A nyugalom napjai?

Három szabad nap március közepén, igazi ajándék. Még akkor is, ha a nap csak néhány órát ad a vándornak, hogy pincéből-présházból előbújva felmelegedjen. Jólesik nézni a tájat, a csodás fehér és rózsaszín virágokkal pettyezett zöldbe hajló domboldalakat.

Ezt éreztem most is a borokon. A birtok furmintok az évjáratok adta keretek között kínáltak 2022-ben még fiatalos, intenzív, gyümölcsös illat- és ízjegyeket, lendületes savakat és jó szerkezetet. Ugyanez érettebben a terroir jegyeinek ad teret, amit sokkal határozottabban érezhettünk az Úrágya dűlő borain. Hármat kóstoltunk az Úrágya száraz borai közül. A 2019-es kerek volt, igen szép hordóhasználattal és finoman árnyalt édeskés fűszerességgel. A 2016-os véleményem szerint optimális állapotban van. A nem túl meleg évjárat semmit nem maszkírozott a dűlő sajátos karakteréből. Tűzkő, majorannás-sós jegyek leheletnyi ánizzsal aláhúzva, remek savakra építve nagy kedvencem. 

De hallatlanul örültem a rég nem kóstolt 2013-as bornak is. Ez az évjárat is kedvezett a szőlőnek. Kiegyensúlyozott volt, nem túl meleg nyárral, jókor érkező csapadékkal, ami szépen érlelhető borokat adott. Tiszta és egyértelmű palackbuké, dohány, nedves avar, szantálfa és egyleheletnyi az évjáratra jellemző citrushéjakból.

Kitűnő arányok, buja aromatika. Az Úrágya száraz furmintjait csak két 2017-es édes bor tudta felülmúlni. A Szamorodni aszúkra jellemző koncentrációja olyan könnyeden borítja be a szájpadlásunkat, hogy szinte észre sem vesszük: édes bor van a poharunkban. Remek egyensúly, csupa gyümölcs, jó savak kíséretében. Akárcsak az azonos évjáratú Király dűlő furmintjából készülő aszúnál. Komplexitás és koncentráció, intenzíven gyümölcsös, méltóságteljesen nemes aromatika mellett.

 

Csak néhány kiragadott példa a szépségek közül. Valójában azt nem értem, hogy egy ilyen barackvirág-illatú hosszú tavaszi hétvégén, miért nem özönlenek a borkedvelők Tokajba. Vagy éppen Mádra, Tállyára vagy Sárospatakra. Vagy éppen Tarcalra. Teljesen mindegy szinte, milyen irányba indulunk el Szerencsről. Mindenütt kiváló borok és – ma már ezt is elmondhatjuk – jó helyek várnak, izgalmas és jó minőségű ételekkel. Foglalni érdemes, ami sajnos nem azt jelenti, hogy tele lenne a borvidék. Ellenben sok olyan étterem van, amelyek a Covid-járványnak tulajdonított általános gazdasági és lelki pusztítást követően nem nyitottak ki újra vagy éppen bezártak. De Mádon áll a Mádkám, Kardos Gáborék étterme és a kiváló Szarkaláb. Mindhárom hely igen korrekt, átgondolt és jól elkészített fogásokat kínál. A többieket visszavárjuk a színtérre.

Az előhúsvétot idéző ünnepi héten úgy tűnt, a tél már messze jár. Pincék nyíltak Mádon és pezsgőspalackok a gazdag reggelikhez. Kimondottan jó kezdése az idei szezonnak. A kávé továbbra is kiváló a Recepcióban, akárcsak a Szarkaláb kacsacombja vagy májpástétoma. A borvidék él. Talán még nincs lélegeztetőgépen. De nekünk is segítenünk kell, hogy meg is maradjon.

Borítókép: Tokaji aszús palack (Fotó: A szerző felvétele)