szerint, mint például Németországban. Erre egyelőre nincs szabályozás és kidolgozott protokoll.
Még komolyabb problémát jelenthet ez a sörszaküzletek számára.
Vannak olyan speciális, drága sörök, melyből csak pár száz tétel érkezik az országba. Ezeknél is el kell végezni a regisztrációs eljárást, különben nem kerülhet forgalomba a termék.
Faramuci helyzetet jelenthet az is, ha a főzde PET-palackba is kiszerel sört. Ha helyben csapolt sör kerül PET-palackba (pl. Rózsa presszó – Szent András Sörfőzde), akkor a korábbi rendszerű csomagolási díjat kell a termék után megfizetni, amennyiben előre csomagolt az áru, az új DRS-rendszer szerint kell eljárni.
Számlázáskor technikailag – némileg hasonlóan az elviteles és helyben fogyasztott étel áfatartalmának különbségéhez – a régi és új csomagolású termékeket duplex módon kell nyilvántartani, hisz az egyiknél nincs, a másiknál van DRS-betétdíj.
Újabb szervezést igényel a kisüzemek részéről, hogy a Horeca-szektorba szállított egyutas termékeiknek az elszállítását és a számlázását is megoldják.
Környezetbarát fogyasztók előnyben
A beszélgetésen jelen volt Simon Gergely, a Greenpeace képviselője is, aki elmondta, hogy a rendszer szerint a gyártóknak rövid távon az egyutas csomagolás előnyösebb, ami jobban szennyezi a környezetet, de hosszabb távon remélik, hogy ez változni fog. Felvetette, hogy Magyarországon nincs aludobozgyártó üzem, ezért sokat kell utaztatni a csomagolóanyagot, illetve a kisüzemek matricázott dobozairól le kell égetni a címkét, ami egyaránt környezetterhelő.
Nekünk, vevőknek hosszú idő lesz, amíg hozzászokunk az új rendszerhez. Főleg az átmeneti időszak alatt okozhat sok bosszúságot, hogy kétféle rendszerben, akár két automatához kell visszavinni az üres üvegeket, dobozokat. Vigyázni kell, nehogy horpadt dobozt vigyünk vissza, mert azt nem veszi be az automata.
Az esetleges sok kényelmetlenség mellett az új rendszer hosszabb távon környezettudatosabb fogyasztókat nevelhet. Olyan országokban, ahol már működik a rendszer, több pozitív tapasztalat van. Dániában például a köztéri kukáknál külön tárolót helyeztek ki a betétdíjas termékeknek, így, ha valaki otthagyja azt, más rászoruló ember visszaviheti az automatába. A nemzetközi tapasztalatok átvétele és az idővel kiforrottabbá váló rendszer elősegítheti, hogy az eredeti cél, a környezetterhelés csökkentése megvalósuljon. Ehhez azonban elsődlegesen fontos a jó fogyasztói kommunikáció, a rendszerben „élő” vállalkozások és a Mohu, valamint a jogalkotó állami szervek közötti folyamatos párbeszéd.
Borítókép: sörösdobozok (Fotó: Vásárhelyi István – Beer Gastronomy)
