A zörgő-nyüzsgő düsseldorfi (Prowein) kirándulás után pihentető a hegyaljai virágba borult fák illatát beszívni és szemlélni az álmából ébredező tájat. És kóstolni. Ismerkedni, értékelni, szerethető és emlékezetes borokat keresni. Amit találunk, jó esetben valóban kincs. Mostanában gyakran emlegetik a vulkanikus eredetű borokat, nem véletlenül. Ásványos karakterük jó esetben hosszan tartó és stabil. A vulkanikus talajok olyan jellegzetes szerkezetet és ízeket adnak a boroknak, amely máshol nemigen található meg. A jó víztartó képesség és a vulkáni utóműködésként ismert forró vizes aktivitás Tokajban különösen jó hátteret ad a szőlőnek. Az itt kialakuló talajok általában nem túl termékenyek, de magas az ásványianyag-tartalmuk. Az hozamok ezeken a borvidékeken általában kisebbek, a szőlő szürettájt magasabb savtartalmú, még túlérettség esetén is. Kiegyensúlyozottságuk általában nem a harsány, sokkal inkább határozott savak hozadéka.
Tokajban egyértelműen a szőlő és a bor vitte előre a gazdaságot az elmúlt ötszáz évben.
A kezdeti időkben nem termett máshol ilyen mennyiségben és minőségben természetes édes bor, ami részben napjainkra is igaz. Mégsem ismeri a világ, vagy ha ismeri is, nem igazán szereti megfizetni az árát. Pedig a tokaji települések határában fekvő gyönyörű, léleksimogató dűlőkben éppolyan nehéz a szőlőműves dolga, mint Wachau vagy éppen a Douro völgyének gránitos-palás, folyóba szakadó területein.
Számomra az Úrágya és a Király dűlők borai rendszerint pont azt adják, amit egy komoly vulkanikus terroirtól el lehet várni. Határozott szerkezet, finom savak, árnyalt, nem behízelgő, sokkal inkább elegáns és némi szikárságot közvetítő, fűszeresen sokszínű aromatika. A Demetervin Pincészet borai is éppilyenek. A két dűlő karakteres szerkezete évjárattól függetlenül a legjobb oldalra repíti a borkedvelőket. Minimális hozamok, szinte kizárólag kézi munka, megfelelő szüreti időpont, jó hordóhasználat. És a gondos gazda őrködő szeretete. Az Úrágya százévesnél idősebb tőkéi tökéletes receptorai a mádi terroirnak.
Mádon a legkönnyebben – gyalog is – elérhető dűlő az Úrágya. Egy könnyű séta a tőkék és kövek között megadja azt az alaphangot, ami kezdők számára is egyértelműen kiabálja: ezek itt nem légies „alig borok” termőhelyei.
Itt munka van, kemény. Demeter Endre huszonhat évjárattal a háta mögött egyre többet tud a borvidék meghatározó alapkőzeteiről, a hallatlan vékony felső talajtakaróról és mindarról, ami a tokaji borokat igazán egyedivé teszi. Szőlő, bor, geológia egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Azon a szinten mindenképpen, amit a magyar bor eszenciájának gondolunk. Ami nem tömegtermék, hanem cizellált, önálló entitás, izgalmas, egyedi, megismételhetetlen és csak a miénk.
Ezt éreztem most is a borokon. A birtok furmintok az évjáratok adta keretek között kínáltak 2022-ben még fiatalos, intenzív, gyümölcsös illat- és ízjegyeket, lendületes savakat és jó szerkezetet. Ugyanez érettebben a terroir jegyeinek ad teret, amit sokkal határozottabban érezhettünk az Úrágya dűlő borain. Hármat kóstoltunk az Úrágya száraz borai közül. A 2019-es kerek volt, igen szép hordóhasználattal és finoman árnyalt édeskés fűszerességgel. A 2016-os véleményem szerint optimális állapotban van. A nem túl meleg évjárat semmit nem maszkírozott a dűlő sajátos karakteréből. Tűzkő, majorannás-sós jegyek leheletnyi ánizzsal aláhúzva, remek savakra építve nagy kedvencem.
De hallatlanul örültem a rég nem kóstolt 2013-as bornak is. Ez az évjárat is kedvezett a szőlőnek. Kiegyensúlyozott volt, nem túl meleg nyárral, jókor érkező csapadékkal, ami szépen érlelhető borokat adott. Tiszta és egyértelmű palackbuké, dohány, nedves avar, szantálfa és egyleheletnyi az évjáratra jellemző citrushéjakból.
Kitűnő arányok, buja aromatika. Az Úrágya száraz furmintjait csak két 2017-es édes bor tudta felülmúlni. A Szamorodni aszúkra jellemző koncentrációja olyan könnyeden borítja be a szájpadlásunkat, hogy szinte észre sem vesszük: édes bor van a poharunkban. Remek egyensúly, csupa gyümölcs, jó savak kíséretében. Akárcsak az azonos évjáratú Király dűlő furmintjából készülő aszúnál. Komplexitás és koncentráció, intenzíven gyümölcsös, méltóságteljesen nemes aromatika mellett.
Csak néhány kiragadott példa a szépségek közül. Valójában azt nem értem, hogy egy ilyen barackvirág-illatú hosszú tavaszi hétvégén, miért nem özönlenek a borkedvelők Tokajba. Vagy éppen Mádra, Tállyára vagy Sárospatakra. Vagy éppen Tarcalra. Teljesen mindegy szinte, milyen irányba indulunk el Szerencsről. Mindenütt kiváló borok és – ma már ezt is elmondhatjuk – jó helyek várnak, izgalmas és jó minőségű ételekkel. Foglalni érdemes, ami sajnos nem azt jelenti, hogy tele lenne a borvidék. Ellenben sok olyan étterem van, amelyek a Covid-járványnak tulajdonított általános gazdasági és lelki pusztítást követően nem nyitottak ki újra vagy éppen bezártak. De Mádon áll a Mádkám, Kardos Gáborék étterme és a kiváló Szarkaláb. Mindhárom hely igen korrekt, átgondolt és jól elkészített fogásokat kínál. A többieket visszavárjuk a színtérre.
Az előhúsvétot idéző ünnepi héten úgy tűnt, a tél már messze jár. Pincék nyíltak Mádon és pezsgőspalackok a gazdag reggelikhez. Kimondottan jó kezdése az idei szezonnak. A kávé továbbra is kiváló a Recepcióban, akárcsak a Szarkaláb kacsacombja vagy májpástétoma. A borvidék él. Talán még nincs lélegeztetőgépen. De nekünk is segítenünk kell, hogy meg is maradjon.
Borítókép: Tokaji aszús palack (Fotó: A szerző felvétele)
