Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Az elmúlt hétvégén négy futótársammal az Ultra Tisza-tó 130 km-es versenyén vettünk részt, ahol a táv mellett a meleggel küzdöttünk meg a leginkább. A frissítőpontokon kifejezetten jól esett a hűtőtáskából előkapott hideg radler, azaz a sör-limonádé mix. A hűtésre, szomjoltásra tökéletes sörmixek között árban és persze minőségben is óriási különbségek vannak. A radler történetének, változatainak eredtem a nyomába és megtudtam, hogy mi a köze Hófehérkének a citromos sörhöz, valamint a Beerporn sörös portállal közös Radler-teszt tanulságait is megosztom a cikkben.
Tizenháromezer biciklista nyomában
Az alkoholos italok higítása a régmúltra nyúlik vissza. Az ókori görögök és rómaiak különböző arányban vízzel higították a bort. Tisztán csak a részeges duhaj mulatozók fogyasztották.
A sör keverésére is vannak középkori források. Amikor a spanyol konkvisztádorok Dél-Amerikában először találkoztak a csokoládéval azt nem tejjel vagy vízzel keverték, hanem borban vagy sörben elkeverve fogyasztották.
A sörök könnyítésére, alkoholtartalmuk csökkentésére a 19. századi Angliában találhatunk először biztos példákat. A shandygaffből rövidült shandy eredetileg sör és ginger ale keveréke, amit felváltott a citrusos üdítő. Etimológiája nem teljesen tisztázott. Eredhet a skót chanty szóból, ami keverőedény is jelent, de a vulgáris 19. századi angol szleng kifejezésből is, (shant of gatter = a szar dolgok mit sem érnek – vesd össze még pl. a mai magyar lónyál kifejezéssel), mellyel a rendes sörivók a lazított söröket, a „pub water”-eket illették.
A shandy népszerűsége hamar átragadt Európa többi részére is. A legtöbb országban különböző arányokban keverték a mindenféle sörös üdítőket és az idők során megszülettek a helyi elnevezések. A spanyolok Claranak, a franciák Panachénak hívják. Mexikóban népszerű a Michelada a sörből, citromos üdítőből fűszeres szószokkal, chilivel ízesített koktél. A hollandok elnevezése Sneeuwwitje (Hófehérke), ami bizonnyal a megjelenésre utal. Németországban meg a legtöbb helyen Radlernek nevezik, ami szerte a világon elterjedt.
A radler születése
Franz Xaver Kugler a München-Holzkirchen vasútvonalon dolgozott pályamunkásként, majd hamar profilt váltott, és elkezdett a munkásoknak különböző italokat szállítani. Ezt eleinte egy lovaskocsival oldotta meg, de hamarosan a vonal középtáján fekvő Deisenhofenben lerakatot is létesített, amelynek az épületét a vasútépítés befejeztével átalakította fogadóvá. A Kugleralm a Münchenből kiinduló kerékpárút mellett feküdt, és rengeteg kerékpáros turista kereste fel a várostól alig húsz kilométerre eső vendéglátóhelyet. A legendárium szerint 1922-ben az egyik meleg nyári napon nem kevesebb, mint 13,000 kerékpáros túrázó szállta meg a környéket, és Herr Kugler aggódott, hogy elfogy a sör, ami egy bajor fogadóban megbocsájthatatlan. De a rutinos vendéglátósnak mindig akad mentőötlete, a sört fele-fele arányban limonádéval keverte, és a keveréket elnevezte Radlermass-nak. (Mass a literes nagy korsó elnevezése). Ki is találta a magyarázatot, hogy mindez a biciklisták érdekében történt, nehogy a bódultságtól dülöngélve kelljen hazakerekezniük.
A sztori szép, de a sör-limonádé keverék már bizonnyal jóval korábban, a 19. század végén is megtalálható volt több német területen. Igazán divatba valószínűleg a századfordulón alapított szociáldemokrata munkás gyökerű kerékpárosklubok hozhatták. Már jóval korábban a Kugler-féle dátumnál, 1912-ben is találkozhatunk egy bajor regényben a Radlermass kifejezéssel. A lényegen azonban nem változtat az eredet, a radler óriási népszerűsége azóta is töretlen.
Wurstwasser, Russe, Diesel
Az eredeti Radler még barnasörből és limonádéból készült, mivel Münchenben és környékén egészen az 1930-as évekig a barna sörök jóval népszerűbbek voltak. A különböző tájegységek és a mixbe kerülő alapanyagok széles skálája alapján rengeteg elnevezéssel találkozunk. Ezekből válogattam ki az ismertebbeket.
A világos sör és citromos üdítő keveréke a Radler, de Észak-Németországban, ahol pilzenivel keverik a neve Alsterwasser, Westfáliában pedig sok helyen találkozhatunk a Wurstwasser elnevezéssel, mert hasonlít a színe a főtt virsli (Bockwurst) főzővizéhez.
Ha kólával keverik a sört, abból lesz a Diesel, amit regionálisan neveznek Kalter Kaffeenak, de a nem túl bizalomgerjesztő kinézet miatt Moorwassernek (mocsárvíz) vagy nemes egyszerűséggel Drecksacknak (szemétláda) hívják.
Ha búzasörrel keverik a citromos üdítőt, akkor Russ lesz belőle. A kólával kezelt búzasör hagyományos elnevezése Neger vagy Negro, de a németeknél kicsit túltolt tolerancia és PC-hullám még ide is begyűrűzött és az új „szalonképes” neve Colaweizen vagy Hefecola.
