Egy adott intézmény a saját céljaira szokott általában meghatározott keretben borokat versenyeztetni. Évek óta ilyen az MTA, az Országház vagy éppen a Semmelweis Egyetem bora kiválasztás. Ajándékozási vagy egyéb reprezentációs célra minden tulajdonos vagy fenntartó olyan borokat keres, ami megfelel a kívánalmainak. Ez tiszta sor.
De mi van a nagy és ismert, sokakat megmozgató, több száz vagy akár több ezer bort felvonultató versenyekkel? Hitelesek vajon az eredmények?
Sokszor kérdezik termelők, hogy vajon melyik versenyre érdemes beküldeni a boraikat? Erre sem tudok egyértelmű választ adni, ugyanis igencsak eltérő motivációja lehet a pincészeteknek. Rengeteg tényező van, amit figyelembe kellene venni ilyenkor.
Kik bírálnak és milyen körülmények között. Milyen hatása lehet az értékesítésre egy-egy komolyabbnak tartott versenyen szerzett éremnek? Hány százalékban vagy milyen pontszám fölötti kategóriában osztanak érmeket? Kik indulnak? Nehéz jó döntést hozni. A fiatalabb pincészetek jóval gyakrabban mutatják meg magukat, érthető okokból. A borok „bemutatása” jó esetben felkeltheti a kereskedők érdeklődését, de biztosíték nincs.
Minden borverseny egy kicsit más. Kétségtelen, hogy a bírálók szempontjából szinte mindegyik hasznos, hiszen a szakmai szereplői ilyenkor tudnak egymással is szót váltani. Amúgy adódhat máris újabb kérdés, mégpedig a bírálók személyét illetően.
Ki a jó bíráló? Sokak osztják Matt Kramer amerikai szakíró véleményét, aki szerint csak az bírál jól, aki úgy bírál, mint ő maga. Érdekes megközelítés és valljuk be, van benne valami. Sokszor magam is úgy érzem, a saját értékítéletem a helyes. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez így biztosan nem igaz.
Viszont a kóstolási tapasztalat nélkülözhetetlen. Nem lehet éveket átugorva könyvből megtanulni a borokat helyesen értékelni. A jó – nem jó kategóriák itt nem elégségesek, kiváltképp nem működik a szeretem – nem szeretem megkülönböztetés. Mert a bíráknak mégiscsak irányt kell mutatniuk, ennek az alapja pedig nem lehet más, mint az objektív, szakmai alapokon nyugvó és védhető értékelés. Amivel a fogyasztót jó értelemben befolyásoljuk és edukáljuk. Miért is? Azért, hogy a fogyasztó a döntésével hatással lehessen a termelőre, és kikényszerítse az egyre jobb minőséget.
Ha folyamatosan elfogadjuk a jellegtelen, középszerű, korrekt de semmitmondó borokat, a saját termőterületeinket, fajtáinkat, termelőinket degradáljuk és kényszerítjük egy sokszor igenis valós minőségi gödörbe.
Ez pedig nem lehet célja egy olyan bortermelő országnak – nevezetesen nekünk –, amelyiket évszázadokon keresztül a három legjelentősebb borországok egyikeként tartottak nyilván.
A másik kettő nem véletlenül Franciaország és Németország volt. Sok olyan kedvenc íróm volt annak idején, akik rendszeresen leírták egy-egy étkezés menüsorát és persze a kóstolt borokat is. Visszatérő eleme volt ezeknek műveknek a rajnai, a bordeaux-i vagy éppen burgundi, tokaji borok emlegetése. Ez ifjú koromban is igen jól esett. Mostanában elég ritkán botlom efféle élményekbe.