A kocsmákban persze nem volt ritka korábban sem a kreatív csapos. A különböző radler-koktéloknak is megtaláljuk a rajongótáborát és a becenevét. Így lesz a búzasör, almalé vagy narancslé és Blue Curacao keverékéből a München folyójára utaló Isarwasser, vagy a paradicsomlével kevert világos sörből Red Eye. Berlinben a berliner weisse savanyított búzasört szívesen keverik és színezik a szürreálisan zöld szagos mügével (Waldmeister) vagy a hagyományosabb málnaszörppel. Ha világos sörrel keverik a málnaszörpöt, akkor Potsdamer, Roter Limonade vagy Tango néven kóstolhatjuk. Ám, ha a málnalé barna sörbe kerül, akkor már Ententeich (kacsaúsztató) a neve. Ahány táj, annyi szemléletes elnevezés és izgalmas vagy éppen morbid keverés.
Radler boltból
A német Reinheitsgebotra sokszor hivatkoznak a gyártók, egy 1516-os dátum mindig jól mutat a címkén. A valóságos szabályozás azonban egy szigorú jövedéki adótörvény, a Biersteuergesetz, ami 1993-ig nem is engedélyezte a radlerek gyári előállítását, csak a kocsmákban mixelhették a csaposok. Csak ezután találkozhatunk palackban vagy dobozban radlerrel. Nem mindegy a beltartalom sem. Az eredeti 50-50 százalékos sör-limonádé arány ma már sok gyártónál 40-60 vagy akár 30-70 az üdítő javára. A németeknél a szárazanyagtartalom (Stammwurz) alapján állapítják meg a jövedéki adót, így sok gyártó a cukros üdítőkben nem csupán kalóriacsökkentés és marketingcéllal alkalmaz cukormentes édesítőszereket, hanem költségcsökkentés céljából is, hiszen a cukor növeli a szárazanyagtartalmat is.
Az alkoholos sörök helyett sok gyártó már csökkentett vagy 0,0%-os alkoholtartalmú ízesített söröket gyárt. Az európai sörgyártók 2023-as prágai konferenciáján a szervezet vezetői egyik elsődleges célnak jelölték meg az alkoholmentes sörök piacának a növelését, melynek komoly szegmense az ízesített alkoholmentes italok. Németországban már 2006-ban az eladott sörök 7%-a volt ízesített sörmix, ún. Biermischgetränk.
Magyarországon 2013 óta kötelező a sörtől megkülönböztetni a „radlereket”. (sör tartalmú ital, sörkeverék, sörmix), ezt a csomagoláson jól láthatóan kell feltüntetni. Az gyümölcsös sörök nem keverendőek össze a sörmixekkel, azokra külön szabályozás érvényes. Fogyasztás tekintetében az ízesített alkoholmentes sörök eladása 2023-ban több, mint 12%-kal csökkent, 312 ezerről 274 ezer hektoliterre. Evvel párhuzamosan az ízesítetlen alkoholmentes sörök eladása nőtt. Egyre jobbak a sima alkoholmentes sörök.
A magyar üzletekben is rengeteg hagyományos és új ízzel találkozhatunk. Van jól sikerült mix, van gejl édes és van kifejezetten az olcsóságról tanúskodó „radler”. A műfaj nagyon kedvelt már itthon és külföldön is, ezért a Beerporn sörös szakportállal karöltve végigkóstoltuk a piacon legkönnyebben megtalálható „klasszikus”, azaz citromos ízesítésű radlereket, melyik szerintünk a legjobb.
A nagy Radler-teszt
A radlereket általában nagy melegben szomjoltónak döntjük le, legtöbbször ki sem töltjük pohárba, vizsgálgatni, szagolgatni végképp nem szoktuk az ilyesmit. Az elsődleges elvárás ettől a terméktől, hogy kellemesen szénsavas, citrusos és hideg legyen, némi frissítően kesernyés (komló, vagy annak érződő) utóízzel. A vakteszten így a megjelenésnek csak kis aránya volt az összértékben. A kipróbált tíz termékből a többség kifejezett üdítőként gyártott darab volt, a magyar nagy sörgyárak és a hiperek saját márkás termékeiből válogattunk. Akadt még egy kisüzemi változat, klasszikus alkoholmentes sör citromos és volt citromos gluténmentes is. Az eredmény számunkra is meglepő volt. A recept hasonló, olcsó alkoholmentes sör és savanyúságot szabályozó anyagok, aroma, némi természetes hozzávalóval. Hol jobb, hol rosszabb kivitelezésben. Műízek, citrompótló, pezsgőtabletta, mosogatószer, ablakmosó, dohos kartonpapír volt sok kóstolás után az asszociáció.
A képzeletbeli dobogóra csak egy ismertebb márka került föl, a Dreher 24 citromos változata rögtön ezüstérmes lett. Az első helyre kis előnnyel a Lidl Argus citromos alkoholmentese küzdötte föl magát, a bronzérmes pozícióba a Tesco-lánc Rastinger citromosa került, de abszolút értékben még így is csak közepes az „élmény”. Ez utóbbi két termék egyaránt a lengyel sörkonszernnél, a varsói Van Purnál készül. Ők gyártják az Aldi, a Lidl, a Tesco és a Penny Market ismertebb saját sörmárkáit, így ez a két radler szinte egy tőről fakad.
Tanulság nincs. Ezek a citromos sörmixek inkább a sör illúzióját adják, nincs valóban sör szerint értékelhető minőségi termék. Ha tehetjük, sörmixek helyett keverjünk rendes sörből és gyümölcstartalmú limonádéból radlert.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.